Fájlok a tévén: így zavarjuk ki a PC-t a nappaliból

2010.07.14. 19:18

Ahogy egyre több digitális vonatkozása van életünknek, legyen szó a fényképek nézegetéséről, zenehallgatásról vagy közös mozizásról, úgy válik egyre kényelmetlenebbé, ha mindezt a laptopot a tévére kötve vagy egy asztali gép előtt állva kell átélnünk. Utánajártunk, hogyan lehet megúszni a tévére kötött számítógép kényelmetlenségeit és úgy találtuk, ma már ez nem is olyan nehéz.

Pár évvel ezelőtt életünk virtuális lenyomata néhány digitális fényképből, Word-fájlból és mp3 zenéből állt, manapság azonban rengeteg számítógépre való tartalmat gyárt és használ szinte minden család. Fotók, videók, mozifilmek, internetrádió, zene, szöveges és táblázatos dokumentumok, hogy csak a leggyakoribbakat említsük, s ezek mellett életünk részévé váltak az internetről beszerzett információk, mint például az időjárásjelentés, hírek, receptek vagy éppen YouTube-videók is. Ezek többségét ma még a számítógépen szerezzük be és kezeljük, holott jó részük a nappaliba, a tévére lenne való - gondoljunk csak a digitálisan beszerzett filmekre vagy nyaralós fotók diavetítésére. Megvizsgáltuk, mi kell ahhoz, hogy ezeket a tartalmakat különösebb informatikai szakértelem nélkül is az őket megillető módon használhassuk.

A mai laptopokat a legtöbb LCD-, és plazmatévéhez  egyszerűen lehet csatlakoztatni, de ez a feladat kábelek dugdosását és a monitorbeállítások elvégzését igényli, ami mindenképp macera, nem beszélve arról, hogy ezután szeretnénk a tévé előtt megszokott módon, a fotelben hátradőlve vagy a paplan alól élvezni a médiát, de a laptophoz még egy pillanat-állj erejéig is oda kell gyalogolni. Miként lehet kényelmesebben boldogulni, azaz hogyan közelíthetjük a fájl-alapú médiafogyasztás élményét a tévézés egyszerűségéhez?

A legolcsóbb, ha dugdosunk

Bár egyes DVD-lejátszókra és drágább tévékre is rá lehet dugni pendrive-ot, és lejátszani DivX formátumú videókat vagy digitális fényképeket, az újabb, nagyfelbontású formátumokkal ezek a készülékek már nem boldogulnak, s általában is igaz, hogy lévén nem ez az elsődleges funkciójuk, nem is túl kényelmes a használatuk erre a célra. Ezzel szemben egy viszonylag új kategória, a médialejátszó éppen a digitális tartalmak lejátszására született meg. A manapság elterjedt kép-, hang- és videoformátumokat kezelni képes, a lapostévéken használt HDMI-csatlakozóval is felszerelt médialejátszók ára 25-35 ezer forintnál indul, ennyiért lehet megvenni például a WDTV Live és a Skydigital Venice eszközöket is, az erősebb hardvert és fejlettebb hálózati funkciókat kínáló Popcorn Hour A200-as lejátszó ára pedig 55 ezer forint körül jár, viszont a csúcskategóriát képviselő, Blu-ray-olvasót is tartalmazó HDI Dune lejátszóért már ez utóbbi összeg dupláját kérik el.

Forrás: [origo]

Skydigital Venice V13 - remek szolgáltatások olcsón

Egy ilyen eszköz a média lejátszásához szükséges dekóderlapkát, USB-csatlakozókat tartalmaz és persze távirányítót is kapunk hozzá, a tévé mellett pedig egyszerűen lehet csatlakoztatni házimozi rendszerhez és az otthoni hálózathoz is. Ennyiért nincs az árban háttértár, a lejátszandó médiát pendrive-ról, vagy külső merevlemezről, esetleg USB-s DVD-olvasóról tudja betölteni. Előbbi esetben ugyan elég sűrűn kellhet a PC-ről átmásolgatni a filmeket, utóbbin akár több évadnyi sorozatepizód is kényelmesen raktározható.

Ezek a lejátszók már elboldogulnak a nagyfelbontású videókkal is, s a PC-től eltérően nem kell vesződni használatuk során a kodekek beállításával, mivel lejátszanak gyakorlatilag minden ismert videoformátumot, így az mkv kiterjesztésű fájlokat is, amelyekben általában a HD-felbontású filmeket lehet letölteni, emellett kezelik a feliratfájlokat és azt is, ha egy film több hangsávot tartalmaz - ezek közt a távirányítóval lehet váltogatni. Az is mellettük szól a tévék beépített lejátszóival szemben, hogy gyártójuk gyakran ad ki szoftverfrissítést, így lejátszónk nem jön zavarba, ha egy új, eddig nem használt formátumot fejlesztenének ki.

A jelenleg megvásárolható merevlemezes médialejátszók gyakorlatilag egyetlen új technológiát, a térhatású filmeket nem támogatják, minden más típusú multimédiás tartalommal elboldogulnak a szuper hangzást biztosító FLAC zenefájloktól a full-HD-s videóig.

Hogy ne kelljen másolgatni

Eggyel kényelmesebb megoldás, ha a filmeket nem pendrive-on vagy hordozható winchesteren mozgatjuk a lejátszóra, hanem az otthoni hálózaton keresztül juttatjuk el rá, például az asztali PC vagy a laptop merevlemezéről megosztva. Ehhez persze már szükség van az otthoni internetelérést is biztosító router közreműködésére is, de a célnak szinte minden, az elmúlt években forgalomba került eszköz megfelel.

Forrás: [origo]
Hálózati médialejátszó a tévéhez, internetes funkciókkal

 

 

A Venice és a WDTV Live, illetve drágább riválisuk, a Popcorn lejátszó egyaránt Ethernet-kábellel csatlakoztatható a routerhez. Bár wifi-adaptereket is lehet kapni a lejátszókhoz, a vezeték nélküli kapcsolat használatát a szakember csak komoly fenntartásokkal ajánlja. Diavetítéshez, zenehallgatáshoz elegendő sávszélességet biztosít a wifi, és talán a legnagyobb tömörítésű filmekkel is boldogul, de ennél jobb minőségű moziélményhez már nem alkalmas ez az átviteli forma.

Eleve csak a leggyorsabb, 802.11n-es wifiszabványt használó útválasztó birtokában érdemes csak próbálkozni a vezeték nélküli hálózati filmlejátszással, a gyakorlatban ugyanis ez is jócskán sebességének elméleti maximuma alatt teljesít - tudtuk meg Földesi Gábortól, a Lejátszó.hu szakértőjétől. A hagyományos felbontású filmek lejátszása valószínűleg működni fog, jó eséllyel még a 720p-s felbontást használó videók sem fognak szaggatni, de a full-HD-s tartalmakba már bele fog törni a rendszer bicskája. Ilyen minőséget már ajánlott Ethernet-kábelen továbbítani a lejátszónak, ott ugyanis sem a falak, sem a légköri viszonyok nem befolyásolják az átvitel sebességét.

Hálózati merevlemez és más extrák

Bár a PC merevlemezéről megosztott fájlokat is le lehet játszatni a hálózati médialejátszókkal, ez azért nem a legkényelmesebb megoldás. Egyrészt ehhez akkor is be kell kapcsolni a számítógépet, ha mozizni akarunk, másrészt az sem kedvez a laptop merevlemezéről történő filmnézésnek, ha a család egyik tagja elvitte otthonról a hordozható számítógépet. A biztos és kényelemes - ám eggyel drágább - megoldás az, ha beállítunk a rendszerbe egy független hálózati háttértárat, azaz NAS-t. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra.

A NAS olyan otthoni digitális központi háttértárként működik, amelyen a család minden tagja biztonsággal tárolhatja fontos fájljait, illetve megoszthatja azokat a többi családtaggal. Egy ilyen szerkezet tulajdonképpen egy miniatűr, kisfogyasztású, használaton kívül magától kikapcsoló PC, amelyet a routerhez kell csatlakoztatni, tartalmához pedig vezetékes hálózaton és wifin keresztül a lakásban bárki hozzáférhet. A NAS ezen felül azt is lehetővé teszi, hogy - jelszó birtokában - az interneten keresztül akár a munkahelyről vagy egy szállodából az okostelefonunkról hozzáférjünk kedvenc zenéinkhez vagy más "otthoni" fájlokhoz.

Forrás: [origo]
Csak a fotón látszik nagynak, a valóságban a NAS egy kicsike doboz

A legolcsóbb NAS-ok merevlemez nélkül 40-45 ezer forintba kerülnek, egy beléjük szerelhető 1 terabájtos (1024 gigabájtos) winchester durván 18 ezer forint. Az adataikat féltő felhasználóknak - azaz mindenkinek, aki átélte már, hogy egy elromló winchester vagy betörők miatt több évnyi fotót, videót, fontos dokumentumokat veszített el örökre - érdemes két winchester fogadására alkalmas (ún. RAID-képes) típust vásárolniuk, 60-65 ezer forint körüli összegért: egy ilyen eszköz a biztonság kedvéért automatikusan klónozza az egyik winchester tartalmát a másikra, így ha az elromlik, még mindig elérhető marad egy kópia.

A NAS-ok ezen túl is számos funkcióval bírnak, beleértve a webkamerák biztonsági kamerává fejlesztését, önálló letöltéskezelő futtatását és általában a teljes mértékben rugalmas rendszerbe szervezhetőséget, a lényegük a háztartás minden digitális eszközének közös háttértáraként való működés. Aki megelégszik a fő funkcióval, egy-két gyártónál a fentieknél némileg olcsóbban (40-60 ezer forint) kaphat hálózati csatlakozóval is rendelkező külső winchestert (ilyen például a Western Digital MyBook World Edition), ami nem fog helyettünk torrentezni, de a médialejátszót és a közös tárolást megfelelően kiszolgálja.

Bittorrentezés PC nélkül

A számítógép nélküli Bittorrent-letöltésre egyébként a már említett Venice és Popcorn lejátszók is alkalmasak alapszinten, arra alkalmasak, hogy a megnézésre szánt egy-két filmet letöltsünk vele a pendrive-ra, mialatt nem is tartózkodunk otthon - komolyabb torrentezéshez azonban PC, vagy egy valódi NAS szükségeltetik.

Manapság a drágább tévéket is csatlakoztatni lehet az internethez, hogy híreket vagy YouTube-videókat nézhessünk rajtuk. Erre azonban még a cikk elején említett legolcsóbb lejátszók is képesek (általában sokkal kényelmesebb felületen), így a szolgáltatás azok számára is elérhetővé válik, akinek nem a legújabb, drága tévéje van. Teljes értékű webböngészésre egyelőre egyik eszköz sem képes, de valószínűleg erre sem kell már sokáig várni, az év vége tájékán ugyanis megérkeznek a Google TV szoftvert futtató tévék és beltéri egységek, amelyek már ezt is lehetővé teszik majd. 

Sok tévé támogatja a DLNA nevű szabványt, amely a videók, képek, zenék hálózaton keresztül történő lejátszását teszi lehetővé. Bár ezt használva nincs szükség külön médialejátszóra, a technológia számos korlátozással rendelkezik, amelyek közül a magyar felhasználó számára legfontosabb, hogy nem tudja kezelni a különálló feliratfájlokat, lévén egyszerre csak egy fájlt képes egyik eszközről a másikra juttatni, máskor a hanglejátszással lehet probléma. Emiatt szakértőnk nem ajánlja, hogy a DLNA szabványra alapozzuk otthoni multimédiás rendszerünket.

Jól meglehetünk lemez nélkül

Bár a nagyfelbontású Blu-ray-filmeket eredeti minőségükben merevlemezen raktározni még nem igazán gazdaságos, a hagyományos  DVD-k nélkül már elég jól el lehet boldogulni. A tévé előtt, távirányítóval böngészni a filmek, képek vagy zenék mappái közt sokkal kényelmesebb, mint egy polcról kikeresni a hangulatunkhoz illő tartalmat - bár valószínűleg mindig lesznek olyan felhasználók, akik a fizikai adathordozón való megvásárlást fogják preferálni.

 


A Google szerint hamarosan így fogunk tévézni

Huszonöt-harmincezer forintért már olyan médialejátszókat lehet vásárolni, amelyek nemcsak, hogy lejátsszák még a full-HD-s filmeket is, de akár internetrádióként, zenelejátszóként, is működnek, sőt digitális képkeretet is tudnak varázsolni a tévéből, mi több, az esti filmet is letölthetik. Mivel a külső winchesterek olcsók, nem irracionális akár egy terabájtos háttértárat venni egy lejátszóhoz, az igazi kényelmet azonban a hálózaton keresztüli lejátszás biztosítja.  Sajnos a mai legmodernebb wifi sem képes még kiszolgálni a csúcsminőségű filmek hálózati lejátszását, pedig ez nagyon hasznos lenne, a lakás bekábelezése a legtöbb átlagember számára nem túl vonzó kötelesség, hacsak nem most kezdi az építkezést.

Noha a hálózati merevlemezt feltehetőleg sokan a túlságosan drága kategóriába sorolják, ezek az eszközök egyre több otthonban lesznek jelen, miközben tulajdonosuk sokszor nem is fogja tudni róluk, hogy a spájzban villogó eszköznek NAS a neve. Miután a legtöbben digitális kamerával fotózunk, filmezünk, a zenéket, filmeket is ilyen formátumban nézzük, hatalmas mennyiségű adathalmaz gyűlik fel már akkor is, ha csak a saját készítésű felvételeket vesszük alapul. A nyaraláson, családi ünnepeken készült fotókat, videókat nyilván mindenki meg akarja őrizni örökre, ez viszont egy mindennap használt laptop félreeső mappájában egyre inkább lehetetlenné válik. A NAS által nyújtott kényelem és biztonság, a családi közös használhatóság miatt tehát mégiscsak érdemes megfontolni az egyszeri nagyobb beruházást.

KAPCSOLÓDÓ CIKK