Oldtimer flottával támadhat Észak-Korea

Észak-Korea jórészt elavult fegyverzettel, de hatalmas katonai létszámmal rendelkezik. A legnagyobb fenyegetést pontatlan, de akár nukleáris fejjel is felszerelhető rakétái, és elavultságukból adódóan lassú, légcsavaros repülői jelentik a high-tech felszerelést használó dél-koreai hadseregre, amely a világ egyik legjobb légierejével rendelkezik. Összegyűjtöttük, milyen hadieszközökkel támadhatja meg egymást az ötvenes évek óta háborúban álló két ázsiai ország.

Az észak-koreaiak az elmúlt két évtizedben nagy figyelmet fordítottak elrettentő erejű fegyverek létrehozására és tökéletesítésére. Elsősorban a nukleáris technológia fegyverként való használatában bíznak, túl vannak már több sikeres kísérleti robbantáson is.

Pontatlanok, de veszélyesek az észak-koreai rakéták

Önmagában egy nukleáris töltet azonban semmit sem ér, ha nincs mivel célba juttatni, ezért az észak-koreai kormány még a két éve elhunyt Kim Dzsong Il alatt nekilátott a különböző méretű, teherbírású és hatótávolságú rakéták fejlesztésének és tesztelésének. A rendelkezésre álló régi, még a Szovjetunió és Kína által leszállított kis és közepes hatótávolságú rakéták mellé iráni és feltehetően szír segítséggel nagyobb, akár interkontinentális, tehát hatalmas hatótávolságú ballisztikus rakéták kifejlesztését is célul tűzték ki a kommunista diktatúrában.

SA-3 típusú föld-levegő rakéták egy phenjani díszszemlén

Ezek tesztelését sokszor műholdfellövésnek álcázták, és bár sok kudarcot szenvedtek el, tavaly már valós sikert is elkönyvelhetett az észak-koreai hadsereg. A északi diktatúra hadserege által használt rakéták azonban jelenleg még nagyon kiforratlanok és pontatlanok: az is kétséges, hogy az eddig csak föld alatt felrobbantott nukleáris tölteteket egyáltalán képesek-e hordozni. Ebből adódóan egyelőre jelen pillanatban valószínűleg még nem jelentenek valós fenyegetést, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni meglétüket. Gyakorlatilag borítékolható, hogy egy fegyveres konfliktus esetén legelőször az pontatlanságuk ellenére veszélyesnek számító rakéták indítóállásait fogják bombázni a déli-koreai harci repülőgépek. A dél-koreai hadsereg védelmi célokat szolgáló rakétarendszerrel rendelkezik, amerikai Patriot, Hawk és Mistral légvédelmi rakétái a jelenlegi csúcstechnológiát képviselik.

Légcsavarral a sugárhajtómű ellen

Egy mai hadsereg esetében a rakéták és tüzérségi eszközök mellett a harci repülőgépek, vagyis a klasszikus értelemben vett légierő jelenti a legfontosabb csapásmérő erőt. A kommunista Észak-Korea ezen a téren meglehetősen komoly hátrányban van, a költséges és kiképzést igénylő fegyvernem fejlesztése és fenntartása meghaladja az ország gazdasági lehetőségeit.

Kim Dzsong Un egy MiG-21-es harci repülőgépet néz a legutóbbi hadgyakorlaton

Érdekes módon a legnagyobb fenyegetést a dél-koreai hadsereg számára az északiak flottájából a világszerte elsősorban mezőgazdasági célokra használt kétfedelű, légcsavaros An-2-es repülőgépek jelentik. Ezek a rendkívül lassú, ám alacsonyan, szinte a fák koronáját súrolva repülni képes járművekből ugyanis Észak-Korea több száz darabbal rendelkezik. Az elavult gépek feladata egy támadó hadművelet esetén az lenne, hogy diverzáns alakulatokat juttassanak el a déliek védelmi vonalai mögé, ahol a jól kiképzett és motivált, kis létszámú csoportokban tevékenykedő északi kommandósok hatalmas károkat tudnának okozni. Hasonló feladatra a közepes és nagy magasságban, nagy sebességgel repülő, korszerű vadászgépek nem alkalmasak. A dél-koreai hadsereg a földközelben repülő mezőgazdasági gépekkel szemben katonai helikoptereket és földi légvédelmi fegyvereket vethet be.

Csak néhány csúcsgépe van Észak-Koreának

Az észak-koreai repülőalakulatok gépállományának gerincét még zömmel még az ötvenes és hatvanas évek technológiai színvonalát képviselő szovjet MiG-19 és MiG-21 típusok, valamint ezek kínai gyártású klónjai alkotják. Bár a flotta darabszáma jelentős, és feltehetően a pilóták motiváltsága is megfelelő, ez azonban nem pótolja teljes körűen a technológiai elmaradást a déliek korszerű saját, illetve amerikai származású eszközeivel szemben.

MiG-21-es harci repülőgép egy észak-koreai repülőtéren

A kommunista diktatúra flottájának sztárjainak a néhány évvel korábban még Magyarországban is alkalmazott MiG-29 Fulcrum vadászgépek, illetve a szintén szovjet gyártmányú Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépek számítanak, ezek darabszáma azonban néhány tucatra tehető. A hadgyakorlatok során készített sajtófotók tanúsága szerint egyidejűleg mindössze pár darabot tudnak üzemben tartani.

Dél-Koreát a világ egyik legjobb légiflottája védi

A dél-koreai légierő ezzel szemben a világ egyik legjobbjának számít. Vezetése nem csupán karbantartotta, hanem modernizálta is régebbi amerikai F-4-es és F-5-ös repülőgépeit. Flottájának gerincét az amerikaiaktól licencelt F-16 Fighting Falcon típus nyomán helyben gyártott, KF-16-os nevű, kategóriájában etalonnak számító vadászbombázók képezik. Az ország az utóbbi években a nagyobb harci értékű, és nagyobb hatótávolságú F-15K Slam Eagle harci gépekből is beszerzett néhány tucattal.

Egy dél-koreai fejlesztésű T50 Golden Eagle a repülőtéren

Emellett a dél-koreaiak saját fejlesztésekkel is jól állnak: a T-50 Golden Eagle nevű, a földi csapatok harcát támogató repülőtípus is gyártásban van már. Az ország saját hadserege mellett számíthat az országban állomásozó, amerikai felségjelű harcigépek támogatására is. Egy esetleges konfliktus esetében feltehetően a több száz vadászgépből álló japán flotta is a dél-koreaiak oldalán avatkozna be. Az északiak ugyanakkor már nem tudhatják ilyen biztosan maguk mögött a kínai fegyveres erőket: dacára az azonos kommunista gyökereknek, a felelőtlen észak-koreai nukleáris politika és az ország agresszív fellépése miatt már a kínaiak is neheztelnek Kim Dzsong Un birodalmára. Egyes politikai elemzők szerint az sem kizárt, hogy egy háborús helyzet kialakulása esetén kínai csapatok szállnák meg Észak-Koreát, biztonságba helyezve a leginkább aggasztó nukleáris tölteteket azok bevetése elől.