Mobilok vissza a laborba

Egymással versenyeznek a mobilgyártók, hogy bebizonyítsák, ők is tudnak olyan készüléket gyártani, mint mondjuk az iPhone. Tesztnek vetettük alá a pengemobiljaival az ezredforduló divatdiktátorának számító Motorola kifordított telefonját, és a piacvezető Nokia jövőkép-formáló prémium modelljét.

Az internetezésre tervezett táblagépekkel szerzett tapasztalatot ültette át a Nokia az N900-as csúcstelefonjába. A készülék megörökölte az N810-es tablet dizájnjának egyszerűségét, a fekete házba szerelt, kicsúsztatható billentyűzettel rendelkező készülék mentes mindenféle körmönfontságtól. Meglepetéseket csak a félkész hatású, ám ígéretes szoftver rejt - a Nokia kísérlete egy saját, Linuxra épített mobil operációs rendszer kialakítására, amit Maemónak neveztek el.

Mobil Linux rendszergazdáknak

Az N900-as ujjal és a készülékhez járó ceruzával egyaránt kezelhető. A készülék érintésérzékelése bizonytalan, nem annyira pontos, mint az Apple iPhone-ján megszoktunk. A ceruzás irányítás viszont halálosan precíz, kár, hogy ezt a kilencvenes évekből itt ragadt eszközt mindenki próbálja már elfelejteni. A helyzeten csak súlyosbít, hogy a felhasználói felület rendkívül furcsán viselkedik. Néhány képernyőnek nincsen álló nézete, hiába forgatjuk a készüléket, fekvő marad a kép. Ez különösen a widgetekkel telerakható nyitóképernyőnél zavaró.

Balra a Nokia N900 diagnosztikai programmal, jobbra a Motorola Backflip Facebook-klienssel

Amit az érintőképernyővel elrontottak a Nokia mérnökei, azt helyrehozták a billentyűzettel. Az apró klaviatúrát meglepően kényelmes használni. Még tárcsázás közben is elő-elővettük a bilentyűzetet, hogy a felhívni kívánt ismerősünk nevének első két-három betűjét beírva gyorsítsuk a keresést. Egyedül a böngészést megkönnyítő .com vagy .hu billentyűt hiányoltuk, mert az írásjeleket csak módosító gomb lenyomásával lehet előhívni, ami igencsak lelassítja az webcímek beírását. Fájdalmas hiány az ékezetes karakterek teljes elérhetetlensége - ezeket a gyári beállítások mellett még a virtuális billentyűzetről sem tudjuk bevinni.

27 gigányi tárhely

Az N900-nak mégis van néhány olyan tulajdonsága, amit nem lehet eléggé elirigyelni a Nokiásoktól. A telefonba szerelt 32 gigabájtnyi flash memóriából 27 gigabájt áll a felhasználó rendelkezésére. Akinél van mikro-USB kábel, az sosem szorul arra, hogy nagyobb pendrive-ot vagy mobil merevlemezt kérjen kölcsön. Az N900-as háttértárára körülbelül 30 Xvid formátumú film vagy sorozatrész fér fel. Mi több, a készülék remekül le is játssza az asztali gép által fogyasztható formátumú mozgóképet.

A gyors processzor, nagy képernyő, wifi, mobilnet és GPS gyorsan képes lemeríteni a készülék akkumulátorát. A készülék többnyire túlélte a napot, és csak este kellett töltőre csatlakoztatni, ám megesett az is, hogy valami nyitva hagyott alkalmazás délre lemerítette a telefont.

Nem túl komfortos a Nokia N900 nyitóképernyője

Ingyenes navigáció az extrája

A Nokia csúcs okostelefonja azoknak való, akik hajlandóak egy laptop árát - 180 ezer forintot - kifizetni azért, hogy egy linuxos netbook tudásával rendelkező, teljesen szabadon hackelhető készülékük legyen. Az N900-at nem kell feltörni, a felhasználó rendszergazdai jogosultságokkal kapja meg a kütyüt. Programokat sem csak az Ovi Store-ból telepíthet az okostelefon gazdája, akár parancssorból is fel lehet rakni olyan szoftvereket, amiket Linuxon már megszokott, és hiányoznak egy telefonon.

Mint minden újabb Nokia okostelefonhoz, az N900-hoz is jár az Ovi Maps navigációs program. A térképeket a memóriakártyára lehet tölteni, a program használatához nincs szükség folyamatos mobilnet kapcsolatra. Ez különösen azoknak jó hír, akik az okostelefont külföldi navigációra is szeretnék használni, ám félnek a roaming költségektől.

Következő oldal: Motorola Backflip