Így lesz katonai nagyhatalom egy apró ország

2015.04.15. 15:35

A biztonság kérdése átalakult: ma már nem lehet külön beszélni egy ország területi, űrbéli és informatikai védelméről. Ahogyan a műholdas kommunikáció összefügg a földi szerverekkel és hálózatokkal, úgy a támadások is egyszerre fenyegetik mindkettőt. A világűr és a kibertér lett az új csatamező.

Oroszország sikeres kibertámadást hajtott végre a washingtoni Fehér Ház ellen, ez a hír szaladt körbe az amerikai, majd a világsajtóban is. Az orosz hackerek a hivatalos jelentés szerint nem szereztek meg bizalmas adatokat, de a kijelentés valódiságát senki sem tudja ellenőrizni - a támadókon és a Fehér Ház informatikai szakemberein kívül.

Remek ütemérzékkel két nappal később a washingtoni George C. Marshall Institute kutatóintézet vendégeként az amerikai kibervédelmi és űrbiztonság kihívásairól és lehetőségeiről beszélt három szakértő.

Már nem kerül sokba a katonai fölény

"Ha ellenállunk a változásoknak, és nem vesszük figyelembe a technológiai fejlődést, biztos bukás vár ránk" - fogalmazott Daniel "Sphinx" Dant, a légierő ezredese, a logisztikáért, beszerzésekért és fejlesztésekért felelős igazgató. Szerinte éppen itt az ideje, hogy mindenki, beleértve a washingtoni politikai vezetést és a kormányt is, komolyan vegye az űr- és a kiberhadszínterek fontosságát, és ennek megfelelő anyagi és szellemi erőforrást biztosítsanak a fejlesztésekre, illetve a védelmi és támadóképességek folyamatos továbbépítésére.

Elég megfelelő szakembereket alkalmazniForrás: USAF/Krystal Ardrey

Mint megjegyezte, ma már a katonai képességek dominanciájához nem szükséges a gazdasági dominancia: szervereket, célszoftvereket és szakértőket olcsóbb "előállítani", mint a sokkal drágább, az adott állam költségvetését alaposan megterhelő repülőgép-hordozókat vagy ötödik generációs vadászbombázókat. A hatás viszont legalább olyan pusztító lehet.

A legújabb hadszíntér

Ma már az űr és a kibertér ugyanolyan közeg (domain), mint a szárazföld, a levegő vagy a tenger, ha katonai műveletekről beszélünk - magyarázta Yadunath Zambre, a Lockheed Martin vezető űrkutatója. “Két modern haderő közötti fizikai összecsapás előtt ma már elképzelhetetlen, hogy ne legyen informatikai vagy űrművelet, amely az ellenség védekező és csapásmérő képességeit alapvetően befolyásolja.” A folyamatos támadások pedig egyre kifinomultabbak, mindenki és minden ellen irányulnak, legyen szó kormányzati, katonai vagy vállalati számítógépes rendszerekről. 

ASAT ASM-135 - műhold elleni rakétarendszerForrás: Wikipedia/USAF

 

Az űrrendszerek ugyanakkor még kevésbé sebezhetőek: ahhoz, hogy fizikai károkozást érjen el a támadó, azaz megrongálja vagy megsemmisítse a műholdat, már nagyon komoly infrastruktúrával kell rendelkeznie. A gyakorlatban léteznek olyan, kísérleti lövészeteken sikerrel szerepelt, műhold elleni rakétarendszerek (ilyen az 1988-ban leállított amerikai ASM-135 ASAT, a 2008-ban működő hajófedélzeti RIM-161 Standard Missile 3, vagy éppen a kínai, 2007-ben sikeres megsemmisítést végző SC-19 rakétarendszer), amelyek lézersugárral megbénítják a műholdakat. Ezek azonban könnyen észlelhető és visszakövethető, és így nehezen letagadható fegyverrendszerek. Hasonlóan nehéz tagadni az aktív elektronikai zavarást vagy a műholdak irányításának átvételét is.

A küldött drónfelvételeket fogták el IrakbanForrás: USAF/Wesley Farnsworth

Egyszerűbb akkor már kibertámadásokkal semlegesíteni a műholdakat, vagy átvenni azok irányítását. Sőt Zambre szerint megfelelő tudással az internetről rendelhető alkatrészekből, "otthon a garázsban" is össze lehet építeni olyan földi zavarórendszereket, amelyekkel aránylag nagyobb területen is eredményesen lehet a távközlési és a navigációs műholdrendszereket kiiktatni.

A világűr mindenkié

Jelenleg több mint 60 nemzet éri el a világűrt, és a jövőkép is a "tömegek világűrje" felé mutat, ahol számos állam és magánvállalkozás képes lesz az űrben saját céljainak megfelelően tevékenykedni.

Gondoljunk csak a műholdas navigációs rendszerek (GPS, Galileo, GLONASSZ, Baiou, IRNSS), a távközlési, a nagy felbontású fényképező műholdak elterjedésére. Várhatóan a Mars irányába is indulnak majd magánkezdeményezésű expedíciók.

"Nem lehet elzárni a világűrt a magáncégek elől."

Míg a hatvanas években, a hidegháború idején még nem volt valódi lehetőség az ellenség műholdas rendszereinek zavarására, bénítására, megsemmisítésére, addig ma már a (még) meglévő amerikai űrfölényt is alapvetően veszélyezteti.

Az amerikai műholdakat érheti konkrét fizikai támadás (rakéta-, illetve célzott lézeres vagy mikrohullámú fegyverrendszerrel) és kibertámadás is - mondta Travis Cottom, a kutatóintézet űr- és kibervédelmi szakértője.

Meghekkelték a műholdat

De hogyan érheti támadás a műholdakat? Több módszer is ismert, az egyik a műhold feltörése a földi adást fogó antennarendszeren keresztül. A Srí Lanka-i Tamil Tigrisek terrorszervezet 2005 márciusában átvette az irányítást az Intelsat műholdja felett a kormány hanyagsága és a sugárzóegység sérülékenysége miatt. Két éven át sugározták saját, illegális műsoraikat, mígnem az akkori kormány felvetette a műholdat üzemeltető Inmarsat vállalatnál, hogy talán le kellene állítani az adásokat.

Szintén működhet a műholdról sugárzott, nem titkosított, de mégis bizalmas információk elfogása, és felhasználása saját célokra. Ennek szemléletes példája volt, amikor Irakban 2009-ben több olyan laptopot is zsákmányoltak az amerikai csapatok a helyi kormányellenes erőktől, amelyeken megtalálták az amerikai, távolról irányított felderítő repülőgépek videofelvételeit.

A drón a videót a műholdra küldte, majd onnan Irakba, az amerikai erőkhöz - meg az iraki ellenállókhoz, akik a pár dollárért megvásárolható SkyGrabber program segítségével elfogták és rögzítették az adást.

A műholdas kommunikációt tapogatják leForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Andreas Gebert

Adathalászati módszerekkel a műholdak földi irányítórendszereibe lehet bejutni. A NASA egyik munkatársa kattintott 2006-ban egy olyan bejövő levélre, amelyre nem kellett volna: kibertámadás lett a vége.

"A módszer olcsó, egyszerű, hatásos és bizonyítottan sikeres."

Az sem jelent biztos védelmet, ha az irányítórendszer nem csatlakozik az internetre vagy más, akár katonai informatikai hálózatokhoz. Hiszen a kártevők egy fertőzött meghajtóval, például USB-tárral is célt érhetnek, ahogy az történt az iráni atomlétesítményeket megtámadó Stuxnet esetében.

A fizikai kapcsolat hiánya sem jelent akadályt: bár a rádióhullámokon alapuló adatátvitel lassú, de működhet. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumokból kiderült, hogy például az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) is szívesen alkalmazott olyan rádióadókat, amelyeket a számítógépekhez csatlakozó USB-kábelekbe építettek be. A gép saját energiaellátását felhasználó mini rádióállomás segítségével a megcélzott számítógép támadhatóvá vált, már aránylag nagyobb távolságból is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK