Milyen tévét érdemes venni a focivébére?

2010.06.10. 20:13

Szeretné jó minőségben nézni a focivébét? Nem tudja, hogy a plazma vagy az LCD, netán a LED-tévé a nyerő? Kipróbáltunk néhány egyszerűbb és pár felső kategóriás televíziót, és segítünk közülük választani. Egy biztos: a focivébé miatt nem érdemes 3D-s tévére költeni.

Bizonyos tekintetben nincs könnyű helyzetben az, aki most akar tévét venni: bár az árak sokat estek karácsony óta is, a rivális technológiák, hangzatos képjavító megoldások dzsungelében még viszonylag hozzáértő felhasználóként is könnyű eltévedni, a bevásárlóközpontok mindenen áthatoló neonfényében pedig csaknem lehetetlen megítélni, hogy melyik tévé képe a legszebb. Az üzletben mindig a legerősebb fényű lesz a befutó, és a sorba kötött készülékek nem is mindig kapnak elég erős jelet, pedig otthon bizonyára senki nem retinaégető fokozatban nézi majd a Barátok közt-öt - ami ráadásul még nem is szélesvásznú.

A LED-tévé is LCD

Napjainkban két fő technológia verseng a nappalik legfontosabb helyeiért: a csata az LCD- és a plazmatévék között folyik. A reklámokban és prospektusokban a LED-tévé kifejezéssel is gyakran találkozunk, ám ez valójában nem egy új technológiát takar, hanem az LCD-s készülékek egyik új típusát jelenti, amelyekben a háttérvilágítást a hagyományos fénycső helyett világító diódák, azaz LED-ek biztosítják, amelyek fényét a megfelelő irányba mozgatott folyadékkristályok végül megfelelő színekké alakítják át. Az egyszerűbb LED-tévék világító diódái a képernyő szélei felől középre irányítva világítanak, akárcsak a korábbi modellek fénycsövei, míg a fejlettebb modellek közvetlenül a megjelenítőpanel mögött helyezkednek el.

Az extravékony kivitelükről megismerhető LED-es tévék olcsóbb példányai leginkább energiatakarékosságban előzik meg a hagyományos társaikat, míg fejlettebb példányaik esetében a háttérfényt egy ledhálózat szolgáltatja, melynek darabjait ki lehet kapcsolni, ha mondjuk egy film sötét jeleneténél nincs szükség rájuk. Az egyszerűbb tudású modellek esetében ilyenkor az oldalról érkező fény átdereng a folyadékkristályokon, ami szürkéssé teszi az elvileg fekete képrészletet is.

Fotó: Mudra László [origo]
Még több kép a legújabb lapostévékről

Ne fájjon a szíve a 3D miatt

Tesztünk két, félmillió forintnál is drágább készüléke háromdimenziós megjelenítésre is képes volt. Bár a focivébé egyes mérkőzéseit az idén már 3D-s kamerákkal közvetítik, idehaza biztos, hogy nem tudja majd senki térhatásban nézni ezeket, mivel nem vásárolják meg ennek borsos áron mért jogait, hiszen megfelelő készülékek híján ez nem lenne kifizetődő. Az általunk tesztelt Samsung tévé ugyan képes hagyományos, kétdimenziós adást is "hamis" háromdimenzióba átalakítani, ám ettől azért nem érdemes csodát várni - ami nem meglepő, hiszen ha így is menne, nem lenne szükség a kifejezetten térhatású felvételeket készítő, vadonatúj eszközparkra.

Valódi 3D-s tartalmat egyelőre egyetlen filmen, az Idegenek az űrlények ellen című animációs film térhatású kiadásán élvezhet a hazai nagyérdemű, esetleg a tévékhez mellékelt promóciós felvételeket nézegetheti, ha van 140 ezer forintja egy olyan új Blu-ray-lejátszóra, amely támogatja a technológiát. A szerkesztőség tagjaiból toborzott mintegy másfél tucat tesztelőnk többségének ugyan tetszett a 3D-tévé, de egyikük sem adna érte több százezer forintot, emellett sokan panaszkodtak a szemüvegek vibrálására, amit legszembeötlőbben akkor tapasztalhatunk, ha világosban nézünk térhatású felvételeket. Önkéntes nézőink közül többen azt kifogásolták, hogy bár a tér érzete látványos, mintha csupán síkok mozognának egymás mögött, ettől pedig a látvány többnyire olyan, mintha egy kihajtós mesekönyv papírból álló térhatású jeleneteit nézegetnénk, különösen ha nem komputerekkel generált filmet nézünk. Korábbi tapasztalataink alapján a videojátékokkal szórakozók körébenv iszont biztosan  nagy sikert arat majd a térhatású tévé.

Fotó: Mudra László [origo]
Focit egyelőre csak ál-3D-ben lehet nézni itthon (még több kép)

Az LCD világosban, a plazma sötétben erősebb

A teszthez kölcsönkért tévéket délutáni napsütésben és éjjeli sötétben egyaránt próbálgattuk. Előbbi esetben az LCD szerepelt jobban, erős háttérfénye miatt jobban látszik ugyanis a képernyő tartalma akkor is, ha az ablakon beszűrődik a napsütés, vagy felkapcsoljuk a villanyt a szobában. Ezzel szemben a plazma a sötétben, azaz optimális házimozis körülmények közt jobban teljesít: ezeknél a készülékeknél nem kell háttérfényt alkalmazni, a képpontok maguktól világítanak, így a sötét jelenetek fekete képrészletei tényleg feketék maradnak, amitől a plaza képe természetesebb hatást kelt.

Bár a ledes LCD-tévék már sokkal szebben jelenítik meg a sötét jeleneteket, mint fénycsöves elődeik, még mindig nem érték be a plazmát: sokszor látszik, hogy egy-egy képváltás után reagál csak képfeldolgozó algoritmusuk, és veszi lejjebb a fényerőt. A plazmatévék hátránya ezzel szemben, hogy mindegyik fényes üvegborítással rendelkezik, emiatt világosban erőteljesen tükröződhetnek bennük a bútorok, vagy akár mi magunk is - szemben számos LCD-s modellel, amelyek matt képernyővel kaphatóak.

Fotó: Mudra László [origo]
Régi LCD, vékony ledes LCD, óriási plazma (még több kép)

Melyiket válassza?

Bár a lapos képernyős tévék esetében is többnyire a drágábbak a nagyobb tudású, jobb modellek, nem szükséges felesleges funkciókra szórni a pénzt a vásárláskor. Összeszedtük, kinek melyik típusú tévé lehet jó választás.

  • A legolcsóbb készülékek továbbra is az LCD-tévék, méghozzá a fénycsöves háttérvilágítást tartalmazó fajták. Bár ezeken a fekete szín sokszor inkább szürkés, a régi, képcsöves tévéről átállva még így is tetszeni fog a korábbinál jóval élesebb képével. Ha monitornak is akarjuk használni, érdemes full-HD-s modellt venni, míg tévézéshez, DVD-zéshez még jó ideig elegendő a HD-ready is. 50-60 ezer forintos áron tévéként is használható monitort is lehet venni, egy 32 colos (82 centiméteres) képátlójú tévékészülék ára pedig 90-100 ezer forintnál indul. Ennyiért többnyire csak HD-ready elbontást kapunk, a full-HD-s modellek 20-30 ezer forinttal drágábbak.
  • Ha valaki nemcsak tévéműsorokat, de sok filmet is akar nézni, jól jön, ha minél nagyobb a képméret: ez esetben a plazmatévé lehet optimális választás. Ezek közül egy 42 colos (107 centiméteres) modell már 130-140 ezer forintért kapható, igaz, csak némi kompromisszum árán: ennyiért csak HD-ready típusok érhetők el, a full-HD-s modellek ennél 50-60 ezer forinttal többe kerülnek. Egy plazmatévé ugyan többet fogyaszt egy LCD-knél, mostanra már nem igényel működéséhez nagyságrendekkel több áramot.
  • Ha valaki sokszor néz sportközvetítéseket, annak az alapmodellekhez képest a gyorsabb képfrissítést alkalmazó modellekre, 100-200 Hertzes LCD-re, vagy hasonló képességekkel rendelkező plazmatévére érdemes költenie, hogy a gyors mozgásokat is tisztán lássa a képernyőn. Gyakorlatilag ugyanezeknek a paramétereknek kell megfelelnie az olyan tévéknek is, amelyek tulajdonosa sokat játszik videojátékokkal, ez esetben azt érdemes megnézni, hogy a készülék rendelkezik-e játék-móddal, ami minimalizálja a kép késését - viszont a konzolokhoz inkább LCD, mint plazmatechnológiát javaslunk.
  • Amennyiben  fontos szempont a kis fogyasztás és az extra vékony kivitel, vagy plazmatévé sem jöhet szóba, a ledes LCD-tévé lehet a választás. Ez az egyetlen alternatíva akkor is, ha csak egy 32 colos készülék számára van hely az igényes filmrajongó polcán, ugyanis plazmát csak 37 colos méret felett gyártanak. E típusok ára 190-200 ezer forint körül indul ilyen képméret mellett, a 40-42 colos modellek azonban 300 ezer forintnál is drágábbak.
  • A 3D-s tévékészülékek mind a plazma-, mind pedig az LCD-tévék esetében a legfelső kategóriát képviselik: egy ilyen készülék még akciósan is 350 ezer forintba kerül, a nálunk járt példányok közül a Samsung 46 colos LCD-jét hatszázezerért, a Panasonic 50 colos plazmáját hétszázezer forintért mérték. A szolgáltatás megvalósításához elengedhetetlen a szupergyors képfrissítés és a fejlett képfeldolgozó motor, így ezek a modellek két dimenzióban is jól teljesítenek. Ugyanakkor a 3D miatt önmagában még nem érdemes lecserélni a meglévő tévét, mivel nagyon kiforratlan a technológia, a szemüvegek, lejátszók kompatibilitása sem megoldott, tartalom pedig szinte semmi nem érhető el hozzájuk.

Fotó: Mudra László [origo]
Régi LCD, ledes LCD, plazma (még több kép)

Extrák

A televíziók nyüstölése során szerzett egyik legfontosabb tapasztalatunk, hogy egy mai tévét nem könnyű jól beállítani. Bár a kontrasztot és a fényerőt még megfelelőre lehet húzni, a komolyabb modellekben már annyiféle képjavító algoritmust lehet aktiválni és kikapcsolni, hogy egy hétig is eltarthat, mire sikerül az ízlésünkhöz formálni a beállításokat. Az alapbeállítás, illetve a dinamikus kontraszt és hasonló megoldások sokszor borzalmas képminőséget eredményeznek, ezért mielőtt visszavinnénk a boltba egy mai tévét, érdemes egy a technikától meg nem ijedő ismerőssel beállíttatni, lehet, hogy nem is lesz baj a képminőséggel.

Manapság már a tévékhez is szoftverfrissítéseket adnak ki, szerencsére az egyre több funkció közt hasznos dolgok is találhatók. Már az olcsóbb készülékeken is megtalálható az USB-csatlakozó, melyen keresztül hordozható merevlemezt, pendrive-ot lehet kapcsolni hozzájuk. Egyes típusok csak fotókat, mások DivX, XviD videókat, újabban pedig már nagyfelbontású videót tartalmazó MKV fájlokat is lejátszanak - bár összességében a különálló lejátszók még mindig többet tudnak.

A legtöbb itthon kapható tévé már támogatja a földi sugárzású digitális adásokat, amelyek keretében antennával ingyenesen is fogható hat csatorna műsora - ezek a készülékek a MinDig TV matricáját viselik. Ha van otthon router, a  DLNA nevű technológia jöhet még jól, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a hálózatra kapcsolt tévéről mondjuk a -bekapcsolt - laptopon, asztali PC-n vagy éppen okostelefonon lévő filmeket, zenét érjük el. A középkategóriától felfele már internetfunkciót is találhatunk a televíziókon: bár netezni egyelőre még nem a tévéről fogunk, például a YouTube-ra feltöltött videókat nézegetni a fotelből igen jó időtöltés.

Megér viszont egy misét a Natural Motion, True Motion és hasonló neveken emlegetett technológiák kipróbálása akár a boltban is: ezek elvileg a filmeken zajló mozdulatokat teszik természetessé, ezzel párhuzamosan a brazil szappanoperákhoz teszik hasonlóvá a legnagyobb költségvetésű alkotásokat is. Ez abból adódik, hogy a mozifilmeket 24 képkocka/mp-es rátával veszik fel, általában ezt szoktuk meg, ezek az algoritmusok pedig ezt az arányt bővítik fel jelentősen. Az eredmény megosztja a nézőket: van aki imádja, más egyenesen utálja e technológiákat, ez utóbbi esetben viszont felesleges extra pénzt kifizetnie érte.

Így teszteltünk
Vizsgálatunkhoz összesen négy tévét próbáltunk ki. Az LCD-k közül egy néhány éves, HD-ready felbontású Sony alapmodellt, és egy hatszázezer forintos, 3D-képes, 46 colos (117 centiméteres) képátlójú, ledes háttérvilágítású, full-HD Samsung tévét küldtünk a ringbe. A plazmák közül a fő attrakció egy hétszázezer forintot kóstáló 50 colos, vagyis 130 centiméteres képátlójú, ugyancsak 3D-képes, full-HD-s Panasonic csúcsmodellt hívtunk a  versenybe. Olcsó társa pedig egy 42 hüvelykes, de csak HD-ready felbontású, azonos márkához tartozó modell volt a jóval kedvezőbb, 140 ezer forint körüli árkategóriából. A filmek nézegetéséhez egy 3D-képes, 140 ezer forintos Panasonic  Blu-ray-olvasót és egy Dune médialejátszót használtunk, a videojátékokat Xbox 360 konzolról futtattuk, a tévékre HDMI-elosztón keresztül juttatva el ugyanazt a képet.