A bunkofontól az okostelefonig - húszéves a magyar mobil

2010.10.15. 10:19

1990. október 15-én Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter felvette a telefont, tárcsázott, és végrehajtotta az első mobiltelefon-hívást az országban. Arról nincsenek információink, hogy meddig tartott a beszélgetés, azt viszont tudjuk, hogy a miniszter az Egyesült Államok alelnökét hívta fel a Magyar Távközlési Vállalat (Matáv) és a US West közös erőfeszítéseivel létrehozott szolgáltatás segítségével.

A mobiltelefonálás kezdetben nem tartozott a legolcsóbb, vagy akár a megfizethető kommunikációs technológiák közé. A Westel 1990 október 15-ére eső indulásakor a belépési díj 75 ezer forint volt, ami nem foglalta magába a készülékek 75 és 115 ezer forint közötti árát. A havi előfizetési díj 6300 forint volt, ezért 250 percet lehetett beszélni havonta. A nappali percdíjak 17 forintosak voltak, éjszaka viszont tíz forintért lehetett beszélni. A  mai gyakorlattal szemben ezt a díjat a hívó és a hívott félnek egyaránt ki kellett fizetnie, és az induláskor még nem is lehetett túl sok helyről telefonálni, hiszen a szolgáltatás összesen három bázisállomással indult el.

Az első GSM-készülékek ugyan hordozhatóak voltak, ám 2-3 kilós súlyuk miatt kényelmesebb volt, ha az autó vitte az ember után, mint kézitáskaként hordozni, igaz, annak idején sok ilyen fura kiegészítővel bóklászó üzletembert lehetett látni. A Westel által kínált legolcsóbb, hetvenezer forintos telefonnak csak autóba szerelhető verziója volt, csupán a drágább típusokat lehetett kézben cipelhető kivitelben is kapni. A kis méretű, zsebben is elférő modellekre még éveket kellett várni.

Az egészen 2003-ig tovább élő analóg NMT (0660-as) rendszer legnagyobb hibája az volt, hogy a 450 megahertzes sávon működő készülékeket nem lehetett az országhatáron kívül használni. A mára kényelmessé tett roamingra egyáltalán nem volt képes a rendszer, erre csak az 1994 után beüzemelt digitális hálózatok voltak alkalmasak, és a beszélgetések hangminősége is jócskán elmaradt a ma megszokottól.

Forrás: [origo]

1995: az első SMS

Ma már hihetetlennek tűnik, de kezdetben a magyar rádiótelefon-hálózaton csak telefonálni lehetett. Az analóg rendszer tökéletesen alkalmas volt arra, hogy beszélgetéseket bonyolítsanak rajta, de plusz szolgáltatásokat nem kínált. Arra, hogy a telefonokról például sms-t lehessen küldeni, még éveket kellett várni: csak 1995-ben tette lehetővé a Westel, hogy üzeneteket küldjenek egymásnak a felhasználók. Az sms hamarosan a magyarok kedvence lett, aki nem ért rá telefonálni, nem akarta zavarni a másikat, és persze aki észrevétlenül akart csevegni, az szöveges üzenetet küldött. Hamar felfedezték az emberek, mi mindenre jó a 160 karakter, a Modemidő című, korabeli netes újság 1998 novemberi száma már arról számol be, hogy a diákok is sms-ben puskáznak.

Forrás: [origo]
Féltégla-mobilok a hőskorszakból

Az adatcsomagok megjelenése a szöveges üzenetekkel egy időben történt. Az 1994-ben piacra lépő Pannon GSM már működésének első évében közölhette előfizetőivel, hogy PannonData nevű csomagja a szokásos 9,6 kbit/s-os modemes sebesség helyett annak másfélszeresét, másodpercenként 14,4 kilobitet lehet letölteni a hálózatukon. A mai sávszélességhez képest még ez a sebesség is nevetségesnek tűnik: egy tíz megabájtos mp3 fájl letöltése több mint másfél órát vett volna igénybe, ám e-mailezéshez és wapos szörfözéshez elég volt.

Bunkofon korszak

A mobiltelefon újfajta etikettet, és új modortalanságok egész sorát hozta magával, ezért a Westel külön illemszabály-gyűjteményt adott ki ügyfeleinek, amit Westikettnek hívtak. Az újkeletű illemszabályok értelmében nem illett az utcán sétálva beszélgetni, reggel kilenc előtt vagy este kilenc után telefonálni, de azt se ajánlották, hogy étteremben vagy szórakozóhelyeken telefonáljanak a mobiltulajdonosok. A szöveg nem csak attól próbálja megóvni a telefonálókat, hogy rájuk ragasszák a bunkofonos jelzőt, de arról is megpróbálta meggyőzni az olvasót, hogy ő "a közlés új világrendjének lovagja" és a "mobiltelefónia polgára".


Ne mobilozzon vezetés közben - korabeli balesetmegelőzési kampány a Nokiától
 

Nem csak a telefonszolgáltatók siettek a mobilosok segítségére illemtanokkal, a reklámokban is megjelentek a csörgő telefonok jelentette problémák. A Nokiának külön videósorozata volt, amiben a templomban, osztályteremben és vezetés közben való mobilozás veszélyeire, illetve zavaró mivoltára hívták fel a figyelmet.

Három a magyar igazság

A mobilszolgáltatók viszonylagos nyugalomban vészelték át a következő öt évet. Bár mindenki félt attól, hogy az ezredforduló, a rettegett Y2K-bug (vagyis a számítógépek állítólagos ezredfordulós dátumváltási hibája) problémákat fog okozni, a technológia sikeresen vette az akadályt. A készülékek egyre okosabbak lettek, és egyre több típus közül választhattak a vásárlók. A kilencvenes évek közepén bevezetett részletfizetés megszokottá vált, a használt mobil boltokban pedig a kereskedelemből kifutott korábbi csúcsmobilokat is meg lehetett vásárolni, és az elérhető árú feltöltőkártyás csomagok is újabb rétegek számára tették elérhetővé a mobiltelefonálást.

Forrás: [origo]
Nokia 5110-es: tíz évvel ezelőtt még ez volt az egyik legmenőbb

A következő nagy lépés a harmadik mobilszolgáltató, a Vodafone megjelenése volt 1999-ben, amelyet egy negyedik is követhet majd, egyelőre azonban nem tudni, mikor. A mai szemmel már igen lassú GPRS és a 2003 óta elérhető EDGE helyét 2005-ben átvette a 3G, ami pont ugyanolyan lassan épült ki, mint az első rádiótelefonhálózat. Előbb Budapesten volt elérhető, majd a Balatonon, aztán a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban. Mára bárhová magunkkal vihetjük az internetet, az emailjeinket, a chaten utolérhető barátokat, a YouTube videóklipeket: ha nem a pusztaságba megyünk, élvezhető sebességgel hozzáférünk mindhez.

A mobilinternet nem csak a mobiltelefonokon hódít, hanem egyre többen választják a számítógépükhöz is a mobilnetes modemek adta szabadságot. Az évek során eltűnt a maroktelefon szó, már nem néznek megvetően a bunkofonosokra, sőt az sem számít modortalanságnak, ha a kényelmesebb ülés végett az ember zsebéből az asztalra teszi a készülékét, vagy előveszi a laptopját egy parkban, kávézóban, hogy mobilneten nézzen utána valaminek. Nem csoda, hiszen a hazai mobiltelefon-penetráció már 2007 elején elérte a száz százalékot, vagyis minden hazai lakosra jutott egy mobil-előfizetés. Ez az arány várhatóan még tovább nő majd, hiszen egyre többen használnak másodlagos, szintén SIM-kártyával használható mobilnetes eszközöket, így modemeket, netbookokat, táblagépeket.

Hogyan ünnepeljük a telefont?

A húsz éves magyar mobiltelefon ünneplésére számtalan lehetőség kínálkozik. A T-Mobile délután három órától Budapest központjában, a Vörösmarty téren ünnepli az évfordulót koncertekkel és Foursquare-összejövetellel. Aki kicsit szeretne elmélyülni a témában, annak a Budai Várban található Telefónia múzeumot ajánljuk, ahol nem csak a mobilkorszak kezdetére jellemző féltégla méretű telefonokat lehet megnézni, de az első magyar központot, és Kádár János vonalas készülékét is. Az otthonról kimozdulni nem akarók pedig a Postamúzeum virtuális tárlatát, az Oldmobil.hu oldal készülékfotóit és régi reklámvideóit megtekintve nosztalgiázhatnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKK