Pillanatfelvétel a lehetséges mobiljövőről

Éppen IPTV-műsorok között válogatunk egy óriási érintőképernyőn, miközben a lesötétített ablakú mikrobuszunk körülbelül 80-100 kilométer per órás sebességgel vágódik be a felhajtóból a külső sávba a Bonn déli részén, a Rajna fölött átívelő autópálya-hídon. A szupergyors városnézés helyett mi inkább a szupergyors mobilinternetre figyelünk, amit a Deutsche Telekom (DT) egyik elegáns munkatársa mutogat a mikrobusz közepét elfoglaló, a hátsó üléssor felé fordított óriási érintőképernyőn.

Ahogy a kisbusz a város egyik részéből a másikba ér, 40 megabit/másodperces sebességgel száguldanak le az adatok a képernyőre kötött laptopra egy egészen hétköznapinak tűnő külső mobilnet-modemen keresztül. A bitzápor az LTE, vagyis Long Term Evolution nevű új mobiltechnológiának köszönhetően pereg ilyen gyorsan gépünkre a láthatatlan mobilcellákból, amelyek a DT helyi kísérleti hálózatának részét képezik.

Az elvileg maximum 100-150 megabites mobilnet-kapcsolatra képes hálózat a Rajna-parti városban még csak kísérleti üzemben van, és házigazdánk szabadkozik is egy kicsit: a két bázisállomás közötti váltás az előző napi szoftverfrissítés után elvileg még nem zökkenőmentes. Ebből a kocsiban nem veszünk észre semmit, és nem csak sofőrünknek az Autobahn megszokott ritmusánál is kicsit agresszívabb vezetési stílusa, vagy az előző esti érkezés utáni órákban a vendéglátóink társaságában elfogyasztott remek vesztfáliai világos sör, a Kölsch (a szomszédos Köln nevéből) utóhatásainak köszönhetően: a mobilnetes élmény tényleg tökéletes.

Sávszélességet árulnak majd

A technológiában kicsit is jártas, vagy legalábbis gyakran letöltögető internetezőnek német sör nélkül is részegítő a 150 megabit/másodperces maximális adatátviteli sebesség lehetősége. Ennyit tud ugyanis az LTE csúcsra járatva, és ami még lényegesebb, nagyon gyors "reakcióidővel", szakszóval látenciával, ami ennél a szolgáltatásnál már 10 milliszekundumnál is kevesebb. Hogy érzékletesebb legyen a dolog, talán elég annyi, hogy az LTE a jelenleg alkalmazott mobilnetes technológiánál névlegesen hússzor-százszor gyorsabb adatátviteli sebességet biztosít, és szemvillanásnyi idő alatt elkezdi letölteni a kívánt weboldalt az Enter leütése után.

Elképszető sávszélesség menet közben, ez az LTE lényege

Ilyen hálózatért nem is kell feltétlenül Észak-Rajna-Vesztfáliáig zarándokolunk. Az LTE-t pár hónapja a magyar T-Mobile is teszteli Budapest belvárosában, kereskedelmi szolgáltatás pedig Oslóban, Stockholmban és Lengyelországban is elindult már különböző távközlési cégeknél. Ami a németországi helyzetet illeti, mint megtudjuk, tavaszra lesznek lefedve a legnagyobb városok az újfajta mobilnettel, amit vidéken 800 megahertzes, a nagyvárosokban pedig 2,5 gigahertzes frekvencián terítenek majd.

A szolgáltatással kapcsolatban a legérdekesebb kérdés jelenleg az, hogy mennyibe fog kerülni, a válság idején ugyanis nem mindegy, hogy mibe invesztálnak a mobilcégek. Mint kísérőnk elmondja, a Deutsche Telekomnál nem adatmennyiségre, hanem sávszélességre lehet majd előfizetni, vagyis a 150 megabites felső sebességhatár a mobilnetezők többségének tényleg csak elvi lehetőség lesz majd. A már említett 800 megahertzes hálón például 10-20 megabitet készülnek szolgáltatni, az árakról pedig egyelőre semmit nem tudunk meg.

Látogatás a német Enterprise-űrhajóban

Miután a kisbusz fordul velünk egyet a túlparton, a DT főépülete előtt kászálódunk ki belőle. Az előcsarnokból egy sehol máshol meg nem álló lift repít fel minket a legfelső szintre, a távközlési vállalat T-Gallery nevű innovációs kiállításához. "Scotty, beam us up!" - idézem fel magamban indulás előtt a Star Trek sci-fi-sorozat szállóigévé lett mondatát, amiben a kapitány arra kéri az űrhajó gépészét, teleportálja fel a társaival együtt fedélzetre. A liftnek ugyanis csak egyetlen, felfelé nyíllal ellátott gombja van, ami az előcsarnokból közvetlenül a galériának otthont adó legfelső szintre repít minket, és mikor megérkezünk, rádöbbenek, hogy nem is volt elhibázott az utalás.

Ide csak meghívással lehet bejutni

A T-Gallery-be megérkezni ugyanis kicsit olyan, mintha a Deutsche Telekom színeibe öltöztetett USS Enterprise űrhajó fedélzetére lépnénk. A kiállítótér egy hosszan kanyarodó, hol összeszűkülő, hol szélesebb terem, fehér, íves falborítással, áramvonalas álmennyezettel, rejtett lámpákkal és projektorokkal. A kiállítás egyes témáit csak jelzésszerűen választják el egymástól térhatároló elemek, vagy a hangulathoz illő minimálbútorokkal berendezett helyiségek. A tárlaton Niels és Stefan, a DT két munkatársa kalauzol végig minket, akik a bemutató kezdete után, amikor az első helyszínen elővesszük a fényképezőgépeinket, megtiltják nekünk a filmezést vagy fotózást, így az elbeszélésen kívül csak a cég által ízelítőként kiadott sajtófotói segítségével mutathatjuk meg a T-Gallery-t.

A tárlat rövid szöveges bevezető mellett egy látványos vetítéssel kezdődik. Az első teremben, ami egy szintén futurisztikus nappali, vezetőink azt próbálják érzékeltetni, mekkora információs túlterhelés éri napjainkban az átlagembert a neten és más forrásokból ránk zúduló digitális tartalmakból. A hatást a falakra vetített animáció fokozza, amelyen népszerű online alkalmazások forgalmi adatai és internetes mémek kavarognak, hogy a záróképben hatalmas mozaikká álljanak össze.

Szenzorok és projektorok játsszák a főszerepet odabent

Stefan kicsivel később ebből a választékból állítja össze magának mindazt, amit szeretne magával vinni a telefonján úgy, hogy a megfelelő szolgáltatások, tartalmak ikonjait egy szintén falra vetített, a kézmozdulatait követő interface segítségével - amihez hasonlót a Különvélemény című filmben ismerhettünk meg - behúzogatja a digitális tárcájába. A mutogatós vezérlő jelen esetben kis késéssel válaszol a mozdulataira, ahogy ugyanennek a menünek a kanapénk karfájára vetített miniatűr változata is, de mindez még nem egy kiforrott prototípus, csak hatásos szemléltetőeszköz. Egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen alternatív vezérlőeszközöket lehet használni a számítógép billentyűzetétől kicsit elszakadva: például a konyhaasztalon, zsíros kézzel például nem szeretnénk billentyűkön gépelni, itt jobb a vetített virtuális panel.

Csak a show kedvéért

A bemutató tényleg nem tartogat forradalmi újdonságokat, inkább csak mindannak az összegzése, amit már most is össze lehet legózni a piacon kapható technológiákból. Ami mindebből termékként is életképes, vagyis megfizethető és tényleg megkönnyíti a mindennapi életet, az már most is a piacon van. A bemutató sok eleme azonban még így is látványos, és elszórtan vannak benne igazán tetszetős, egyedi ötletek, ahogy olyan technológiák is, amelyek csak arra jók, hogy bosszantsák az embert. A T-Galleryben persze minden gördülékenyebben megy, mint a való életben.

A bemutató második állomására, a digitális nappaliba besétálva Stefan a telefon kijelzőjéről egy felfelé seprő ujjmozdulattal "dobja ki" a mobilján éppen szóló zenét az otthoni hifire, majd ugyancsak a telefonjáról távirányítva kapcsolja le-fel a szobában a lámpákat. A helyiség elektromos készülékeinek aktuális áramfogyasztását élőben írja ki a fali vetítő, mire azzal a javaslattal él csapatunk egyik tagja, mennyivel hatásosabb lenne ezt rögtön euróban megjeleníteni.

Digitális nappali messziről

A nappali után benézünk a konyhába, ahol a hűtő előlapja egy hatalmas - itt éppen vetített - kijelző, a családtagok aktuális naptárbejegyzéseivel, vagyis egy pillantással meg lehet állapítani, ki hol van ma. A felületen a hagyományos post-it lapokra írt virtuális üzenetek is megtalálhatók, és Stefan mobiljáról is ide "tűzi ki" a telefon a megosztott, frissen készült fotókat. Hasonló szerepet a számítógépgyártók a nagyméretű érintőképernyővel összekapcsolt egybepécéknek szánnak, amiket az amerikai háziasszonyok már most előszeretettel tartanak folyamatosan bekapcsolva a konyhában, a kezük ügyében.

A következő lépésben vonatjegyet veszünk, bankkártya helyett szintén telefonnal. Ehhez képernyőn egy minialkalmazásban kell kiválasztani a megfelelő kártyát, majd a telefont elhúzni a jegyárusító automata érzékelője előtt, ami a beépített speciális chipről érintés nélkül leolvassa a szükséges fizetési információkat. Kalauzaink arra is felhívják a figyelmet, mennyivel egyszerűbb az elhagyott telefont letiltatni, és a rajta lévő virtuális kártyákat egy belépési kód birtokában ismét letölteni, mint külön-külön telefonálgatni és rohangálni a bankokhoz, amikor valódi bankkártyát veszít el az ember.

A beszélő autó örök kedvenc

Szintén a csatlakozó nélküli dokkolás jut főszerephez akkor, amikor virtuális vonatútra indulunk, és érkezés után autóba ülünk kísérőinkkel. A vonatbelsőt iskolapad-szerű, a padlóból kiálló pultok jelenítik meg a T-Galleryben, amelyek mellett a falra vetítve halad el a virtuális táj, az autót pedig egy ugyanilyen, de már két bárszék-szerűen kialakított üléssel és szélvédőt utánzó üveglappal is ellátott egységgel szimulálják. A vonaton az okostelefont egy telefon-alakú mélyedésbe helyezve a fedélzeti hifire és kijelzőre továbbíthatjuk saját kedvenc tartalmainkat, így akár az otthon előfizetett tévéadást is nézhetjük menet közben. A kollégákkal ezt elnézve azon viccelődünk, hogy magyar vasút állapotát ismerve ez a megoldás nálunk tényleg sci-fi.

Virtuális utazás beszélő számítógéppel

Az autó ugyanezzel a módszerrel, fizikai csatlakozó nélkül szinkronizálja a fedélzeti számítógépre a következő találkozónk adatait, és az őt Mimi néven megszemélyesítő női hang engedélyt is kér az odanavigálásra. Út közben Stefan "What is that?" (Mi az ott?) kérdésére válaszolva a rendszer el is árulja, hogy éppen milyen intézmény mellett haladunk el, és milyen programok lesznek ott legközelebb. A bemutatón ekkor éppen csak egyetlen, látványos külsejű épület van a "kocsi" mellett a falon, amit a rendszer könnyedén azonosít, és egy sűrűn beépített területen nem is lenne túl életszerű a megoldás, mivel hosszan kellene magyarázni Miminek, miről szeretnénk információt, de értjük a koncepciót. A beszélő, hangutasításokat követő kocsival kapcsolatos másik aggályunk az, hogy egy ilyen rendszer hogyan boldogulna a magyar nyelvvel, amit igazolni látszik, hogy az angolul beszélő és fülelő Mimi készülék néha Stefan akcentusával is bajban van.

Ha már virtuális üzleti úton vagyunk, a következő állomás a tárgyalóterem. A helység közepén látható fehér munkaasztalt látva először azt hihettük, a plafonról, vagy alulról a lapjára vetített képen rendezgetik majd a dokumentumokat az értekező üzletemberek, mint a Microsoft Surface-en, de ehelyett egy falra vetített óriáskijelzőn zajlik a megbeszélés. Kalauzunk erre is a nappaliból megismert ujjmozdulattal dobja ki a prezentációt, és a távoli munkatárs is egy videoablakban kapcsolódik be a beszélgetésbe. A kiálításnak ezen a részén látunk egy, már a piaci bevezetés előtt álló megoldást is, ami a felhasználó minden telefonját - asztali, VOIP és mobil - egyszerre csörgeti meg, ha keresik.

Érintőképernyős munkahely

A prezentáció lényegi része az orvosi rendelőben ér véget, ahol arra láthatunk példákat, milyen eszközöket használhat a távdiagnosztikában az orvos, vagy az otthoni egészségmegőrzésben az egyszeri felhasználó. Ebben sincs semmi forradalmi: a netre kötött "bioszenzorok", vagyis a szobamérleg, vérnyomás- vagy vércukorszint-mérő vagy a háziorvoshoz, vagy egy saját naplóba továbbítja az adatokat. Ezek alapján vagy a doki állíthat fel diagnózist, vagy a felhasználó ösztökélheti magát egy kicsit a szükséges tornagyakorlatok elvégzésére.

Csak ők tudják a titkosított telefont

A T-Galleryben látott dolgok inkább arról szólnak, hogyan tud, vagy hogyan szeretne a távközlési cég a saját színeibe csomagolni olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyek a saját javát szolgálják, vagyis még több előfizetőt hoznak számára, akik még nagyobb adatforgalmat generálnak. A távközlési multi ugyan sok területen próbál kitörni a divatos angol kifejezéssel élve dumb pipe (buta cső) szerepéből, hogy több lehessen, mint a tartalom puszta szállítója, közvetítője, amire napjaink digitális innovációi kárhoztatják hasonló cégeket.

Mielőtt a futurisztikus berendezésű kiállítóteremből távozunk, találkozunk azokkal a designerekkel is, akik ténylegesen magentába és fehérbe öltöztetik a DT által kiszemelt megoldásokat. Mint a háromfős, a fogadásunkra érkezett csapat vezetőjétől megtudjuk, az öt évvel ezelőtt létrehozott T-Gallery és a multi nagyobb németországi központjaiban létesült innovációs központok azért egy kicsit felrázták a dolgokat az egyébként merev struktúrájú nagyvállalatnál. Szóba kerül a lelkes ösztöndíjasokat foglalkoztató Kitchen Budapest és a hozzá hasonló médialaborok, mint az új ötletek forrásai.

A barát is ellenség

A lényeg a modularitás - fogalmazza meg a tervezők filozófiáját a vezető designer hölgy, arra utalva, hogyan próbálnak minden új ötletet beilleszthetővé tenni a szolgáltatások, termékek rendszerébe. A csapat tagjai, mint megtudjuk, jelenleg többek között azzal foglalkoznak, hogy a lehető legtöbb eszközben cseréljék környezetbarátra, tehát nehézfém-mentesre vagy könnyen lebomlóra a felhasznált anyagokat. A mobilok és távközlési berendezések lehetséges új építőanyagai bekeretezve, kis ismertetőkkel ellátva sorakoznak mögöttünk a falon, mintha csak festmények lennének.

Az interaktív hirdetőtábla-koncecpió éppen nem volt kiállítva

Még a bemutató legelején hallhattunk arról, sokszor milyen skizoid helyzetben van a távközlési cég, hiszen potenciális és meglévő partnerei gyakran bizonyos tekintetben versenytársai is. Niels konkrét példaként az Apple-t említette, amely ugyan készülékeket szállít a T-Mobile-nak, de számos szolgáltatás, például a zeneárusítás terén riválisa is a cégnek. A tárlat végén is szóba kerül, milyen nehéz dolga van a "telkónál" az innovátoroknak, ha lépést akarnak tartani a gyorsan változó piaccal.

Mint megtudjuk, a T-Gallery már csak ezért is folyamatos változásban van. A tárlatban tényleg csak a sajtófotókon szereplő berendezési tárgyak állandóak többé-kevésbé, maguk a kiállított koncepciók és prototípusok félévente változnak, ahogy a jövőgalériát újra és újra aktualizálják. Amit láttunk, csak azt mutatja be, milyen technológiákat tart Európa legnagyobb telekommunikációs vállalata éppen most, 2010 végén a legizgalmasabbnak.

A Deutsche Telekom AG a Magyar Telekom Nyrt., az [origo]-t kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosának anyavállalata.