Internetre kerültek az első hangos filmhíradók

A harmincas évek divatja és sportja, Lillian Harvey budapesti látogatása, gróf Apponyi Albert temetése és a második világháború első évei: a Magyar Világhíradó interneten közzétett gyűjteményéből újraélhetjük, hogyan látták nagyszüleink a világot.

November 5-én indult el az 1931 és 1943 között készült magyar filmhíradók anyagát bemutató weboldal, a Filmhíradók Online a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA) és a Neumann Nonprofit Kft.-hez tartozó Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) gondozásában. A webszájton összesen 5183 filmhírt, 63 órányi anyagot lehet megnézni a korabeli Magyar Világhíradó anyagából, amelyeket részletesen kereshetővé tettek a digitalizálást végző MNFA és a tartalmi feldolgozást végző NAVA munkatársai, valamint a korszakkal foglalkozó történészek.

Átírva és felcímkézve

A szájton a filmhíradók részletesen kereshetők tetszőleges kulcsszavakkal. A filmeket alaposan felcímkézték témák, szereplők, helyszínek alapján, és a bennük elhangzó szövegek átirata is a kereshető adatbázis részét képezi. A klipeket be lehet ágyazni weboldalba, tovább lehet küldeni e-mailben és meg lehet osztani Facebookon, iWiW-en, Twitteren keresztül. A látogatók maguk is további címkéket fűzhetnek az egyes klipekhez, és kommentálhatják azokat. A felvételekről jó minőségű másolatot is lehet vásárolni a filmarchívumból.

Kedvcsináló a filmhíradós archívumhoz

A gyűjtemény részét képező felvételek aprólékos képet adnak a 20. század történelmi fordulatokban egyik leggazdagabb időszakáról. A korabeli közélet reprezentatív eseményei és a negyvenes évekbeli háborús tudósítások mellett a nézők számára kézzelfogható közelségbe kerülnek a békeidők mindennapjai is. A bejátszásokban néha feltűnik az utca embere vagy egy-egy hétköznapi hős, de a bulvárhírek főszereplői már akkor is filmsztárok, sportolók, művészek vagy éppen újszülött állatkerti oroszlánbébik voltak. Figyelemmel kísérhetjük a korabeli felvételeken például a magyar-japán jégkorongmeccs izgalmait, Lillian Harvey budapesti látogatását, értesülhetünk gróf Apponyi Albert temetéséről, vagy megtudhatjuk, hogyan edzették zajhoz a budapesti rendőrlovakat.

Nemcsak híradó: propaganda

A filmhíradó persze mindig egy kicsit propaganda is, hívta fel rá a figyelmet a gyűjtemény bemutatóján Kitzinger Dávid, a Neumann Kft. ügyvezetője, amelyet így megfelelő forráskritikával kell megközelíteni. "A filmhíradó nem olvasható tankönyvként, mert nemcsak a korszak eseményeiről tudósít, hanem annak látásmódjáról, értékeiről és problémáiról is: milyenek voltak a 'boldog békeidők', hogyan haladt a háború felé az ország, mi volt ebben a nyilvánosság szerepe. Az archívum megőrizi, ami ránk maradt, így biztosítunk lehetőséget az utódoknak arra, hogy értékeljék mindazt, amit mondani akartak magukról az elődök. Egy archívum nem ítélkezik, hanem megteremti a tanulás, értékelés lehetőségét." - mondta a szakember.

A Filmhíradók Online bemutatóján érdekes részleteket tudhattunk meg az eredeti filmanyagok történetéről is a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA) munkatársaitól. A hazai filmhíradók 1924 és 1992 között készültek heti rendszerességgel, így a történészek számára is értékes forrásként szolgálnak az adott korszakról. A filmhíradók készítését csupán a második világháború és az 1956-os forradalom budapesti eseményei szakították meg, így csupán 1945 első felében és 1956 októbere és decembere között nem készültek híradók minden héten - idézte fel a történetet Gyürey Vera, az MNFA igazgatója és Kurucz Márton, a gyűjteményt gondozó restaurátor.

Szovjetek égették, kommunisták vágták

A szakemberek a most közzétett háború előtti tekercseket az eredeti filmszalagok tartalmával teljesen megegyező, 25 képkocka/másodperces formában digitalizálták. Ezeknek a filmeknek az eredeti kameranegatívjai, amelyekről még a mostaninál is sokkal jobb minőségű digitális másolatot lehetett volna készíteni, sajnos szinte teljes egészében megsemmisültek. 1945-ben, Budapest ostroma alatt ugyanis a tekercseket a Magyar Film Iroda (MFI) épületéből, amely a Könyves Kálmán körúton a mostani buszpályaudvar helyén állt, a budafoki borospincékbe menekítették, ahol a fosztogató szovjet katonák - akik egyébként előszeretettel gyűjtöttek és szállítottak el filmes anyagokat is a megszállt területekről - véletlenül felgyújtották őket.

A weboldal: kereshető, beágyazható, kommentezhető

Az MFI egykori telephelye eközben károk nélkül vészelte át az ostromot, viszont a történelem viharai az ott őrzött filmtekercseket is megtépázták. A Horthy-korszak eseményeiről szóló pozitív kópiákat ugyanis a háború utáni híradók, filmek nyersanyagaként használta a kommunista propaganda. Mivel ezeket a részleteket a források pontos dokumentálása nélkül vágták bele a későbbi filmekbe, a restaurátorok sem tudták őket visszailleszteni eredeti helyükre, és külön őrzik őket az archívumban. A már akkor is réginek számító felvételek részletes archiválása 1958-ban kezdődött el, a restaurálás 1989-ben, 1995-ben pedig a privatizáció elől kellett megmenteni és biztonságba helyezni az anyagot, miután a filmhíradókat őrző telephelyet felszámolták.

Az eredeti csapat is szétszóródott

A most látható, harmincas-negyvenes évekből származó felvételeket körülbelül tucatnyi híradós készítette, akik a háború után változatos sorsa jutottak: volt, aki emigrált, volt, aki a gulágon vagy Recsken végezte, és volt, akit örökre eltiltottak a munkától, mert egykor Horthy Miklóst fényképezte. A stáb egyik tagja, Török Vidor operatőr viszont később a Magyar Televízió egyik alapítójaként folytatta a híradózást.

A Nemzeti Filmarchívumban párhuzamosan kezdték el az 1924-től, 1931-től és 1945-től készült filmhíradók felújítását, és a munkával már az 1969-es évnél tartanak. Bár a digitális átírás már régóta megoldott, a restaurátorok mind a mai napig filmszalagon helyezik biztonságba a felvételeket, arról ugyanis már bebizonyosodott, hogy akár 120 évet is kibír, ami a digitális adathordozókról nem mondható el - fogalmazott Kurucz Márton. Rengeteg filmhíradós anyag vár tehát még bemutatásra, amiből sejteni lehet, hogy a NAVA és a Neumann Kft. munkája még korántsem ért véget, de arról, hogy mi lesz a következő, internetre kikerülő gyűjtemény, Kitzinger Dávid egyelőre nem árult el további részleteket.

A NAVA először 2008 karácsonyán tett elérhetővé 77 mozgóképes tartalmat a nagyközönségnek az interneten. A régi magyar filmeket, híradókat, meséket, televíziós műsorokat magában foglaló 77 filmajándék nagyon sikeres volt: az oldalt hat hét alatt 250 ezer látogató kereste fel, és 500 ezer alkalommal játszottak le ott látható filmeket. Az akció sikerén felbuzdulva az archívum vezetői azt tervezik, hogy a NAVA teljes gyűjteményét elérhetővé teszik majd az interneten.