A Moog feledésbe merült, világhíres hangszerei élednek újjá: limitált példányban ismét kaphatóak a cég szintetizátorai, melyen egykor Jimi Hendrix vagy Presser Gábor játszott.

A Moog Music mérnökei újraépítették a cég legendás, analóg szintetizátorait. A hetvenes években dobták őket piacra először, és mára az elektronikus zene úttörőivé nőtték ki magukat.

Ezek moduláris szintetizátorok, ami az egységeit a legkülönfélébb módon lehet egymás után kötni: erre szolgálnak a tekergetó drótok is. Így lehetőség van rá, hogy a hangok egyes tulajdonságait ne kézzel, hanem az egységek által küldött jel által állítsák, így a szakértők akár önmagukat generáló, folyamatosan változó zenedarabokat is képesek vele létrehozni.

Többmilliós, ritka darabok

Ezekből az elképesztő szörnyetegekből három példányt hívott életre a Moog: a System 55, a System 35 és a Model 15 elnevezésű szintetizátort. Stílszerűen 55, 35 és 150 darabot dobtak ki belőlük. Tekintve a limitált példányszámot, és a szakértők munkáját nem lesz olcsó mulatság megszerezni őket: 35, 22 és 10 ezer dollárért kaphatóak, azaz 2,7 és 9,6 millió forint közötti áron.

A Moog System 35 szintetizátora ismét kaphatóForrás: moogmusic.com

A Moog veterán mérnökei ugyanis a régi készülékek kapcsolási rajzait felhasználva, saját kezűleg alkották újra a hatalmas berendezéseket, régi gyártási technikákat használva, beleértve az egyes alkatrészek forrasztását is.

Lévén moduláris szintetizátorok, használatuk valódi kábelrengeteggel jár. A régi-új szintetizátorok mellé a Moog néhány kiegészítőt is kínál: az ötoktávos, doufónikus billentyűkön át egészen a különböző analóg szekvenszerekig.

Hendrix és Presser játszott rajta

A Moog analóg szintetizátorait többek között olyan legendás zenészek használták, mint Jimi Hendrix, a The Beatles, a Fleetwood Mac, az Emerson, Lake and Palmer vagy Presser Gábor, sőt, a diszkó korszak bevállalósabb szereplői, illetve a scifi rendezők az űrhangok előállítására.

A Magyar Rádió 1973-tól egészen 2007-ig használta a Moog egyik különleges szintetizátorát. Komoly- és könnyűzenészek, a Zeneakadémia hallgatói dolgoztak rajta, filmekhez és színdarabokhoz is írtak vele kísérőzenét. Aztán az Elektroakusztikus Zenei Stúdióból átkerült  a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumba, azóta csak ritkán kapcsolják be.