Amiért az okostelefonokat utáljuk

A tévéreklámok és az óriásplakátok tekintélyes része okostelefon vásárlására próbálja rávenni az átlagembert. Nem kell ahhoz kockafejűnek sem lenni, hogy a legújabb iPhone vagy kétmagos Android-mobil után vágyakozzunk, amely szinte már teljesen képes helyettesíteni egy számítógépet. Pedig az okostelefonokkal sem fenékig tejfel az élet: összeszedtük a leggyakoribb okokat, amelyek miatt a legmodernebb csúcskészülékeket is átkozzák a tulajdonosaik.

Az átlagemberek számára egyértelműen az okozza a legnagyobb gondot, hogy a billentyűzetes, kis kijelzővel felszerelt "butatelefonok" öt-hat napos üzemidejét egyelőre még megközelíteni sem tudja az iPhone vagy bármelyik riválisa sem.

A legjobb okosmobil sem bírja elég sokáig

A gyors mobilnetkapcsolat, az óriási színes kijelző, a wifi és a gyors processzor, illetve a beépített GPS egyaránt feltornázza a készülék energiaigényét. A készülékházaknak viszont kicsinek, vékonynak, vonzónak kell maradniuk, így nem lehet óriási akkumulátorokat csomagolni az okosmobilokhoz. Emiatt visszakerült a táskákba az onnan a kétezres évek elején eltűnt mobiltöltő - mivel a tipikus felhasználás mértékét gyakorlatilag lehetetlen megjósolni

Rögtönzött felmérésünkben is az akkumulátor volt a legfájóbb probléma csaknem mindegyik okostelefon-tulajnál. Gyakran lemerül, mindennap töltőre kell dugni - említette majd mindegyik válaszadónk. Sokadik okostelefonját fogyasztó ismerősünk azt is kifogásolta, hogy semmilyen javulás nem tapasztalható, egy jottányit sem lépett előre az akkutechnológia az utóbbi években, ha egy készüléket nem kell naponta, csak minden másnap tölteni, az már rekordnak számít.

Koszmágnes az érintőkijelző, hiányoznak a gombok

Az okostelefonok legjellemzőbb, legikonikusabb funkciója az óriási érintőkijelző, amelyen kellemesen lehet YouTube videókat nézni, weboldalakat olvasni, és tetszetős játékokkal játszani. A technológiának azonban van hátulütője is, a vizsgázós, állásinterjúzós fehér ing nem vonzza annyira a koszt, mint az érintőképernyő. Egy okostelefon szinte sohasem teljesen tiszta, miután minden funkcióját az érintőképernyőn lehet elérni, a kijelzőn szinte folyamatosan maszatos az üvegfelület.

A nagy érintőkijelző másik hozadéka, hogy a legtöbb telefonra már nem raknak fizikai billentyűzetet. A csinosabb külső érdekében még a hívás fogadás, hívás letétele gombok is hiányoznak, ami a gyakorta megakadó szoftverekkel párosítva komoly kihívássá teszi a telefonálást. A billentyűzettel együtt tűntek el a gyorshívó gombok is, ezek helyett a kedvenceinkből készíthetünk a teljes telefonkönyvnél kicsit kényelmesebben kezelhető listát.

Többen panaszkodtak a virtuális billentyűzetekre is. Az androidosoknak ezzel egyszerűbb dolguk van, szabadon választhatnak tucatnyi többé-kevésbé működőképes magyar kiosztás között. Az iPhone-osoknak csak egy jutott, ha azzal elégedetlenek, nem tudják lecserélni.

Néha a legrosszabbkor fagy le ...

Az okostelefonokon típustól függetlenül jóval összetettebb szoftverek futnak, mint a hagyományos mobilokon, ennek köszönhető ugyanis, hogy csaknem ugyanúgy lehet böngészni, levelezni, filmeket nézni, zenét hallgatni vagy éppen chatelni rajtuk, akár a számítógépen. Ennek azonban ára is van: a sokkal összetettebb operációs rendszerben nagyobb eséllyel következnek be hibák, mint - mondjuk - a régi, Javában írt miniprogramokat futtató Nokián.

Ennek az eredménye az, hogy egy okostelefon sokkal többször hajlandó rendetlenkedni gyérebb tudású társánál: ha hosszú ideig nem indítjuk újra, hajlamos lehet lelassulni, és szinte minden tulajdonos beszámolt olyan esetről, amikor a készülék lefagyott vagy váratlanul újraindult. Különösen kínos tud lenni az, amikor az okostelefon képernyője épp egy bejövő híváskor válik passzívvá, és hiába tapogatjuk egyre agresszívabban a virtuális felvevőgombot, a készülék semmire sem reagál. Az androidos készülékek jellegzetessége, hogy a háttérben teljesen feleslegesen minduntalan elindulnak a különböző applikációk. Szerencsére erre is van megoldás, még ha nem is elegáns: egy újabb alkalmazás, ami semmi mást nem tesz, mint kilövi a feleslegesen futó programokat.

... néha pedig nem ébreszt

Több tulajdonos is beszámolt arról, hogy egy olyan pofonegyszerű funkció, mint az ébresztőóra, sem működik mindig tökéletesen. Az iPhone-ok beépített vekkerét több esetben is megzavarta már egy szoftverhiba, míg az Androidon előfordul, hogy egyszerűen nem aktiválódik az ébresztő, noha a lefekvéskor megjelent a bekapcsolását jelző ikon a képernyőn. Azt már csak félve merjük megemlíteni, hogy a legújabb okostelefonok sem képesek arra az egyszerű műveletre, hogy akkor is tudjanak ébreszteni, ha kikapcsoltuk őket éjszakára.

Az iPhone-ok sokak által gyűlölt sajátossága, hogy nem lehet egyszerűen az Intézőből átmásolni rájuk a fotókat, zenéket vagy más dokumentumokat, a készülék csak az iTunes nevű szoftveren keresztül hajlandó kommunikálni a számítógéppel. Ebben viszont nincs olyan, józan paraszti ésszel is megérthető nézet, ami mutatná, hogy mely fájlok vannak a telefonon és melyek a PC-n, hanem csak szinkronizálni lehet az eszközök közti adatot, ami akár a fájlok nem kívánt törlését is eredményezheti, ha nem figyel eléggé a tulajdonos. Sajnos a rivális Androidnál sem tökéletes a helyzet: ezeken a mobilokon lehet másolni ugyan a megszokott módon, de a készülékmemóriában való eligazodást tucatnyi különböző, ismeretlen nevű mappa nehezíti meg.

Végtelen erőforrás kellene a tökéletes telefonba

A legalább középkategóriás okostelefonokkal komoly hardveres gondok nem szoktak előfordulni, tervezési hibákba azonban bele lehet futni. Egyes típusokban az akkumulátor túl gyenge, másokat viszont a kellő mennyiségű memória hiánya vagy a processzor lassúsága miatt nem lehet csúcsra járatni. Az eltérő órajelű - jelenleg nagyjából ötszáz megahertztől a kétszer egy gigahertzig terjed a paletta - processzorok miatt az is esetleges kicsit, hogy a felhasználó mely programokat tudja ténylegesen futtatni a telefonján. Míg a tavalyi év csúcsmobiljának számító HTC Desire tulajdonosai a memóriából futnak ki, a ZTE Blade-jét választóknak más erőforrásokkal is kell spórolniuk.

"Nem lehet tárgyként használni, állandóan ápolgatni kell a kicsi lelkét" - foglalta össze az okostelefonálás lényegét egy olcsó androidos készülék használója. Míg a butatelefonok használati tárgyak voltak, amelyek a telefonálásra voltak kihegyezve, és mellesleg lehetett velük sms-t küldeni és tudtak ébreszteni, az okostelefonok kényes eszközök. Mindennapi használati tárgyak, de igénylik a figyelmet, szinkronizálni, gondozni, babusgatni kell őket. Ahhoz, hogy igazán szerethetők legyenek, ezt kell kinőniük, mert nehéz egy olyan eszközt szeretni, amely folyamatosan a figyelmünket igényli.