Izrael a harci drónok szülőhazája

A Wing Loong (Pterosaur) UAV of AVIC (Aviation Industry Corporation of China) is displayed during the 9th China International Aviation and Aerospace Exhibition, known as Airshow China 2012, in Zhuhai city, south Chinas Guangdong province, 14 November 2012. Tracking Chinas military development is not always easy. Public information can be spotty and official sources tend to be tight-lipped. But every once in a while, the Chinese military makes it easier for Beijing-watchers by showing off its newest technology in the open. This week, as the Party Congress officially begins the countrys once-in-a-decade power transition, an annual airshow is underway in the city of Zuhai, near Hong Kong. The country showed off its latest achivements in UAV (unmanned aerial vehicle), especially for military purposes, including the Wing Loong (Pterosaur). It looks really like the U.S. Predator drone and is believed to be a Chinese clone. China reportedly began development of the Wing Loong in 2005, and sources differ on its first prototype flight, with reports ranging from 2007 to 2011. At US$1 million apiece, the Wing Loong is cheaper than the US and Israeli drones to boot, according to a report of Huaxi Metropolis Daily. Manufactured by the Chengdu Airplane Design Research Institute, the UAV can reach an altitude of 5,300 meters and a range of 4,000 km, and has an endurance of 20 hours, the report says. It will be used for a variety of roles including reconnaissance, surveillance, ground attacks, disaster monitoring, anti-narcotics smuggling, disaster monitoring, and meteorological observation, it added.

Manapság már nincs háború, nincs komolyan vehető hadsereg harci drónok nélkül. Fejlesztésük Izraelben kezdődött, miután az ország sok pilótát vesztett az 1973-as háborúban. Mire képesek ma az embert nem szállító harci repülőgépek?

A rohamosan terjedő ember nélküli repülőgépeket is emberek irányítják. Ők mondják meg, hova repüljön a gép, hova nézzen a kamera, hova induljon irányított bomba vagy rakéta. Gyakran a fel- és leszállást is hús-vér pilóta végzi, az irányítórendszer botkormányának és műszereinek segítségével. A gépek kiszolgálása, javítása, üzemanyaggal való feltöltése, felfegyverzése is emberi közreműködést igényel.

Balra egy MQ-1B Predator, a távolban pedig egy MQ-9 Reaper drón az amerikai légerő Creech légibázisán Forrás: USAF / Amerikai Légierő

Műholdas adatátvitel segítségével a drónokat tetszőleges távolságból lehet irányítani a Föld bármely részén. Az amerikai légierő Afganisztán felett repülő MQ-9 Reaper nevű, felfegyverzett drónjait például a nevadai Creech Légibázison elhelyezett földi irányítóállomásról vezérlik.

Pilóta nélkül a repülő is egyszerűbb

Ez a drónok egyik legnagyobb előnye: a pilóta, a fegyveroperátor, a felderítő rendszereket, szenzorokat, kamerákat kezelő technikus biztonságban, kényelmesen dolgozhat, ráadásul a sokszor akár 12 órás repülési feladatok miatt váltott műszakokban. Mivel nincs élő pilóta a fedélzeten, szükségtelenek a létfenntartásért, egészségért felelős rendszerek, amelyek a vadászgépek tömegének jelentős részét teszik ki.

Létezik európai harci drón is, ilyen a német–spanyol fejlesztésű EADS Barracuda. A pilótának nem kell helyet szorítani rajta Forrás: Wikipedia

Nincs fülke, nincsenek műszerek, nincs súlyos katapultülés. Ez a gép saját tömegét is csökkenti, növelve a hatótávolságot és az elérhető maximális repülési magasságot. A gépek kialakítása is egyszerűbb, hiszen a pilótafülke hiányában jóval áramvonalasabb, kisebb légellenállású géptörzs alakítható ki.

Bekukkant a földfelszín alá is

A drónok hasznos terhét sokszor elektrooptikai felderítőrendszerek, azaz különböző (nappali, maradékfény-erősítéses, infravörös vagy ezeket egyaránt alkalmazó) kamerák jelentik. A kamerák mozgathatóak, általában a géptörzs alatt, egy forgatható gömbben helyezkednek el (gyakran modulként, amely a feladatnak megfelelően cserélhető).

Vannak oldalra néző, nagy felbontású radarral felszerelt drónok is, amelyek rossz idő esetén, a felhőktől nem zavartatva tudják fürkészni a földfelszínt. A nagy hullámhosszú radarokkal a növényzet vagy bizonyos mélységig a földfelszín alá is be lehet tekinteni. Ez utóbbi képesség igen hasznos, ha a hadműveleti területen elásott, álcázott aknákat keresnek.

Laptopról nézik, mit látni az égből

A kamerák, radarok képét látják a földi irányító központban dolgozó katonák, szakértők. Gyakran egyszerre többen is figyelik a kapott képet. A fejük felett repülő drón kameraképéhez gyakran a földön harcoló lövészalakulatok is hozzáférnek, Afganisztánban például a Rover-terminálon keresztül. A strapabíró, ütés-, por- és vízálló laptopra hasonlító terminálon nem csupán a felderítőgépek kameraképeit látja az előretolt repülésirányító vagy a lövészkatona, de könnyen és gyorsan megjelölhetők vele a leküzdendő célpontok is.

A francia fejlesztésű kísérleti drón, a Dassault nEUROn Forrás: Wikipedia

A drónok jelentős része ma már alkalmas lézeres célmegjelölésre is: a gép fedélzetéről egy apró lézernyaláb mutatja meg az irányított bombának, rakétának vagy éppen akár több tíz kilométerről kilőtt irányított tüzérségi lőszernek, hogy hova kell becsapódni. A módszer előnye, hogy igen pontos, minimális járulékos kárt okozó tüzérségi vagy közeli légitámogatási képességet tesz lehetővé – ez lakott települések esetében lehet létfontosságú, mivel jelentősen csökkenti a potenciális civil áldozatok számát.

Ma még nagyon sebezhetők

A távolról irányított felderítőgépek azonban nem sebezhetetlenek. A legnagyobb ellenség a pilóta okozta emberi hiba (ez főleg a fel- és leszállásoknál jelentkezik), illetve az időjárás. A gépek eltérő módon, de érzékenyek a szárnyak vagy a géptörzs jegesedésére, a viharos széllökésekre.

Értelemszerűen gépvesztéssel jár a hajtóműleállás, de az is, ha az ellenség átveszi a repülőgép irányítását. Dokumentáltan ez történt 2011-ben Irán felett: az amerikai RQ-170 Sentinel nevű, lopakodó, sugárhajtású felderítő repülőgépet december elején az iráni hadsereg épségben földre kényszerítette. Az iráni televízióban májusban mutatták be az RQ-170 iráni másolatát, ám ez az amerikaiak szerint csupán egy repülésre képtelen makett volt.

Hullottak a pilóták

A drónok igazi szülőhazájának Izrael számít. Az állandósult háborús feszültséggócban lévő ország korlátozott létszámú haderővel, pilótával rendelkezik. Az 1973-as, Izrael számára komoly pilótaveszteséget okozó háború után jelentek meg az első, kifejezetten felderítésre szánt, kamerával vagy radarral és adatátviteli rendszerrel felszerelt, távolról irányított felderítőgépek. A technológiák miniatürizálódásával egyre kisebbé váló gépek tesztelésére kiváló terepet nyújtottak a folyamatos megfigyelés alatt álló megszállt területek: nem véletlen, hogy a kicsi, de fejlett hadiiparral rendelkező ország valóságos drónnagyhatalommá küzdötte fel magát.

Az izraeli fejlesztésű Elbit Hermes drón Forrás: AFP/Ho

Mára azonban szinte mindenki fejleszt és gyárt távolról irányított felderítő és támadó repülőgépeket: a kínaiak szinte milliméteres pontossággal másolják az amerikaiak drónjait (vélhetően ipari kémek segítik őket), de az oroszok is komoly fejlesztésekkel rukkoltak elő.

A magyarok drónja még csak három órát tud repülni

A kínálat alján a mikro- és kisméretű repülőgépek állnak. Ezek gyakran kézből indítható merev- vagy aprócska forgószárnyas, kis hatótávolságú és repülési idejű, jellemzően elektromos motorral működő eszközök. Hasznos terhelhetőségük is kicsi, jellemzően egy kilogrammnál kevesebb, általában egy vagy két kamerát hordozhatnak. A különleges alakulatok előszeretettel használnak ilyen mikrodrónokat feladataik végrehajtásánál, a kiszemelt célpont felderítésére, megfigyelésére.

Ilyen izraeli Elbit Skylark 1-es drónja van a magyar honvédségnek is Forrás: Israeli-weapons.com

A Magyar Honvédségnél hadrendben álló, afganisztáni veteránnak számító Elbit Skylark 1 LE is a kisméretű drónok közé tartozó, ismert és jól bevált rendszer. A 7,5 kilogrammos felderítőgép hasznos terhelése 1,1 kilogramm, maximális hatótávolsága a terepviszonyoktól függően 20–40 kilométer között változhat. Az elektromos hajtóművel rendelkező gép legfeljebb három órát maradhat a levegőben. Indítása egy földbe levert rúdhoz kötött gumikötél segítségével történik. A leszállásnál az előre meghatározott pont felett a Skylark a törzse aljából kiengedett kisméretű légzsákra esik le.

Húsz órán át a levegőben

A következő méret már az alacsony repülési magasságú, nagyobb hatótávolságú repülőgépeké. A gépek lehetnek elektromotoros vagy kisebb méretű robbanómotoros meghajtásúak. Hasznos terhelésük a maximális repülési magassággal együtt nő: a számos ország hadseregében rendszeresített Boeing Insitu ScanEagle repülési magassága elérheti a 6 kilométert, és akár 20 órán keresztül is a levegőben képes maradni.

A kínai fejlesztésű Wing Loong drón Forrás: Imaginechina/Wang Zheng

Az amerikai MQ-1 Predatorok, a Gáza fölött komoly szerepet betöltő IAI Heron-család tagjai vagy az európai EADS Talarion már a közepes méretű, nagy hatótávolságú kategóriába esnek. Itt már nem csupán a kamerák vagy az oldalra néző radarrendszerek tekinthetők megszokottnak, hanem a rájuk szerelt rakéták, bombák is. Egy kísérleti Predator szárnyai alól már 2001-ben is ki lehetett lőni egy Hellfire I-es irányított levegő-föld rakétát. A két szárny alatti fegyvertartóval felszerelt MQ-1B meghajtásáról egy 115 lóerős, turbofeltöltéses Rotax robbanómotor gondoskodik. A közel 110 kilométeres hatótávolságú, 7600 méter tengerszint feletti magasságra is felkapaszkodni képes gép 24 órán keresztül maradhat a levegőben. Az MQ-1-esből fejlesztették tovább a jóval nagyobb teljesítményű és méretű MQ-9 Reapert. A kínai Reaper-változat Wing Loong vagy Pterodactyl néven ismeretes. Egymás mellé téve a kínai és az amerikai drón fényképét, nehéz tagadni a másolást.

A robotrepülők nehézfiúi

A nagy hatótávolságú, nagy magasságban repülő drónok családjának emblematikus tagja az RQ-4 Global Hawk és a haditengerészeti MQ-4C Triton. Itt már igazi „nagyvasakról” beszélünk: sugárhajtómű, közel 15 tonnás maximális felszállótömeg, 40 méteres szárnyfesztávolság. A Global Hawkok egyhuzamban akár 14 ezer kilométert is repülhetnek, 18 kilométeres magasságban. A gépek fedélzetét a felderítőrendszerek mellett Raytheon AN/ALR-89 elektronikai önvédelmi rendszerrel és ALE-50 vontatott rakétacsalival is fel lehet szerelni a feladattól és az érintendő légterek veszélyességétől függően.

A brit BAE Systems Taranis drónja a levegőben Forrás: BAE Systems

Külön kategóriát jelentenek a már eleve nehezen észlelhető támadó repülőgépnek fejlesztett drónok. A csúcsot ebben a pillanatban vélhetően a repülőgép-hordozón is üzemeltethető Northrop Grumman X-47B jelenti. Ez a repülőgép egyelőre csak kísérleti repüléseket hajtott végre hajófedélzetről, de már ez is technológiai és repülési történelmet jelent. A nehezen észlelhető ("lopakodó") kialakítású, csupaszárny repülőgép a géptörzsön belül hordozhatja majd a fegyverzetét. A haditengerészeti eredet árulkodó jele a szárnyak felhajtható külső része, ez a gép helyigényét csökkenti a hangárban. A típus a tervek szerint 2019 végére állhat majd hadrendbe, de addig még sok fejlesztés vár rá.

Trautmann Balázs a Magyar Honvéd és a Honvédelem.hu munkatársa.