Westernhősök bőrébe bújtat a vadnyugati GTA

Poros főutcák, félhomályos ivók, vad mustangok, marcona banditák, gyorsan tüzelő Coltok és nagy kártyacsaták - a westernfilmek jól ismert kliséi elevenednek meg rendkívül szórakoztató módon a GTA-sorozatot jegyző Rockstar Games legújabb játékában, a Red Dead Redemptionben. A gengszterjátékok mesterei most sem hibáztak, sok akcióval és izgalommal fűszerezett, hangulatos játékot készítettek a szoftvercégek által régóta hanyagolt vadnyugati témában is. A szoftver sajnos csak konzolra jelent meg, de már így is sok helyen hiánycikk, nem is érdemtelenül.

A vadnyugat világa elvileg az ötletek kimeríthetetlen tárházát nyújthatná a játékkészítőknek, ennek ellenére az elmúlt évtizedben szinte alig készült a témát feldolgozó, említésre méltó videojáték. Az ezredforduló környékéről a Commandos című lopakodós felülnézeti taktikai játék westerváltozata, a Desperados érdemel említést, és a témában a 2005-ben bemutatott Gun volt az első komolyabb új generációs próbálkozás.

A stílus képviselői közül ez a játék vezette be először a sandbox - azaz a szabadon bejárható területre, szabadon kiválasztható küldetésekre épülő - játékmenetet. A felemás próbálkozás után újabb öt évet kellett várni arra, hogy megszülessen az első igazán kiemelkedő alkotás, ami a Rockstar műhelyéből került ki - akik történetesen a műfaj mesterei. Aki csak egy kicsit is ismeri a GTA-sorozatot, már sejtheti, hogy a szoftvercég hangulatos játékot hozott ki a vadnyugati témából is, ami nem is áll távol a korábbi autólopós, maffiás "bűnözőszimulátorok" világától.

Kísért a múlt

A vadnyugat civilizálására irányuló erőfeszítések hatása még nem igazán érződik, de már mindenki erről beszél a vonaton, amelyen a játék főhőse a nagy kaland első helyszínére, New Austinba utazik 1911-ben. Az első lépések után még jó ideig nem derül ki, hogy ki ő, miért köszönti ismerősként a közeli erődbe beköltözött banditákat, és miért is kerül gyorsan összetűzésükbe egyikükkel. Pedig a főhősnek, ahogy ez a Rockstar játékaiban lenni szokott, múltja van.

Újra dübörög a banda

Az első, felvezető küldetésekkel elütött egy-másfél óra múltán derül csak ki, hogy emberünket John Marstonnak hívják, és nem magától jött, hanem küldték. Az egykori rablót a hatóságok tartják sakkban: a kormány ügynökei csak akkor adják neki vissza feleségét és fiát, ha elbánik egykori bandájának tagjaival, akik a békésnek éppen nem mondható környéken.

A hasonló felépítésű játékok receptjének megfelelően jó pár óra kell ahhoz, hogy a történet igazán beinduljon, és a felvezetés egyben a játék mechanizmusával is megismerteti az embert. Mindenekelőtt természetesen a lovaglást, majd a fegyverek kezelését kell elsajátítani, s amint ezen sikerül átesni, a program elengedi a játékos kezét, innentől kezdve mindenki mehet, amerre lát, vagy viheti végig a sztorit, amelynek során Marston a régi ismerősök mellett új szövetségesekre és ellenfelekre tesz szert. Az első, balul elsült összecsapás után például egy helyi farmerlány, Bonnie húzza ki a pácból, de később megismerkedhetünk a helyi békebíróval, egy szélhámossal és egy fegyvercsempésszel is, akik mind fontos szereplői lesznek az eseményeknek.

Főhősünk kinézetre nem egy megnyerő figura

Azok, akik már játszottak bármelyik Grand Theft Auto-epizóddal, rögtön otthon érzik magukat a Red Dead Redemption világában, annak ellenére, hogy az újabb Rockstar-játékban nem bűnözői karriert kell befutni, és - értelemszerűen - nem lehet villámgyors autókat elkötni az utcasarokról, hanem lovak, lovaskocsik és a vonat számítanak a helyváltoztatás legfontosabb eszközeinek. Ezek nem csak a városban való jövésmenést könnyítik meg, hiszen a feladatok teljesítése közben többnyire a kisebb városok közt elterülő, jókora méretű vadnyugati pusztákat kell bejárni. A játék kültéri helyszíneinek és szépen kidolgozott grafikájának köszönhetően a napszakok váltakozása, vagy a váratlanul lecsapó viharok minden eddigi sandbox-játéknál hangulatosabbak.

Ahogy a GTA-ban is, a fontosabb, magát a történetet előre lendítő küldetések teljesítéséért is jár kisebb-nagyobb pénzösszeg, de számtalan egyéb módon is lehet felszerelésekre, ruhákra és fegyverekre költhető dollárokhoz jutni. A pusztákat járva be lehet fogni vad lovakat, illetve meg lehet nyúzni a legkülönfélébb vadállatokat. A lovakért, illetve a lenyúzott bőrért kellemes összegeket fizetnek a városokban, ahol egyébként kártyaasztalok, és egyéb szerencsejátékok lehetősége is vár a játékosra.

A játék előzetese

A "gyűjtögető" életmód mellett megbízásokat is el lehet vállalni, az éjszakai őrjáratok során például farmokat, városokat kell megvédelmezni a gonosztevőktől. Lovak betörésére is lehet vállalkozni, az ehhez kötődő minijátékot érdemes gyorsan begyakorolni, a saját célra elfogott vadlovaknak is át kell esni hasonló procedúrán. A mellékszereplőktől kapott lovak nem feltétlenül tartoznak a legstrapabíróbb, leggyorsabb jószágok közé, a bűnözőktől megszerzett, vagy saját kezűleg befogott példányok többnyire tovább bírják a vágtázást. A játékos csak egyetlen hátast birtokolhat egyszerre, így ha sikerül egy kezes, gyors példányt találni, érdemes minél hosszabb ideig megtartani - a Red Dead Redemption a hűséget is honorálja.

Nincs bocsánat

A játékos a pusztában, vagy a városok utcáin járva különböző váratlan események szemtanúja, illetve szereplője lehet, csakúgy, mint a westernfilmek egyik pillanatról a másikra kalamajkába keveredő hősei. Ha például megvadult állatok üldöznek, vagy bűnözők fognak közre egy becsületes polgárt, közbe lehet lépni, ami persze nem tartozik a kötelező tennivalók közé, de érdemes kihasználni az efféle lehetőségeket. A játékos hírneve, elismertsége többek közt a hasonló cselekedetekkel fejleszthető, és némi pénzt is lehet keresni a bajba jutottak kisegítésével.

Drive-by shooting, 1911

Persze nem csak híressé, de hírhedtté is lehet válni, vagy legalábbis lehet ezzel próbálkozni, de nem igazán érdemes. Míg a gengszterszimulátorként is számon tartott Grand Theft Auto-játékokhoz illett a bűnözői karrier építgetése, a vadnyugati témához jobban passzol a kétes hátterű, de jobb sorsra érdemes főhős szerepeltetése. A civilek, a törvény embereinek lelövése, valamint a hasonló bűncselekmények elkövetése vérdíj kitűzését vonja maga után még akkor is, ha sikerül elmenekülni a tett helyszínéről. Minél magasabb ez a díj, annál több fejvadász ered a főhős nyomába, ami egy idő után ellehetetleníti a játékot, hiszen a főbb küldetések így egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen teljesíthetőek. Ahhoz, hogy ezek után tiszta lappal lehessen folytatni a kalandozást, ki kell fizetni a vérdíj borsos összegét.

A nehezen megszerzett pénzt viszont nem ajánlott erre pazarolni, ehelyett inkább új ruházatot, lőszereket, és egyéb utánpótlást érdemes vásárolni, hiszen a spagettiwesternekkel ellentétben a játékban újra kell tölteni a fegyvereket. Az ismétlőpuskák és a jól bevált hatlövetű revolverek mellett olyan, a korban csúcstechnikának számító pusztítóeszközökre is rátehetjük majd a kezünket, mint a Maxim géppuska. Ha már nagyobb summát sikerült összegyűjteni, a városokban akár ingatlanokat is vehetünk. A GTA-epizódokhoz hasonlóan ezekben a lakásokban, házakban tudjuk elmenteni a játékállást, és itt lehet lecserélni a már megszerzett kosztümöket is. A helyszínek jókora távolságra vannak egymástól, és bár eleinte hatalmas élményt jelent a pusztákon vágtázni, egy idő után a hosszadalmas helyváltoztatás fárasztóvá válhatna. Szerencsére a GTA IV-ben megismert rendszert felhasználták a fejlesztők, egy kisebb összeg kifizetésével el lehet kocsikázni a célponthoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szempillantás alatt érhetők el a már felfedezett helyszínek, városok.

Négy lába van, mégis utoléri a vonatot, mi az?

Ahogy a bűnözői életmódnak, úgy a példás magatartásnak is van hátulütője: minél jelentősebb a főhős hírneve, annál valószínűbb, hogy az utcán párbajra hívják ki a banditák. A párbaj során lehet leginkább hasznát venni a "dead-eye" módnak, ami a Splinter Cell: Conviction megoldásához hasonlóan segít egyszerre több bűnözőt becélozni. A megoldás lényege, hogy egy gombnyomással lelassíthatjuk az időt, és gyorsan kijelölhetjük a kívánt célpontokat, hogy azután a célzásra kiszabott idő leteltével hősünk sorban oda tüzeljen, ahová kell. A Red Dead Redemption-ben ráadásul nem csupán az egyes ellenfeleket, de azok különböző testrészeit is meg lehet jelölni, így az ügyesebb játékosok akár a fegyvert is kilőhetik az ellenfél kezéből, és így vérontás nélkül megúszhatják az izzasztó helyzetet.

Újra szól a hatlövetű

A főbb küldetéstípusokat szándékosan nélkülöző felsorolásból is látszik, az új Rockstar játék több tucat órányi szórakozást garantál még az egyébként szintén kiválóra sikerült online játékmódok kipróbálása nélkül is. A szoftvercég alaposan felülmúlta az előzetes várakozásokat - nem csak kritikai, de várhatóan komoly pénzügyi siker is lesz a játék. Ezt valószínűsíti, hogy az idei év legtöbb előrendelését tudhatják magukénak, és hogy jelen pillanatban több nyugati országban hiánycikk a Red Dead Redemption.

Valamire el kell költeni a pénzt

Nem véletlen, a játék egyértelműen az eddigi legjobb western lövölde, hihetetlen grafikával, háromdimenziós karakterekkel, lebilincselő történettel. A napszakváltás, a pusztára lecsapó vihar még egy játékban sem volt ennyire látványos, és ezek mellett még számtalan egyéb hangulati elem gondoskodik arról, hogy egy percig se legyen unalmas a kalandozás, főleg úgy, hogy a történet-mód mellett csakúgy, mint a GTA-kban, ebben is van multiplayer-lehetőség. A Rockstar mindig is szívesen operált filmes elemekkel, és a játék promóciójához a szoftvercég ezúttal egy igazi filmrendezőt is felkért: John Hillcoat, Az út és Az ajánlat rendezője készített a cégnek egy rövidfilmet a játékból, amit május 29-én a Fox televízió mutat be. Az egyetlen negatívum, hogy a vadnyugati kaland csak Xbox 360 és PlayStation 3 konzolokra érhető el, és egyelőre szó sincs arról, hogy valamikor később érkezne belőle PC-s verzió is.

Tóth Tibor