Szakállas geekek énekeltek az első e-mail-csatolmányban

2012.04.04. 11:33

Húsz éve lehetséges egyszerűen fájlokat csatolni az internetes levelekhez: a megoldást 1992-ben fejlesztette ki egy amerikai informatikus, aki szakállas geekekről készült fotót és egy általuk elénekelt dalt küldte szét száz ismerősének.

Bár e-maileket csatolni már korábban is lehetett az internetes levelekhez, ezeket 1992 márciusa előtt csak nagyon komplikáltan lehetett használni. A levelek mellékleteit ugyanis a címzettek csak akkor tudták megnyitni, ha a levelezőrendszerük megegyezett a küldőével.

Korábban kínszenvedés volt fájlt csatolni

1992 március 11-én azonban egy Nathaniel Borenstein nevű amerikai informatikus Ned Freed nevű társával közösen kidolgozta a MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions, többfunkciós internetes levelezés kiegészítés) nevű szabványt, amely egységesítette a fájlok csatolásának módját. A Borenstein által kidolgozott megoldás a legtöbb levelezőprogrammal kompatibilis volt, így a fájlok csatolása többé nem járt vesződséggel.

Forrás: Nathaniel Borenstein
Ezt a fotó volt az első e-mail csatolmány, e hangfájl kíséretében
(jobboldalt a fiatal Borenstein pózol)

Az idén 55 éves Borenstein honlapján ma is őrzi az első, csatolt fájlt is tartalmazó, mintegy három megabájtos levelének tartalmát: ez egy, a csatolt fájlok használatának előnyeit taglaló, rövid szöveges ismertető mellett egy digitális fotót tartalmazott, amelyen négy férfi -  Borenstein és kollégái- volt látható éneklés közben, és az üzenethez csatolt egy hangfájlt, amelyen a Let Me Call You Sweethart című dal hallható az informatikusok előadásában.

Megjósolta az e-mail használatának módját

Ekkoriban a világháló használói közül sokan úgy vélték, hogy a fájlok csatolásának lehetősége a sávszélesség felelőtlen pazarlása - emlékezett vissza Borenstein, aki akkoriban a Bellcore nevű telekommunikációs óriáscégnél dolgozott. Saját bevallása szerint a kilencvenes évek elején még illetlenségnek számított nagy méretű fájlt tartalmazó e-mailt küldeni, mivel az emberek többségének ekkor még csak néhány megabájtos internetes postafiókja volt, amelyet egy ilyen üzenet óhatatlanul telített.  Amikor húsz évvel ezelőtt Borenstein kifejtette, hogy születendő unokáiról e-mailben szeretne majd fotókat kapni, kollégái egyszerűen kinevették, pedig manapság már teljes képgalériát is gond nélkül csatolni lehetne az üzenethez.

Ma is jobb, ha csak linket csatolunk a levélhez

Bár egy néhány megabájtos csatolt fájl elküldése ma már az informatikus szakértők szemében sem számít bűnnek, a sávszélesség növelésével sokan ennél tízszer vagy ezerszer nagyobb méretű fájlokat próbálnak e-mailben továbbítani ismerőseiknek. Ehelyett érdemes valamilyen tárhelyre feltölteni a megosztani kívánt nyaralós képgalériát vagy videókat, például a Freemail óriáslevél szolgáltatása is ezt teszi lehetővé. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a címzett nem mobilinternetes kapcsolaton fogja-e megnyitni a levelet, bár szerencsére a mai okostelefonokon beállítható az is, hogy a nagyméretű fájlok letöltését ne kezdjék meg automatikusan.