Az Apple-termék, amit mindenki elfelejtett

2015.09.09. 10:45

Kevesen emlékeznek rá, de az Apple egyszer már megpróbált betörni a videojátékok világába. A Bandai Pippin nevű konzol a kilencvenes évek multimédiás álmainak beteljesülése lehetett volna, amennyiben jól sikerül - de nem sikerült jól.

Az Apple a ’90-es évek első felében nem volt a helyzet magaslatán, a vezetés mégis úgy gondolta, hogy ideje fejest ugrani a mások által hosszú ideje uralt videojáték-iparba, ehhez pedig egy japán játékgyártó, a Bandai nyújtott segítséget a cégnek.

Az Apple eredetileg ugyanis csak egy nyílt forráskódú multimédiás platformot bocsátott piacra Pippin néven, mely a kor Macintosh számítógépeinek szoftverén és hardverén alapult.

Bizony, az az Apple, amely mostanában a teljesen zárt rendszerek híve, húsz esztendeje még hagyta, hogy bárki beletúrjon az általa fejlesztett technológiába.

A Bandai úgy került képbe, hogy megtetszett nekik a Pippin CD-ROM-ot is támogató háttere, és mivel a számítógépes játékok egyre többet profitáltak az optikai meghajtókból, a céget vezető Jamasima Makoto úgy vélte, a konzolpiacra is remek belépő lehet egy kifejezetten lemezalapú gép.

Az Apple belement a dologba, a hivatalosan Apple Bandai Pippin nevű konzol-számítógép hibrid pedig 1995-ben piacra is került.

Az Apple Pippin igazi ritkaság, online auikcókon nagyon megkérik az árátForrás: Evan-Amos / Wikipédia

A Pippin (melyet hivatalosan PiPP!N-ként írtak) a korához képest kifejezetten jó hardverrel bírt. A gép egy 32 bites utasításkészletű, 66 megahertzen üzemelő processzort és 6 megabájt memóriát kapott - utóbbiból összesen 5 megabájtot használhatott fel a videochip.

Ehhez jött hozzá a négyszeres CD-ROM meghajtó, valamint a személyi számítógépekből ismert bővítés lehetősége, mely akár 8 megabájttal is növelhette a memória méretét. A Pippin maximális felbontása 640x480 volt, és 16,7 millió színt tudott megjeleníteni a képernyőn.

A készülékhez járó kontroller egy középső görgőt is tartalmazott, a gépet pedig billentyűzettel és egérrel is ki lehetett egészíteni.

Bizonyos értelemben megelőzte korát a konzol, ugyanis saját modemmel érkezett, hogy csatlakoztatni lehessen az internethez. Sőt, böngészőszoftver is járt a Pippinhez, amely így egy asztali Macintosh-sal is felvehette a versenyt.

Japánban márciusban került boltokba a konzol, világszerte pedig szeptemberben, 599 dolláros (mai árfolyamon 168 ezer forint) áron kezdték el forgalmazni. A gép régiófüggetlen volt, azaz a rajongók akár hónapokkal a nemzetközi megjelenés előtt vásárolhattak maguknak egyet Japánból, mert az amerikai és európai szoftverek is működtek a távol-keleti modelleken.

Mind az Apple, mind a Bandai sikerre számított, ez azonban elmaradt. Csak az Egyesült Államokban 300 ezer eladott gépet vártak a gyártók az első év végéig, de világszinten is csupán 42 ezer darab kelt el.

Hogy miért?

Nos, a fenti ár még ma is magasnak tűnne, nem hogy húsz éve, főleg, hogy a konkurens Sony PlayStation, amely - bár csekélyebb hardverrel érkezett és nem működött személyi számítógépként - szintén tartalmazott CD-meghajtót, pontosan feleennyibe került.

Ezen felül míg a Bandai Japánban mindent beleadott a konzol reklámkampányába (100 millió dollárt költött marketingre a cég), addig az Apple gyakorlatilag nem foglalkozott vele, holott Amerikában a kaliforniai gyártónak sokkal nagyobb kultusza volt, mint az elsősorban Power Rangers-játékokról ismert Bandainak.

Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy az Apple mindössze 10-20 dollárt keresett egy eladott gépen, és csupán 1 dollárt az értékesített Pippin-lemezeken.

Mindezen a viszonylag negatív sajtóvisszhang sem segített. A megjelenést követő tesztek sokat panaszkodtak a nagyon lassú modemre - főleg az Egyesült Államokban, ahol a japán kiszerelés 28 kilobites változatával szemben egy 14 kilobites modell került a dobozba. Illetve a tévéképernyők felbontása sem volt elég jó ahhoz, hogy a sztenderd weboldal olvashatóan jelenjen meg rajtuk.

Mindennél nagyobbat rúgott a gépbe azonban a minimális szoftverellátottság.

A Pippin kétéves élettartama alatt mindössze 98 program jelent meg rá, ezek nagy része pedig nem is videojáték volt, hanem oktató- vagy multimédiás szórakoztatószoftver, melyek más, olcsóbb platformokon is elérhetők voltak.

Tovább rontott a helyzeten, hogy a gyakorlatilag nem létező amerikai marketing miatt az ottani fejlesztők semmit sem tudtak a Pippin felépítéséről, és ezért folyamatosan kerülték a vele való munkát.

Az új Apple TV lehet a Pippin valódi utóda - talán ezúttal sikerül a cégnekForrás: Apple

A Pippin végül az Apple egyik legnagyobb bukásaként vonult be a történelembe. Mint videojáték-konzol, nem sok haszna volt, számítógép gyanánt pedig a vásárlók többsége inkább PC-t vagy Macet vett.

A konzolt az 1997-ben újra cégvezérré választott Steve Jobs törölte el, a teljes nyílt forráskódú háttérrendszerrel együtt. A Mac-klónok ideje leáldozott, az Apple centralizált cég lett, a játékok pedig egy-egy próbálkozástól és a mobilpiactól eltekintve távol maradtak a cupertinói óriás repertoárjától.

Eddig.

Ma este ugyanis bemutatkozik az új Apple TV, mely a források szerint elsősorban a játékosokat célozza majd. Ez lehet a gyártó nagy visszatérése az iparba, melynek szeme ma este Cupertino felé fordul, hogy lássa, tanultak-e a Pippin bukásából. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK