Hétfőtől előrendelhető az első olyan tablet, amelyen a Google kifejezetten táblagépekre fejlesztett operációs rendszere, az Android Honeycomb fut. A múlt heti Mobile World Congress kiállításon világossá vált, hogy immár van olyan platform, ami versenyre kelhet az Apple iPaddel - nemcsak képességeiben, de a támogató gyártók marketingerejében is.

Az Apple iPad 2010 áprilisi bejelentése utáni napok szakmai fanyalgását minden korábbit elsöprő értékesítési siker követte, amely hosszabb távon sem csillapodott. Ahogy az év haladt előre, az emberek egyre inkább tabletet akartak a netbookjuk helyett, ami már csak azért is érdekes, mert táblaszámítógép kategória már igen régen létezik, de korábban teljesnek mondható fogyasztói érdektelenség övezte. Az Apple nagyon eltalált valamit, vagy talán inkább éppen jókor lépett: akkor jött elő az érintőképernyős számítógéppel, amikor a hardverelemek - érintőpanel, memória, GPS, kis áramfogyasztású, ám látványos grafikához is elegendő erejű processzorok - már megfizethetőek lettek, s amikor a pár dollárért vásárolható miniprogramok, az appok új rendszere is meghonosodott, éppen az Apple iPhone-nak köszönhetően.

Az iPad kategóriát teremtett, de annyira hirtelen, hogy a konkurrencia hónapokig csak levegő után kapkodott. Ennek az időszaknak néhány Windows-zal felszerelt tábla, majd később egy-két túlságosan nagyra nőtt androidos okostelefon lett az eredménye, s először csak 2010 végén láthattunk olyan eszközt nyilvános eseményen, amely használhatóságában már emlékeztetett az Apple táblaszámítógépére. Ez volt a Google Android kifejezetten táblagépekre fejlesztett, 3.0-ás verziószámot kapott új változata, amelynek a Honeycomb (törökméz) kódnevet adta a Google.

Ketten versenyeznek idén

Azóta két fontos jóslat is közmegegyezéssé formálódott az infotech világban: 2011 a tabletek egyre szélesebb körben való terjedéséről fog szólni, s az iPaddel csupán egyetlen versenyző lehet képes felvenni a versenyt a kereskedelmi sikerért, ez pedig a Honeycombbal felszerelt, számos gyártótól származó táblagépek özöne lesz. Az is biztosnak látszik, hogy hiába nyitott platform az Android abban az értelemben, hogy bárki saját kinézetet tervezhet hozzá, új funkciókkal vértezheti fel, az év első felében nem jelennek majd meg a Google eredeti termékétől jelentősen eltérő szoftverváltozatok, így a felhasználói élményt az fogja jelenteni, amit a Honeycomb nyújtott az év elején.

Forrás: AFP

Van ugyan néhány másik - egyébként tisztes - próbálkozás, mint a HP-nél látott WebOS, illetve a Blackberryket gyártó RIM táblarendszere, a Blackberry Tablet OS, sőt az Intel és a Microsoft is ígér saját megfejtést, ezek azonban valószínűleg nem állhatják ki az iPadet már jól bevezetett Apple és az Androidot használó tucatnyi ismert és többször annyi ismeretlen kínai gyártó elsöprő mennyiségi és marketing úthengerét. 2011 az iPad és a Honeycomb párbajáról fog szólni.

Az iPadet és Apple telefonokról is ismerős operációs rendszerét, az iOS-t talán már nem kell bemutatni, hiszen sokunknak van iPhone-tulajdonos ismerőse, s az iPad is kapható egy ideje Magyarországon, a Honeycomb azonban még sehol a világon nem vásárolható meg - az első ezzel szállított tabletre, a Motorola Xoomra február 21-től vesz fel előrendelést az egyik amerikai bolthálózat.

Az iPad sikerét az Apple csodálatos tehetsége mellett, amivel kultusztárgyat csinál amúgy átlagos képességű hardvereiből, az iOS szoftvernek köszönheti. A táblagépek általában is ugyanolyan, csillogó fekete téglalapként jelennek meg, s a műszaki tartalomban sem térnek el jelentősen egymástól, így a felhasználó számára kizárólag a szoftver szolgáltatja a használhatóság élményét. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, milyen tabletje lesz idén azoknak, akik nem akarnak az Apple rendszerének meglehetősen zárt világába ragadni, a Honeycombbal kell megismerkednünk.

Nyitóképernyő, widgetek

Az Apple-világban azt szokhattuk meg, hogy a nyitóképernyőn a legfontosabb appok ikonjai helyezkednek el szigorú mátrixba rendezve, amelyek glédáját legfeljebb a bal felső sarkokban az adott app új értesítéseinek számát jelző piros köröcskék törik meg. A Honeycomb sokkal inkább emlékeztet a Windows kezdőképernyőjére, ahol az ikonok mellett úgynevezett widgetek, azaz egy-egy funkció legfontosabb elemeit összefoglaló program-előszobák is találhatók, amelyek már önmagukban is alkalmasak némi interakcióra. Az iOS-ben a személyre szabás is mindössze annyit jelent, megváltoztathatjuk az ikonok sorrendjét, míg a Honeycomb kezdőképernyőjén szabadon pakolászhatjuk az ikonokat, widgeteket, ezzel előállítva a személyi számítógépnél megszokott asztali kuplerájt.

Forrás: [origo]
Kissé rendetlen a Honeycomb nyitóképernyője

A Honeycomb nyitóképernyőjén jobbra lent a Notification bar jelenik meg, ami a rendszer állapotát és a futó programok üzeneteit hivatott közvetíteni, balra a három Android-alapgomb (Vissza, Home, Multi), míg felül balról jobbra a Google keresőmező, az App gomb, ami az elérhető programok listáját jeleníti meg, illetve egy pluszjel látható, ez utóbbi a képernyőhöz adható újabb elemek, widgetek előhívására szolgál.

Az iPad nyitóképernyő egyszerűségéhez képest, ahol csak az ikonokra lehet bökni, itt számos funkció került a belépőoldalra, s akkor még nem szóltunk a középső üres terület használatáról, ahová az ikonok mellett a widgetek is kerülhetnek. Megjelenhetnek itt Gmail postafiókunk legfrissebb üzenetei, közvetlen weblinkek, Facebook, Twitter vagy YouTube kliens a legújabb tartalommal, továbbá kontaktjaink, akiknek innen indítható az email vagy chatüzenet küldése. Tulajdonképpen minden apphoz készíthető widget, így akár a nyitóképernyőn áttekinthetünk minden új információt, amely virtuális életünkben újdonságnak számít legutóbbi belépésünk óta. Elsőre vonzó opciónak tűnik, de nem biztos, hogy a bekapcsolás után azonnal rendelkezésre álló sokféle újdonság otthonos érzéssel tölti el a felhasználót. Viszont aki csak az ikonokat akarja látni, így is berendezheti a Honeycomb nyitóképernyőjét.

Multitasking

A több feladat párhuzamos végézésének képessége nem változott a korábbi Android változatokhoz képest, az ezek közötti váltás azonban új felhasználói felületet kapott. A futó programok listája egy balról beúszó képernyőkép-oszlopban jelenik meg, minden kép az adott program utolsó mentett állapotát ábrázolja, s a lista függőlegesen görgethető. A Honeycomb, akárcsak az Apple iOS csak korlátozottan alkalmas olyan helyzetek kezelésére, amikor egyazon képernyőn két különböző feladat fut, például a böngésző vagy a videolejátszás mellett egy chatablak üzeneteit is látjuk.

Forrás: [origo]
Balra a futó programok listája

Böngésző

A tabletek egyik legfontosabb képességeként szokás említeni (a multimédia élvezete mellett) a weboldalak böngészését, ehhez jó browser kell. Az Apple Safari magas mércét állít, de a Honeycomb még rá is tesz egy lapáttal: bevezeti ugyanis az asztali programból ismert böngészőfüleket, inkognitó-módot, felhőbe szinkronizálható kedvenceket és nem utolsó sorban a Flash támogatást. Ezekkel az újdonságokkal a Honeycomb böngészője gyakorlatilag ugyanazt az élményt adja, mint a netbookok, megfejelve az ujjal vezérelhetőség megfizethetetlen kényelmével.

Forrás: [origo]
A böngésző olyan, mint a Chrome

Applikációk

Az Android, mint minden hasonló operációs rendszer, számos előre telepített alkalmazással érkezik, ezek nyújtanak hozzáférést a készülék alapvető képességeihez és a legfontosabb, interneten elérhető funkciókhoz. A Honeycomb ezeket részben hozzáigazította az új, nagyobb képernyőre optimalizált felület lehetőségeihez, részben pedig látványos grafikai effektusokkal ruházta fel, kihasználva a rendszerhez amúgy is szükséges erősebb hardver grafikus képességeit. Ennek köszönhető, hogy a képgaléria, zenelejátszó, YouTube és Books alkalmazások térbeli megjelenést, illetve effekteket kaptak, ami ugyan a funkcionalitáshoz nem sokat ad, de talán segítenek a tétovázó vevők elkápráztatásában.

Forrás: [origo]
3D-ben lapozgathatók az e-könyvek

Új kezelőfelületet kapott a Kamera, ami elsősorban a kétkezes használatot hivatott támogatni, s megújult az E-mail alkalmazás is, ami így igencsak hasonlít az iPad megoldására, ahol egyetlen képernyőn látjuk a címkéket és a kiválasztott címkéhez kapcsolódó leveleket, illetve a megnyitott levelet is. Végre Android alatt is elérhető a videochat, amit az iOS iPhone 4-es készülékeken már támogat egy ideje. Ehhez a Honeycombos tabletek előlapi kamerát is fognak tartalmazni.

Design

Az operációs rendszerek kezelhetőségét, a felhasználói élményt ma már elsősorban a design, a vizuális és funkcionális tervezés minősége határozza meg. Az Apple ebben nagyon jó, sokan ezt említik sikerének elsődleges okaként - eszközeinek fizikai és szoftvereinek képi megjelenését egyaránt a mániákus következetességgel végigvitt koncepció jellemzi, így akármilyen alkalmazásba vagy eldugott beállító képernyőre keveredik a felhasználó, mindig biztos lehet benne, melyik a gomb és melyik az ikon, merre keresheti a kijáratot és mi különbözteti meg a díszítést a funkcionális elemektől.

A Google ezen a fontos területen sokkal kevésbé teljesít jól. A Honeycomb vizuális megjelenését - habár sokat tisztult a korábbi változatokhoz képest - az alapelemekben még mindig következetlenség jellemzi, az egyes rendszerkomponensek megjelenésében pedig többféle koncepció keveredik. A levelezés kétdimenziós minimáldesignja, a YouTube 3D-s hengerfelületre felfektetett bélyegképei és a villanykönyv-olvasó lapos könyvoldalakhoz társított pszeudo-3D-s lapozáseffektje mind külön világok, mintha egy másik készülékre váltottunk volna. A nyitóképernyő widgetjei önmagukban látványos animációi és megjelenése egymás mellett zavarossá teszik az összképet, mert többféle perspektívát, metafórát kevernek össze, nem alkotnak egy egymásból logikusan következő képi láncolatot. A néző, ha nem is tudatosan, zavarban érzi magát, mintha egy lakás egyik szobájában már más fizikai törvények fogadnák, mint amik az előzőben voltak érvényesek.

 

Motorola Xoom bemutató

A kevésbé kifinomult megjelenésért cserébe azonban sokkal nagyobb testreszabhatóságot, teljesebb webes élményt és egy jócskán erősebb hardver kihasználásának képességét kapják a Honeycomb tabletek jövendő vásárlói. A felület összetettebb, átlátása több koncentrációt, tanulást igényel, viszont a nyitott rendszernek hála az Androidot választók nem esnek el olyan funkcióktól, amit az Apple megingathatatlan termékpolitikája nem ítélt szükségszerűnek, s így támogatásra érdemesnek. A Honeycomb felkészültebb felhasználóknak lehet ideális, mint az iOS, de ha csak kicsivel is, előrébb jár a formátum lehetőségeinek kihasználásában, mint az Apple. Kérdés, valóban ezt akarják-e a felhasználók.