Szokatlan helyesírás-ellenőrzővel vizsgálta a gépelő embereket két amerikai pszichológus. A szoftver amellett, hogy javította a felhasználó által vétett gépelési hibákat, újakat csempészett a szövegbe. A vizságlatban csupán gyakorlott gépelők vettek részt, olyanok, akik percenként legalább negyven szót tudtak beírni, és mind a tíz ujjukat használják a gépíráshoz. A tudósok szoftvere a szavak hat százalékába csempészett gyakori elütéseket, a valóban elkövetett hibák 45 százalékát viszont javította a szoftver.
A tesztet követő kikérdezés során az emberek sajátjuknak ismerték el a program által a szövegbe illesztett hibákat, és a jól leírt szavakat is. Azaz, ha azt látták a képernyőn, amit írni akartak, akkor úgy vették, hogy jól dolgoztak. A méréses vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az félreütések után lelassult a gépelési sebesség, azaz az ujjak érezték, hogy nem azt a billentyűt sikerült lenyomni, amelyiket kellett volna. A lassulás akkor is mérhető volt, ha a szoftver javította hibát, és a tesztben résztvevők nem is látták, hogy félreütötték a betűt.
A kísérlet arra bizonyíték, hogy cselekvés közben mást csinál a test és mást az elme. A gépelés közben ugyanaz a fajta munkamegosztás zajlik, mint amikor egy új vendéglőt próbálunk megkeresni - mondta Gordon Logan, a kutatást megtervező egyik pszichológus - az agy végzi a navigálást, ismerős pontokat keres, míg a lábak sétálnak, alkalmazkodva a terephez, akadályokhoz.