Mi történne, ha a Grand Theft Autót átköltöztetnénk a negyvenes években játszódó Mafia világába, és összegyúrnánk a Helyszínelőkkel? Valószínűleg ez lehetett a receptje az L.A. Noire címú játék készítőinek. Vajon unalmasabb a gengszterkedésnél a monoton rendőrélet? Kipróbáltuk az év sikervárományos videojátékát.

A világ egyik legnépszerűbb videojátékának számító GTA-ban, és a tavaly újjáélesztett Mafia játékban egyaránt egy bűnöző bőrébe bújhattak a játékosok, akiknek olyan feladatokat kellett megoldaniuk, mint az autólopás, a pénzbehajtás vagy a bérgyilkosság. Valószínűleg az előbbi programot készítő Rockstar Gamesnél is úgy gondolhatták, hogy a játékosok már kezdenek megcsömörleni a virtuális gengszterkedéstől, ezért valami egészen újat találtak ki.

GTA akadémikusoknak

Az L.A. Noire-ban ugyanis a főszereplő a jó oldalon áll: kezdetben egyszerű rendőrjárőr, az ügyek sikeres felderítése után azonban nyomozóvá is előléphet, bejárva a különböző osztályokat a közlekedésitől kezdve a gyilkosságiig. Az első misszióban egy régi rendőrkocsi volánja mögött találjuk magunkat, amellyel egy gyilkosság helyszínére kell hajtani. Mivel a történet szerint két évvel a második világháború után járunk, a GTA-ból ismert GPS-t nélkülözni kell, a képernyő sarkában megjelenő térképen csak a célpont ikonja látszik, a hozzá vezető út nem, bár egy gombnyomásra a társunk mindig bemondja, merre érdemes fordulni a következő sarkon.

Az L.A. Noire bemutatója

Míg a GTA IV-ben és a Mafia II-ben a vezetés csaknem olyan volt, mint egy szimulátoron, az L.A. Noire-ban sokkal kevésbé életszerű az élmény. A járművek nagyon könnyen veszik a kanyarokat, így önmagában az autóval száguldozás kevésbé izgalmas, mint a másik két játékban.

Hazug embernek a szeme sem áll jól

Az L.A. Noire-ban ugyanis nem az akción van a hangsúly, hanem a nyomozáson: először bizonyítékokat kell gyűjteni a helyszínen, ha van, átkutatni a holttestet és kifaggatni a szemtanúkat vagy gyanúsítottakat. A kihallgatás, akárcsak a többi játékbeli beszélgetés leginkább egy kvízjátékhoz hasonlít: a program által felsorolt szöveglehetőségek közül kell választani, majd a delikvens állításairól mindig el kell dönteni, hogy igazak, hamisak vagy csak gyanúsak. Ehhez viszont nem árt egy biztos alapokon nyugvó nyelvtudás, ha ugyanis próbálgatással akarnánk előrejutni, idegesítően sokszor kellene újrajátszani ugyanazokat az eseteket.

Forrás: [origo]
Néha verekedni is kell (még több kép)

A nyomozónak nagyon vigyáznia kell arra, milyen válaszokat minősít hazugságnak, mert könnyű megsérteni a tanúkat. Csak akkor szabad ezzel élni, ha a helyszínelés során szerzett bizonyíték vagy korábbi beszélgetésekből származó vallomás van a kezünkben, ellenkező esetben az ember meg fogja tagadni a további együttműködést a hatóságokkal. Ha ügyesek vagyunk az ügyek felderítésében, a játék intuíciós pontokkal jutalmaz. Ezt a Legyen Ön is milliomos! kvízjáték közönségsegítségéhez hasonlóan lehet felhasználni, ilyenkor a program megmutatja, hogy az adott vallomás igaz vagy hamis.

A játék elkészítése során teljesen új technológiát használtak ahhoz, hogy az élő színészek gesztusait átköltöztessék a virtuális karakterekre. Minden ember arcát harminckét kamera rögzítette különböző látószögből, így a virtuális színészek mimikája nem csak primitív tátogásban merül ki, hanem látszik, ha például hazugság közben tikkelnek, félrenéznek, vagy elhúzzák a szájukat. Még soha nem láttunk virtuális környezetben ennyire komoly színészi teljesítményt, a használt technológia minden bizonnyal jó pár jövőben megjelenő játékban is visszaköszön majd.

Vérengzeni nem lehet, lövöldözni igen

Bámulatosan sokszínű lett az L.A. Noire világa, és ebből fakadóan a küldetések is. A bűnös Los Angelesben rendőrnyomozónk kéjgyilkosokkal, megcsalt férjekkel, sértett gengszterekkel küzd, de találkozik problémákkal harcoló, gyanúba keveredett férjekkel, simlis kocsmárosokkal és pánikba esett bűnösökkel is. A beszélgetések közül nem mindegyik végződik letartóztatással, kihallgatunk egyszerű szemtanúkat, szót váltunk rendőrkollégákkal, és mivel nem mindegyik ügyünk gyilkossági, az áldozatokat is ki kell kérdeznünk, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miként tesszük: van akit csak kemény szavakkal lehet az igazság elmondására bírni, míg másoknál kedvességgel lehet célt érni.

Forrás: [origo]
Időnként lövöldözni is lehet (még több kép)

A világ színességéhez az is hozzájárul, hogy a készítők megpróbálták feltámasztani a negyvenes évek végének Amerikáját. Olyan érzés az L.A. Noire-ral játszani, mint egy régi krimit nézni: belemerülünk a polgárjogi mozgalmak előtti, politikailag inkorrekt Amerika életébe. A nyomozók - bár nem a játékos karaktere - gyakran rasszista megjegyzéseket tesznek, cigarettáznak, isznak, a gyanúsítottakat pedig gázkamrával fenyegetik - tökéletesen visszaadva a hatvan évvel korábbi Amerika politikailag kevésbé korrekt jellegét.

Az L.A. Noire-t nem lehet úgy játszani, mint a GTA-t és a Mafiát, kizárólag  lövöldözéssel vagy verekedéssel nem lehet előrejutni, arra pedig mód sincs, hogy az utcán járkálva véletlenszerűen likvidáljunk járókelőket: legfeljebb az autóval lehet elütni a polgárokat, de ezért is büntetőpontok járnak, ahogy az összetört járművek és utcabútorok árát is levonja a küldetés végén a játék.

Ennek ellenére nem hiányoznak az akciójelenetek: a nyomozások során előfordul, hogy valaki el akar menekülni, vagy fegyverrel támad ránk, netán sorozatot ereszt a rendőrautóba. Egy kicsit is gyakorlott játékos a program akciójeleneteit félkézzel teljesíti akár elsőre is, ezek a feladatok inkább a lankadó figyelem felpezsdítésére szolgálnak. Ha mégsem sikerülne végrehajtani valamelyiket, lehetséges büntetlenül át is ugrani a feladatot - az akció nem kötelező.

Nincs multiplayer, de társaságban is játszható

Az L. A. Noire alkotói szakítottak a jelenlegi trendekkel, a játéknak nincs többjátékos módja. A nyomozónknak kiosztott bűnügyeken és a rádión kapott riasztásokon túl nincsen más feladat, esélyünk sincs, hogy az előre megszabott kalandok után szabadon száguldozzunk barátainkkal a városban. A gondolkodós részek, a vallomások felvétele azonban lehetővé teszi a régi PC-s játékokat idéző közös játékot: a konzolt és a tévét körbe lehet ülni, egymásnak adva a kontrollert és megbeszélve a bűnügyeket. A játék tempója azt is megengedi, hogy mindenki elmondja a saját verzióját a történetből, hogy a játékosok megvitassák a tanúk által mondottakat.

Forrás: [origo]

A legtöbbször azonban helyszínelni fogunk (még több kép)

Ha többen is ülnek a tévé előtt, akkor egy hosszú hétvége alatt végig lehet játszani az L.A. Noire-t, a magányos játékosok viszont egy-két hétig is ellesznek vele: összesen huszonegy eset vár megoldásra a programban, ezek mindegyikének végigjátszása nagyjából annyi időt vesz igénybe, mintha megnéznénk a Helyszínelők egy-egy epizódját. A szoftvert elővétellel megrendelők letölthető küldetéseket is kaptak a játékhoz, a többiek számára ez fizetős tartalomként lesz elérhető. A virtuális Los Angelesben pedig elég helyszín, elég romlott alak maradt ahhoz, hogy negyedévente újabb olcsó küldetéscsomag jelenjen meg. Erre azért is van szükség, mert jelen formájában az L.A. Noire újrajátszási értéke meglehetősen alacsony, csak a tökéletességre törekvő krimirajongóknak kínál másodjára kihívást a játék.

Nem fog mindenkinek tetszeni

Az L.A. Noire egy rendkívül élvezetes, és tökéletesen egyedi játék, de az akciódús beharangozó videói alapján sokan egy teljesen más programra számítanak majd, mint amit kapni fognak. Az év egyik legjobb programjának tűnő játék csupán távoli rokona a GTA-nak, a továbbjutás komoly összpontosítást igényel, így nem alkalmas arra, hogy a munkából hullafáradtan hazaérve lezsibbasszuk vele az agyunkat.

Forrás: [origo]
A vezetés nem rossz, de a GTA-ban élvezetesebb (még több kép)

A karakterek színészi játéka zseniális, a grafika is pazar, a lövöldözős, verekedős feladatokat pedig sokkal könnyebb teljesíteni, mint egy valódi akciójátékban. Az biztos, hogy a GTA és a Mafia műfaja biztosan nem fog kihalni a gondolkodós nyomozójátékok miatt, de a Helyszínelők elég unalmas videojáték-feldolgozásait ez a játék lazán veri. A magyar játékosok körében egyedül az okozhat gondot, hogy a programból nem készül honosított verzió, alapszintű angoltudással pedig nagyon nehéz végigjátszani.

Az L.A. Noire Xbox 360 konzolra 3 lemezen, a PlayStation 3-ra egy Blu-rayen jelent meg, 12-14 ezer forintnak megfelelő összegért lehet megvenni a hazai boltokban angol nyelvű kiadásban, véres jelenetei miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott a játék.