Most lesz a leggyorsabb a víz az olimpián

Vágólapra másolva!
A tradicionális sportágak többsége ma már csak távolról olyan, mint régen: szintetikus futópályák, high-tech hullámelnyelő medencék és tudósok által kifejlesztett teniszpályák várják a versenyzőket.
Vágólapra másolva!

Már nem nyeli el a lépéseket a pálya

A sportok királynőjének tartott atlétika látszólag ugyanolyan, mint az ókorban, közelebbről megnézve azonban feltűnik, hogy már maga a pálya sem egy szimpla borítás, hanem ennek gyártására szakosodott cégek kutatómunkájának eredménye. A borítás a hatvanas évekig salak volt, mint az azt megelőző több száz évben, azonban a müncheni olimpián berobbant a rekortánból, azaz aszfalt és műanyag elegyéből készült felület, amely könnyebb és dinamikusabb haladást biztosított a sportolóknak.

A különböző szintetikus keverékekből készült pályák kikeverésekor higanyt is használtak, de a kilencvenes évek higanyellenes közhangulatának köszönhetően mára már teljesen eltűnt a mérgező anyag az atlétikapályákról.

Forrás: AFP/Adrian Dennis

A londoni pálya borítását a Mondo nevű cég készíti, amely szintetikus gumit és ásványi töltőanyagot használ a borítás környezetbarát készítésekor, a végeredmény pedig nem minősül veszélyes hulladéknak. A Mondo pályák felső rétege anti-reflex jellegű, azaz nem nyeli el a lépés energiáját, a sportolót szinte megdobja a talaj. Pekingben is Mondo borítás volt, ott öt világcsúcs született, Usain Bolt is ilyen felületen futotta rekordjait.

Nem sima úszódressz, hanem ruharendszer

A legszembetűnőbb technológiai innovációk talán az úszás területén találhatóak. A Speedo már a 2000-es olimpiára is olyan úszódresszt készített, amely a cápabőrt imitálta, ezáltal hidrodinamikailag a leghatékonyabb siklást biztosította a vízben. Az űrruhákra hasonlító high-tech kezeslábasok és az egymás után megdőlő világrekordok azonban arra késztették a Nemzetközi Úszószövetséget, hogy betiltsa a tetemes előnyt jelentő techruhákat. Ennek értelmében a férfi úszok mellkastól térdig, a nők pedig válltól térdig nem viselhetnek egybefüggő úszódresszt a londoni olimpián.

Válaszul a Speedo a szabályos kereteken belül ismét nagyot dobott. Az idén debütál a Fastskin3 nevű technológia, amely szemüvegből, sapkából és nadrágból álló ruharendszer. A Fastskin3-at az ANSYS nevű szoftverrel fejlesztették, viselője úgy siklik a vízben, mint egy sügér. A cég saját tesztjei szerint a rendszer 16,6 százalékkal csökkenti viselője ellenállását a vízben, és a versenytársak által keltett hullámzás befolyásoló erejét is csökkenti.

Nemcsak a sportszergyártó, hanem a medencekészítő is mindent megtesz a legjobb eredmények elérése érdekében. A londoni medencét fejlesztő és kivitelező Myrtha Pools úgy tervezte meg a medencét, hogy az szinte teljesen elnyelje az úszás közben keletkező hullámzást, ami lassítja a sportolókat. A cég ígérete szerint ez lesz a valaha látott leggyorsabb víz.

Forrás: AFP/Getty Images/Al Bello

Már a bicikli is doppingolható

Az elmúlt két évtized talán legmegtépázottabb sportja a kerékpározás, hiszen nem telik el év, verseny anélkül, hogy valakit tiltott szerek használatán ne kapnának. A méregdrágán fejlesztett doppingszerek mellett úgy tűnik, a kerékpárral viszonylag nehéz trükközni, legfeljebb a váz súlyát csökkenthetik, és az áttételek gördülékenységét növelhetik. Az elmúlt két évben azonban új fogalom ütötte fel a fejét az első modernkori olimpián is jelenlévő sportban: a biciklidopping.

A kerékpár doppingolása egyelőre csak pletyka, amellyel azonban a legendás svájci sprintert, Fabian Cancellarát is megvádolták. Cancellara tagadta, hogy apró motort szereltek volna biciklije kerékagyába és akkumulátort helyeztek volna el a vázában. Egy korábbi olasz versenyző, Davide Cassini azonban váltig állította az olasz állami tévében, hogy a biciklidopping már létező jelenség, és szerinte ezekkel a motoros biciklikkel negyven százalékkal növelik a versenyzők teljesítményét. A kerékpáros világszövetség kivizsgálta az ügyet, és tagadta a kerékpárdopping létét.

Forrás: AFP/Romeo Gacad

Tudja az ütő, hogy mit akar a játékos

Az első teniszütők a tizenhatodik században fából készültek, és a huszadik század közepéig ez volt a sztenderd. Az ötvenes-hatvanas évektől azonban kizárólag összetett anyagokból, műanyagból, üvegszálból, tömörített grafitból, kevlárból, keramikus anyagokból és titániumból készül. Ezzel csökkentik az ütők súlyát és lehetővé teszik, hogy a labda száz km/h-s megütésekor ne essen szét a szerkezet.

Az igazi high-tech mégsem az ütő anyagában, hanem a húrozásban található. A nylonból, poliészterből és kevlárból készülő húrok között van olyan, amely integrálja a labda behatásának energiáját, és az ütő közepébe közvetíti, hogy az ütés a lehető legpontosabb legyen. A Head nevű cég D3O nevű technológiája például minden egyes ütésnél érzékeli, hogy a játékos milyen ütést végez: erős ütésnél a húrt alkotó molekulák gyorsan összezárnak, hogy a felület még merevebb legyen, ezáltal meggyorsítsa az ütést. Lassú ütésnél pedig elnyelik az energiát, hogy a labda még lágyabban szálljon.

Nemcsak az ütőkben jelenik meg a high-tech, hanem, mint korábban megírtuk, a londoni olimpia teniszpályáján, Wimbledonban is. Ma már a Sportgyepkutató Intézet mintegy hetven fizikusa, vegyésze, agronómusa, biológusa és mérnöke dolgozik azon, hogy a fű tökéletesen nőjön, és ne legyen véletlenszerűen pattanó labda.

Forrás: AFP/Miguel Medina

Korom helyett elektródák

Legegyértelműbben a vívásba tört be a technika a tradicionális sportok közül. Évszázadokon keresztül a találatok pontozása önbevallásos alapon működött, az egyetlen, amivel igyekeztek objektívebbé tenni az eredmény alakulását, hogy korommal kenték be a kardok végét. Ma már ultraérzékeny szenzor van minden fegyver végén, illetve a sportolók felszerelésének felületén is. Egy-egy találatkor a vívók ruhájához rögzített dróton keresztül jel megy a bírók előtt lévő monitorra, ahol láthatják, hogy érvényes helyre ment-e a találat, vagy nem.

A technika nemcsak a pontozásban, hanem a védőfelszerelésben is megjelenik. Nemzetközi versenyeken úgynevezett 2/2-es minősítésű ruházatot kell viselni, ami négyzetcentiméterenként 800 N nyomást bír el anélkül, hogy a sportoló megsérülne. A 2/2-es sisaknál ugyanez négyzetcentiméterenként 1600 N.

Forrás: AFP/Bertrand Langlois

Nem mindenhol alkalmazható a technika

Vannak azonban olyan sportágak is, amelyek nem sokat változtak az első modernkori olimpiai játékok óta. Birkózásban például az egyetlen high-tech, hogy húsz éve kérhetik a videobíró segítségét a versenyzők egy-egy kétes esetnél, ahol vitatnák, hogy valóban leért-e a válluk a földre, vagy hogy például szabályosan történt-e a csípődobás. Ezt leszámítva viszont nincs trükközési, előnyszerzési lehetőség, hiszen a birkózáshoz még mindig csak egy cipő és mez szükséges.

Hasonló a helyzet a tornával és a súlyemeléssel is. Előbbieknél a szerek változatlanok az elmúlt száz évben, cipőt nem, csupán ruhát viselnek, de annak kiképzésével sem tudnának előnyhöz jutni. A súlyemelésnél egyedül a különböző csuklószorítók és derékmerevítők képeznek átmenetet az ember és a súlyok között, azonban eddig ezt a területet sem aknázták ki. Más a helyzet a sportlövőknél, akiknek a fegyverei nagy fejlődésen mentek át, az elmúlt száz évben. Mégis maga a lövés művelete ugyanaz maradt, persze a korongokat ott is gépek lövik ki, és az eltelt időt sem kézistopperrel mérik.

Forrás: AFP/Belga/Eric Lalmand

Tudósok vitáznak a műláb szerepéről

Hosszas kálvária után indulhat a londoni olimpián Oscar Pistorius dél-afrikai sportoló, akinek lábprotézisei vannak. Pistorius már a pekingi olimpián is szeretett volna rajthoz állni, azonban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem engedte, mert a Kölni Sportegyetem biomechanikai és ortopédiai intézetében végzett hatástanulmány szerint a versenyző jogosulatlan előnnyel rendelkezik műlábai miatt. Az akkori kutatás szerint a lábprotézis jóval könnyebb, mint az ember veleszületett lába, ezáltal kisebb erőkifejtéssel tartható fenn a mozgás, ami óriási előny Pistorius fő számában, a 400 méteres síkfutásban, ahol a táv végére jelentősen lelassulnak az atléták, mert szinte megmerevedik a lábuk.

Pistorius ellen szólt az is, hogy többet tud lépni, mert a könnyű műlábakat kevesebb idő felemelni. Míg a 100 méteres síkfutás legutóbbi öt világcsúcstartója átlagosan 0.34 másodperc alatt emeli a lábát, addig Pistoriusnak ehhez 0.28 másodperc is elegendő. Hogy a többszörös világcsúcstartó paralimpikonnak van-e helye az ép sportolók között, arról a tekintélyes Scientific American nevű tudományos folyóiratban is vita indult a tudósok között. Támogatói szerint a tesztek alapján tény, hogy a sportolásban szinte legfontosabban tartott oxigénháztartása ugyanúgy működik, mint egy ép sportolónak, azonban az is tény, hogy máshogy mozog. Egyes kutatók szerint ez nem lehet ellenérv, ugyanis kisebb-nagyobb eltérésekkel, de mindenki máshogy mozog, hogy optimalizálja testi adottságait. A protézis helye és szerepe a sportban még nem lefutott kérdés, az viszont biztos, hogy Pistorius a dél-afrikai csapat 4x100, illetve 4x400 méteres váltójának tagjaként ott lehet a londoni olimpián.