Fotóstáska nélkül is lehet jól fotózni

Nem csak saját táskát igénylő, többkilós gépekkel lehet profi szinten fotózni, ugyanakkor a ma divatos kompakt kategória csak a legalapvetőbb fényképezési helyzetekben nyújt elfogadható teljesítményt. Sokáig nem kínáltak kompromisszumos megoldást a gyártók, azonban egyre több vevő követelte a megapixel-háború helyett a kicsi, de jó objektívet és magas képminőséget kínáló kompaktok megjelenését.

A fotózás kényelmetlen velejárója, hogy mindenhová magunkkal kell vinni a fényképezőgépet, ha művelni akarjuk. Kattingatni ugyan lehet az okostelefonunkkal is, de annak kamerája legfeljebb a pillanat dokumentálására alkalmas, minőségi fotózásra semmiképpen. Az olcsó kompakt gépek sem képminőségben, sem képességekben nem felelnek meg az igényesebb fényképésznek. A legjobb képminőséget és a cserélhető objektívek miatt az elérhető legnagyobb rugalmasságot a digitális tükörreflexes (DLSR) gépek biztosítják, ám ezek vagy külön szett-táskát igényelnek, vagy a mindennapi hátizsákunk, oldaltáskánk nagy részét foglalják el.

Ha a méreten és súlyon felül tudunk emelkedni, a DSLR a legigényesebb megoldás. Csupán arra kell figyelni, hogy magunkkal is cipeljük a gépet; dühítő kihagyni egy jó képet, mert aznap otthon maradt a kamera. Aki beletörődik, hogy valóban jó fotókat legfeljebb nappali fényben készíthet, talál megfelelő megoldást az olcsóbb kompaktok között is, ám azt, aki a kettő között keres zsebrevágható megoldást, az utóbbi évekig nem kényeztették el a gyártók. 2009-ben azonban megszületett egy új kategória, az igényes amatőröknek és profik második gépének szánt prémium kompakt.

Kinek való a drága kompakt?

Ezek a gépek azoknak szólnak, akik az átlagosnál jobb fényképeket akarnak csinálni, hajlandóak vele bíbelődni, viszont nem akarnak magukkal fotóstáskát cipelni. Az igényes amatőrök mellett sok profi fotós is hord a zsebében egyet az alábbi modellek közül, mert ezek a gépek a megapixel- és zoomértékekre épülő marketingharcot kikerülve a fotózásban valóban fontos képességekre koncentrálnak. Az átlag fölötti fényerejű és látószögű objektívek, a kompaktoknál szokásosnál némileg nagyobb méretű (emiatt kevésbé zajos) képérzékelők felvonultatása mellett lényegesen több maunális beállítási lehetőséget kínálnak, az utómunkától sem megrettenő fotós pedig digitális negatívba is mentheti a fényképeit, hogy otthon még igazíthasson rajtuk. A vázra külső vaku is illeszthető, amivel sokkal jobb beltéri képek készíthetők, mint a beépített villanókkal.

A kategória legolcsóbb tagja is százezer forintba kerül

A profi kompakt gépek árai nem kedvezőbbek a tükörreflexesekénél. A legolcsóbb típusért is százezer forintot kell kifizetni, a legdrágább pedig 140 ezer forint körüli áron kapható. A spórolást segíti azonban, hogy a gépekhez nem kell, mert nem is lehet drága objektíveket venni - bár konverterlencsék elérhetőek néhány típushoz - így a tökéletes objektív keresésének pénzt felemésztő folyamatából kimaradnak a kompaktot választók.

Sok a közös pont

A profi kompakt mezőnyben maréknyi kamera található, de ma már minden fontosabb gyártó elkészítette ide szánt modelljét. Ide számítjuk a mellényzsebbe is beférő Canon S95-öst, és a cég kompakt féltégláját, a PowerShot G12-t; a G12 közvetlen konkurrensének szánt Nikon Coolpix P7000-es gépét, a vadonatúj Olympus XZ-1-et, a kategóriát megteremtő Panasonic Lumix LX-5-ösét és a mezőnyben legolcsóbb Samsung EX1-et. A gépek között sok hasonlóság, közös pont találtó. Az összes kamera maximum tíz megapixeles képeket tud készíteni, képérzékelőik mérete 1/1,7 inch körüli, van bennük képstabilizátor és a kompaktoknál megszokottnál több kezelőszerv, azaz több olyan beállításra van lehetőség, amelyhez nem kell a készülék menüjében barangolni.

A stabilizátor és a magas érzékenység mellett sötétben is jó velük fotózni

A mezőny legolcsóbb gépének számító Samsung EX1-en kívül mindegyik készülék 720p-s videót készít. Eltérés csupán abban van, hogy vesz-e fel hozzá sztereó hangot a gép, illetve, hogy felvétel közben használható-e az optikai zoom. A képstabilizálónak, és a nagy érzékenységű szenzoroknak hála a gépekkel szerényebb fényviszonyok között - katedrálisok belsejében vagy szürkületben - is lehet értékelhető, éles képeket csinálni.

Hasznos extrákból nincs hiány

Fontos választási szempont lehet, hogy melyik gépbe milyen fényerejű, azaz mennyire gyors objektívet szereltek. A választás befolyásolja a későbbi fotózásunkat, nem mindegy, hogy egy homályosabb sarokban egy másodpercig kell mozdulatlanul tartani a kamerát vagy fél, negyed másodperc alatt elkészül a kép. Ebből a szempontból a mezőny legolcsóbbja, a Samsung EX1-ese és az Olympus gépe a legjobb ajánlat, 1,8-as lencséje a legfényerősebb. A mini Canon S95 és a Panasonic Lumix DMC-LX5 f2-es lencsét tartalmaz, ami pont feleannyi fényt enged be teljesen nyitott állapotban, a többi gépen pedig f2,8-as lencse található.

A koncert- és a turistafotózást megkönnyítő kihajtható LCD-kijelző a másik olyan extra, amelyet csak két gyártó tervezett bele a gépbe. A Canon G12-es típusjelű gépe és a Samsung EX1-es rendelkezik forgatható kijelzővel, a Panasonic, az Olympus és a Nikon inkább a kevéssé sérülékeny, fixen beszerelt kijelző mellett döntöttek.

A markolat kényelmessége és az apró különbségek segítenek dönteni

Végül érdemes figyelembe venni vásárlás előtt, hogy a kikapcsolásnál lamellásan záródó lencsevédőjű gépeket jóval kényelmesebb kezelni, mint a külön lepattintható lencsesapkával rendelkezőket. A gépről csüngő objektívfedő útban van fotózás közben, ha viszont nem kötjük hozzá a vázhoz, akkor a fotózás a zsebek végigkutatásával ér véget, hogy megtaláljuk a hiányzó műanyag korongot.

Tökéletes turistagépek

Zoomátfogásukban jelentős különbség van a profi kompaktok között. Míg a nagyon gyors (1,8-as) objektívvel felszerelt Samsung EX1 csupán háromszoros zoommal rendelkezik, addig a piacra frissen belépő Nikon P7000-ese hétszeres zoomot ad. Ez utóbbi extrém érték ebben a kategóriában (és a gép relatív nagy méretéért is felelős), itt inkább a 3-4-szeres zoomok tekinthetők elfogadottnak. Az átfogás azonban nem minden, aki igazán nagy látószögű lencsére (24 mm-es gyújtótávolság) vágyik, annak csak a Panasonic vagy a Samsung gépe felel meg.

A méretbeli különbségek jelentősek

Akár a 24, akár a 28 milliméteres nagylátószöget választjuk, tökéletes turistagépet kapunk. A jó szenzor és a képstabilizátor remek beltéri masinává teszi a profi kompaktokat, legyen szó a görög Meteorákról vagy a kölni dómról, nem fognak bemozdulni az épületek belsejéről készült fotóink. A makró mód a digitális virágokat gyűjtő túrázóknak, a 80-200 milliméteres teleobjektívek pedig az épületek feliratait is elolvasni vágyó kíváncsi turistáknak tesznek a kedvére. A mezőny legkönnyebb gépe ráadásul nem nehezebb két tábla csokinál, és még a féltéglának tűnő G12 sem nyom többet 400 grammnál. Ennyi súlyt akár egy napon át is cipelhetünk magunkkal, úgy sem zavaró.

A kisebb kompaktok elférnek az ingzsebben vagy az öltöny zsebében is

A tárcánk és az ergonómia dönt

Óvakodnánk attól, hogy kijelentsük az egyik vagy másik profi kompaktról, hogy az a tökéletes választás. Óriási tudásbeli eltérés nincs a gépek között, így bármelyik megfelelő lehet. A legolcsóbb, százezer forintért megvehető S95 és EX1 ugyanannyi örömet tud szerezni, mint a mezőny harmincezer forinttal drágább fele. Súlyban ráadásul az olcsóbb gépek nyernek, az S95 annyira kicsi, hogy akár ingzsebben is lehet hordani.

Bármelyiket választjuk, jóval okosabb gépet kapunk az átlagos kompaktnál

Mindegyik szereplő mellett szólnak érvek: az S95 méretével, az EX-1 alacsony árával, az XZ-1 remek paramétereivel, az LX-5 gyors élességállításával és jó makróképességeivel, a G12 és P7000 pedig - éppen nagyobb mérete miatt - a legjobb kezelhetőséggel és nagyobb zoommal csábítja leendő vevőit. Nem szabad ezektől a gépektől csodát várni, de aki profi vagy azzá szeretne válni, miközben nem akar mindig együtt élni a fotóstáskájával, ebből a kategóriából válasszon.