Olcsó lapostévé - jó lapostévé

2012.12.15. 16:57

Szerencsésnek mondhatja magát, aki most szánja rá magát egy új tévé megvásárlására: százezer forint körül kisebb okos- vagy hatalmas butatévét vehet. Kipróbáltuk, mi a különbség okostévé és okostévé között, és megmondjuk, hogyan érdemes az idén ilyesmit vásárolni olcsón.

Újra elindítottuk válságkarácsony-sorozatunkat, az első részben olcsó táblagépeket, a másodikban számítógépeket mutattunk be. Most a lapostévék következnek, amelyeknek tavaly óta is csökkent az ára, tehát ugyanannyi pénzért már nagyobb tudású modellt lehet hazavinni.

Hetvenezerért már lehet LCD-je

A legolcsóbb LCD-tévét 70 ezer körüli áron lehet megszerezni 32 colos, vagyis 82 centiméteres méretben. Egy ilyen készülék még nem LED-es, hanem fénycsöves háttérvilágítással rendelkezik, ami valamivel vastagabb kivitelt eredményez. Ez kevésbé takarékos, bár erősségének automatikus szabályozásával lehet energiát spórolni. Egy ilyen tévé háttérvilágítása nem teljesen egyenletesen oszlik el, ami a sötét jeleneteknél látszódik leginkább.

Forrás: AFP/Kevork Djansezian

Ennyi pénzért még nem érdemes full-HD (1920x1080 pixel) felbontásra számítani, de a HD-Ready (1366x768 pixel) képernyő is alkalmas például nagy felbontású tévécsatornák műsorának megjelenítésére. Egy olcsó tévéből még hiányoznak azok a képjavító algoritmusok is, amelyek abban segítenek, hogy például a sportközvetítések vagy filmek gyors jelenetei ne mosódjanak el a képernyőn.

Alig drágább a LED-es

Nyolcvanezer forintért már LED-es háttérfényű, vékony kivitelű LCD-tévét is lehet venni (ez is a 32 colosra vonatkozik), amelyet helytelenül LED-tévéként is emlegetnek. Kicsivel drágábban, 85-90 ezer forintos árnál a full-HD-s típusok is megjelennek, amelyeket teljes értékű médialejátszási funkcióval is felszereltek. Egy ilyen tévé a pendrive-on, külső merevlemezen behelyezett filmek csaknem mindegyikét le tudja játszani, külön ketyere nélkül.

Ennyiért már a 100 hertzesnek nevezett, gyors mozgásokat alapszinten javító funkció is elérhető egy jobb tévében. A laposképernyők esetében a hertzértékek nem a képernyő valódi másodpercenkénti frissülési rátáját jelölik, csupán azt érzékeltetik, mennyire hatékonyan képes elmosódás nélkül megjeleníteni a képet. A 200 hertz körüli érték jónak számít, az ennél nagyobb pedig különösen éles megjelenítést tesz lehetővé.

Százhúszért óriást

Ha nem számítanak az okostévés és 3D-s funkciók, 120 ezer forintért már 42 colos, vagyis 107 centiméteres képátlójú LED-es LCD-tévét is lehet venni az idén. Ennyiért jogos elvárás egy korrekt, beépített médialejátszó, de 100-200 hertzes képjavító funkciót is el lehet csípni egy ilyen árú készülékben.

Forrás: AFP/Paul J Richards

Amennyiben a méret a lényeg - mert a család kénytelen távolról nézni a tévét -, jó választás lehet az utóbbi időkben visszaszoruló plazmatévé: 130 ezer forintért már 50 colos, vagyis 127 centiméteres modell is elérhető, bár csak HD-ready felbontással. Ilyen nagy képméret mellett a kisebb és nagyobb HD-felbontás közötti különbség jó minőségű videoanyag, például Blu-ray filmek esetén már érzékelhető, tévéadás esetében kevésbé. A képfrissítés az olcsó modellek esetében is jó a technológia jellegéből adódóan, így a plazmákat nem fontos a frissítésre vonatkozó hertzek alapján rangsorolni.

Akárhány hertzes a plazmatévé, mindegyiken jól mutat az akciófilm és a sportközvetítés is, viszont fényes felülete és kevésbé intenzív fényessége miatt nagyon világos nappalikba csak akkor ajánlott, ha a mozizáshoz hajlandó a tulajdonos elsötétíteni a szobát. A plazmatévék kemény üvegborításában a tévét taperászó gyerek sem tud könnyen kárt tenni. Százötvenezer forintért már full-HD-s, teljes értékű médialejátszóval felszerelt, házimozihoz tökéletes plazmatévét is lehet venni, 3D-s és okosfunkciók nélkül.

Melyik tévé az okosabb?

Mi az okostévé? Internetes funkciókkal ellátott készülék, amely nemcsak a rádugott meghajtón lévő filmeket játssza le, hanem lehet rajta híreket olvasni, vagy mondjuk YouTube-ot nézni. Egy LG és egy Samsung gyártmányú, 140-150 ezer forintos, 32 colos, 3D-s okostévén (32LM620S és UE32ES6100W) hasonlítottuk össze ezeket a képességeket. Ezekben a készülékekben már alap a wifi, így nem feltétlenül kell átkábelezni miattuk a lakást - tavaly ennyiért még külön vezeték nélküli adaptert kellett venni hozzájuk.

Az [origo] és az Index hírei mindkét készüléken böngészhetők, és bár kissé Képújság-jellegű a felület, nem kell nélkülözni a fotókat sem. A Facebook mindkét készüléken elég fapados, a YouTube-kliens viszont jól használható. Az LG és a Samsung tévéjén egyaránt elérhető az MTVA applikációja, amellyel a köztévé műsorait lehet online visszanézni. A Híradó és a Telesport legutóbbi adásait mindkét tévén kényelmesen vissza lehet nézni, a Samsungon viszont az archív filmes és sorozatos szekcióban sokkal több tartalom volt elérhető. Utóbbiban nem lehetett képarányt változtatni, így az archív felvételeket muszáj szélesvásznúra széthúzva nézni. A weben is elérhető Videotár teljes kínálatát egyik készülék sem biztosítja.

Forrás: Samsung
A Samsung okostévés menüje

Az LG formatervezett távirányítójával könnyebb kezelni a menürendszert, mint a Samsungéval. Az applikációk színvonala azonban jócskán elmarad  mobiltelefonos társaikétól, mindkét készüléken. Tavaly még csak felsőbb árkategóriában volt elérhető a beépített Skype, de ennek használatához megfelelő, a gyártótól származó, mikrofonos USB-kamerára is szükség van. Jó hír viszont, hogy a legtöbb okostévével a hagyományos USB-s billentyűzetek használhatók.

Aktív vagy passzív 3D-t?

A két rivális gyártó eltérő technológiát alkalmaz a 3D-s megjelenítéshez: az LG passzív, a Samsung aktív szemüveges megoldást. Az előbbihez eltérő polaritású lencsével szerelt, egyszerű szemüvegekre van szükség, a tévé páros képsorai az egyik, a páratlan képsorok a másik szemnek szánt képrészletet tartalmazzák. Ezek gyors váltakozása megteremti a térhatás illúzióját, de így a tényleges felbontás a full-HD-hez képest a felére csökken, ami bizonyos mértékű minőségromlást okoz.

Forrás: AFP
3D-s film passzív szemüveggel

Ezzel szemben a Samsung tévéjéhez és más, aktív szemüveges készülékekhez akkumulátoros vagy elemes 3D-szemüvegre van szükség, ami a tévével szinkronban a másodperc törtrészéig hol az egyik, hol a másik szemnek mutat információt. Mivel itt mindig teljes felbontású a kép, jobb a minőség, de jobban fáraszthatja a szemet a gyors villódzás, aminek érzékelését a beszűrődő lámpafény is fokozhatja. A megoldás hátránya, hogy míg egy passzív szemüveg darabja mindössze kétezer forint, az aktívért hat-hétezret is elkérnek, ráadásul ezt időnként fel is kell tölteni.

Mit lehet egyáltalán nézni 3D-ben? Nyáron az olimpiai közvetítés volt elérhető térhatású változatban, de mindkét márka kínál tévéihez online kapható 3D-s videókat is, igaz, ezeket elég hamar meg lehet unni. Jó ideje a YouTube-ra is fel lehet tölteni térhatású felvételeket, mi például a Disney World hullámvasútjain rögzített videókat néztük 3D-ben. 3D-tévékkel kompatibilis filmeket Blu-rayen lehet venni, de ezek többe kerülnek hagyományos társaiknál, nagyjából tízezer forintot kérnek darabjukért, míg a megfelelő lejátszót nagyjából harmincezer forintért meg lehet venni a boltban. Emellett PC-re és játékkonzolokra is elérhetők 3D-s látványt támogató játékok: a térhatású látvány ezeknél kínálja a legnagyobb élményt.

A 2D-hez is jobb a 3D

Mindkét tévé egyformán jól teljesített viszont a hagyományos, 2D-s tartalmak esetén. Egy 3D-s képernyőhöz ugyanis nélkülözhetetlen a gyors mozgások megjelenítésének képessége. Mivel mostanra a térhatású képernyő már az összes okostévébe bekerült, ha valaki fejlettebb készülékre vágyik, annak akkor is érdemes 3D-set vennie, ha csak kétdimenziós tartalmakat fog nézni.

A legújabb tévé sem ér semmit, ha nem megfelelő minőségű forrásból kapja a jelet. Az analóg Scart-csatlakozóval szerelt kábeltévés beltéri egységek már elavultak, látványos javulásért érdemes HDMI-vel szerelt, nagy felbontású típusra váltani, bár ez sok esetben feláras. A prémium tematikus csatornák mellett jelenleg az m1, az m2, a Duna TV és a TV2 műsora is elérhető nagyfelbontásban.