Művészi videojátékok a múzeumba

2011.02.23. 10:08

A tekintélyes történelmi gyűjteménnyel rendelkező amerikai Smithsonian Intézet a legnagyobb művészi értékű videojátékokat gyűjti össze az internetezők segítségével. A washingtoni múzeumegyüttest működtető szervezet külön honlapot indított, melyen a látogatók megszavazhatják, hogy szerintük mely játékok grafikai megjelenítése a leginkább művészi kivitelű.

Természetesen napjaink fotorealisztikus programjait nem lehet összehasonlítani a Pac-Mannel és más ősjátékokkkal, ezért a Smithsonian öt különböző korszak krémjét vizsgálja. Az első, a nyolcvanas évek elejéig terjedő érában többek közt a Space Invaders és a remek Pitfall is helyet kapott, míg a 2003-tól napjainkig megjelent programokat vizsgáló legújabb korszakban többek közt a Gears of War és a World of Warcraft verseng a szavazatokért.

Nyolcvan játékra voksolhat

A honlapot felkereső felhasználóknak regisztrációt követően közel nyolcvan szavazatot adhatnak le a legpompásabb megjelenésű játékokra, amelyeket stílusuk szerint is különböző kategóriákba soroltak a szervezők (például lövöldözős, stratégiai), így a teljes katalógus végigkattintgatása legalább félórás időtöltést jelent. Fontos kiemelni, hogy a kiállítás szervezői az új technológiák kreatív alkalmazását vizsgálják, vagyis nem azt nézik, hogy melyik játék volt a legnépszerűbb, hanem látványvilágát tekintve melyik program számít maradandó alkotásnak. Az internetes szavazás április 7-éig zajlik, a nyertes programokat az online kiállítás mellett a Washingtonban lévő Smithsonian American Art Museumban is ki fogják állítani jövő márciustól.

Forrás: [origo]
Ezen az oldalon voksolhat az utóbbi évtizedek legszebb játékaira

Az [origo] kedvencei

A Smithsonian szavazására bocsátott programok kategorizálásán és kiválasztásán lehet vitatkozni, ugyanis nagyon sok ismert és magával ragadó játék hiányzik. Ez azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy összeszedjük azokat a programokat, amelyek szerintünk elismerésre méltó látványvilággal rendelkeznek.

1. Rez

Dübörgő technozene, tarka színekben pompázó robbanások, és egy csupán körvonalakból álló, folyamatosan lövöldöző főhős: ez a Rez lényege. A többek közt PlayStation 2-re kiadott játék egy ahhoz hasonló számítógépes szuperhálózat belsejében játszódik, amilyet például a Tron című filmből ismerhetünk. A játékos hackert alakít, akinek a szembejövő vírusokat és tűzfalakat kell szétlőnie, hogy végül elérje a rendszer minden elemét vezérlő szuperszámítógép lelkét, és újraindítsa azt. Bár az alapsztori leírva nagyon bugyután hangzik, a játékmenet magával ragadó: a lüktető elektronikus zenét remekül egészítik ki a lövöldözés hangeffektusai.

 

A program készítőit egyébként a játék elkészítésekor Vaszilij Kandinszkij orosz absztrakt festő alkotásai ihlették, aki rendkívül nyitott volt a szinesztézia iránt. A szinesztézia olyan mentális jelenség, amikor egy érzékszerven keresztül érkező inger automatikusan kivált egy másik érzést az emberből: például hangokhoz az agy színeket társít. A Rez videojáték is ihletett egy másik műalkotást, a Trainspotting főcímzenéjét jegyző brit Underworld egyik zeneszáma is ezt a címet viseli.

2. Katamari Damacy

Egy szürreális világban játszódik a japán fejlesztésű játék, amelyben a főszereplőnek egy mágikus "katamarival" kell összegyűjteni a tárgyakat. Ez leginkább labdára hasonlít, amelyhez minden olyan dolog hozzáragad, amely kisebb nála: először tehát az apró virágokat, kisebb tárgyakat lehet gombóccá gyúrni a segítségével, a hógolyóhoz hasonlóan egyre nagyobb méretűvé válva azonban már asztalokat, autókat vagy fákat is be lehet kebelezni. A végcél csillagok újraalkotása a fenti módszerrel, de arra is vigyázni kell, hogy a pályákon mozgó állatok és mozgó objektumok leverik a már begyűjtött tárgyakat, azaz kisebbé teszik a szemétgombócot.


A játékot vicces zenéje és hangeffektjei, valamint szögletes, stilizált alakzatokkal operáló vizuális világa tökéletesen egyedivé teszik. A teljesen őrült játék megjelenésekor csak Japánban volt kapható, s bár nem produkált extrém jó eladási számokat, komoly kultusz alakult ki körülötte, így később Amerikában és Európában is megjelent.

3. BioShock

Egyedülálló atmoszférájával rengeteg rajongóra tett szert a BioShock című lövöldözős játék, amely egy alternatív valóságban játszódik, egy nem mindennapi helyszínen. A játékosnak egy víz alá süllyedt, Rapture nevű városban kell tevékenykednie, amely házait és kialakítását tekintve leginkább a hatvanas évek New Yorkjára hasonlít, ezt támasztják alá a háttérben felcsendülő dzsesszzenék is.

 

 

Rapture-rel csak egy a gond: romjaiban fekszik, lakói furcsa mutánsok és erőszakos őrültek, vezetője pedig az ember istenné válását hirdeti. A játékosnak nincs sok ideje a városban gyönyörködni, minél hamarabb fel kell mérnie az erővonalakat, szövetségeseket kell keresnie, és elmenekülni onnan, melőtt maga is szörnnyé válna.

Hangulatában a BioShock-ra nagyon hasonlít és ugyancsak komoly audiovizuális értéket képvisel a Fallout 3 című szerepjáték, amelynek első része egy atomtámadás utáni  Washingtonban, folytatásai pedig többek közt Las Vegasban játszódnak. Mindkét helyszínen a jól ismert építmények - így például a Capitolium és a Washington-emlékmű - romjai között, ugyancsak a negyvenes-ötvenes években született dzsesszritmusok aláfestésével zajlanak a küzdelmek.

4. Mirror's Edge

Óriási fehér felhőkarcolók, vörös toronydaruk, zöld, sárga és narancs folyosók: a Mirror's Edge helyszíneit rögtön fel lehet ismerni, annyira jellegzetesen minimalista lett a játék világa. Pedig maguk a modellek tökéletesen kidolgozottak, fotorealisztikus tárgyalókon, garázsokon, tetőkön rohanhatunk keresztül az általunk irányított futárral. Egyedül a színek, illetve azok hiánya jelzi, hogy valami nincs rendben ebben a jövőben.

 

 

Szerencsére az általunk irányított futárnak épp az a dolga, hogy befűtsön egy kicsit a hatalomnak. Kínos adatokkal teli táskákat kell a város különböző pontjai közt szállítani: mivel a járdákat, tömegközlekedést a rendőrök uralják, nekünk az épülőben levő házak, a tetők, csatornák jutnak, ezeken kell minél több trükkel végigrohanni. A Mirror's Edge a zsigerekre hat, a tigrisbukfencnél be-bevillan a látómezőnkbe figuránk keze-lába. Ez az első játék, amelybe istenesen bele lehet szédülni.

5. Ecco the Dolphin

A Smithsonian listájáról méltatlanul maradt ki az egyik legismertebb magyar fejlesztésű játék, az Ecco the Dolphin. A kilencvenes évek elején Sega konzolokra készült játék főszereplője egy palackorrú delfin,  akivel a tenger alatt úszkálva kell továbbjutni.

 

 

Megjelenésekor az Ecco grafikája rendkívül pazarnak számított, a pixelekből álló kagylók, halak, korallok és más vízinövények közt úszkálva a játékos valóban úgy érezhette, hogy a víz alatt jár. Még akkor is, ha néhány percenként fel kellett jönnie a felszínre levegőt venni: ez az időbeli korlátozás pokolian nehézzé tette a játékot, amelynek átdolgozott, nagyobb felbontású változatát a legújabb konzolokra és a mai PC-kre is újra kiadták.