Egy jó sztori ma már nem elég az Oscarhoz

Nem gondoltam, hogy a virtuális valóságnak ekkora ereje lehet. A 3D-s filmek korábban nem fogtak meg különösebben: az Avatar volt az egyetlen alkotás, aminél úgy éreztem, igazi pluszt adott, hogy IMAX 3D-ben nézhettem meg. Most viszont olyannyira beszippantott egy pár perces játék, hogy el tudom képzelni: a látványfilmek már nem lesznek meg az új technológia nélkül. Sisakban élvezkedünk egy teremben, miközben Mark Zuckerberg mosolyogva elsétál mellettünk. Azért egy Oscarhoz biztosan nem elég, ha besétálhatunk a filmbe, de aki először megcsinálja, az tarolni fog.

Elmagyarázták röviden, melyik kar és gomb mit csinál. A ballal adok gázt, a jobb a tájolásra és a lövésre való. A fejemre adták a sisakot meg a fülhallgatót, és beszippantott az űr.

Egy Millenium Falcon vezérlőpultjánál ültem. A virtuális térben láttam a joysticket és az indítókart. Elképesztő volt a látvány, ahogyan a virtuális karom együtt mozgott az igazival. A szélvédőn túl a rideg, sötét, káprázatos univerzum tárult elém. Szemközt a Föld, körben a csillagok.

Nem volt időm igazán befogadni a látványt, mert máris rám lőttek,

így kénytelen voltam irányt váltani és sebességet adni. A hatás kedvéért még vagy két tucat gombot tettek elém a virtuális térben, de a valóságban azon a részen csak egy fehér asztalt simogathattam.

Ha nem duruzsolt volna körülöttem a Mobil Világkongresszus tömege, ha nem érzékeltem volna, hogy még vagy 20 ember áll sorba, és vélhetően bámul arra várva, hogy leteljen a tesztelés, és jöjjön a következő, képes lettem volna belefeledkezni a látottakba.

Felállni a székről, ismét a barcelonai expót látni magam körül, olyan kiábrándító volt a játék után, mint amikor

egy tökéletes álomból felébredve körbenézünk a megszokott hálószobában,

és azt kívánjuk, miért nem tartott még tovább.

Milyen PC kell a HTC sisakjához?

A HTC és a Steam online játékáruházat üzemeltető Valve közösen alkotta meg sisakját, a szenzorokkal felszerelt Vive készüléket. Ennek fényében nem csoda, hogy a sisakot csak egy erős asztali géppel fogjuk tudni használni. Elérhetővé tettek ehhez egy felületet, ahol letesztelhetjük, meglévő gépünk alkalmas-e magas felbontású virtuális tartalmakat másodpercenként 90 képkockás frissítéssel futtatni. Sőt, a teszt azt is kiadja, a processzoron vagy a grafikai kártyán bukott-e el a történet. Február 29. óta előrendelhető a HTC Vive sisak, Amerikában április 5-én kezdődik a kiszállítás. Ára 800 dollár, átszámítva mintegy 230 ezer forint.

A Samsung bemutatójára érkezve meglepődve tapasztaltam, hogy minden széken egy virtuálisvalóság-sisak (VR) és kábeles net várta az érdeklődőket.

Az első VR-show

- gondoltam magamban. Csoda, hogy más cégnek még nem jutott az eszébe. Az pedig, hogy több mint 4500 ember egyszerre tette fel a cég sisakját, és feledkezett meg arról, hogy közben ott ül egy konferenciaközpontban, félelmetes.

Leginkább akkor szembesültem ezzel, amikor egy másfél perces virtuális bemutató után levettem a fejemről az eszközt, és pár méterre tőlem megpillantottam Mark Zuckerberget, a Facebook alapítóját a színpadon.

Közzétette: Mark Zuckerberg – 2016. február 21.

Lassan kapcsolt mindenki, a fotósok, az operatőrök eszeveszetten rohantak előre, hogy lencsevégre kapják a legnagyobb közösségi oldal atyját. Zuckerbergnek még testőrökre is alig volt szüksége: míg mi a virtulis valóságba feledkeztünk bele a Samsungnak köszönhetően, mosolyogva, lazán besétált a középen elhelyezett, négyzet alakú színpadra.

Beolvad a kezem

Amennyire kiszolgáltat minket ez az új technológia, annyira látványos is. Az Intel standjára idén elhozták a RealSense androidos telefonokat. Ránézésre teljesen átlagos tepsimobil, a lényeg a hátlapon található: 6 kamera, és érzékelő.

Kinézetre egy átlagos androidos telefon Forrás: Origo

Ha betesszük egy virtuális sisakba, és úgy nézünk körbe a teremben, a szenzorok észlelik a körülöttünk lévő tárgyakat, így például a kezünket, amit meg tudnak különböztetni az amúgy lényegtelen környezettől.

Ezzel a megoldással nemcsak a különböző testrészeink olvadnak be a virtuális térbe, de RealSense-kameráival az összes robot - legyen egy sima hordár, drón, önjáró autó - könnyedén kikerüli az elé kerülő akadályokat, önállóan tud közlekedni, emberi irányítás nélkül.

Nem csak a HTC standján hadonásztak a látogatók, miközben a két kiegészítővel fogdostak meg virtuális tárgyakat, vagy vezettek űrhajót, mint én. Az Ericssonnál kipróbálhattuk, hogy a szupergyors netnek hála, amely rendkívül rövid válaszidőt tesz lehetővé, akár a szobából sisakban vagy képernyő előtt ülve

mozgathatjuk a Svédországban lévő munkagépeket.

Olyan pontos műveletek elvégzésére, mint például egy sebészeti beavatkozás, még nem képes távolból a technológia, de ez már csak idő kérdése.

A kar irányítását bárki pár perc alatt el tudja sajátítani. Úgy kell elképzelni, mint egy kissé nagyra nőtt tollat, amit kézbe vesz az ember. Bár egy karhoz van rögzítve, bármely irányba el tud mozogni.

Van rajta egy gomb, amit ha benyomunk, feléled a kapcsolat a kezünkben lévő kontroller és a Stockholm melletti gyár robotkara közt. Így lehetséges például, hogy ha már nem tudjuk tovább jobbra mozgatni a kart, elengedjük a gombot, elhúzzuk teljesen balra az eszközt, ismét benyomjuk, és lehet tovább jobbra mozgatni a robotot.

Ez talán az egyetlen dolog, amit szokni kellett:

hogy a kar rögzítve van, csak bizonyos határokon belül lehet egy irányba mozgatni.

A precizitása és a gyorsasága viszont lenyűgöző. Érzésre rendkívül finom, apró mozdulatokra is képes volt, szemmel alig észlelhető fáziskésés volt csak a kezem és a svédországi robotkar mozgása közt. Mintha a saját karomat látnám egy nagy narancssárga karként mozogni a képernyőn.

A robotba viszont biztonsági mechanizmusokat is beépítettek, így ha például túl gyors, hirtelen irányváltoztatásokkal járó mozgást végzünk, azonnal leáll. Sőt, amikor megpróbáltam az amúgy gomb benyomására alkalmas fejjel arrébb lökdösni a fémszekrény kilincsét,

vibráló válaszjelzést adott, majd nem teljesítette a parancsot.

Olyat csináltam, amire nem való, amit nem szabad, vagy még veszélyes is. Így lehet megakadályozni, hogy kiüssek egy csövet a gyárban, vagy sérülést okozzak.

Drónok az üvegketrecben

Szintén a jövőbeni 5G új mobilhálózat egyik felhasználási területét mutatták be egy üvegketrec mögé zárt makettréten. A műanyag gyepen műanyag emberek és bárányok tarkították a tájat, egy szélturbina lapátjai pedig rendületlenül keringtek körbe, miközben apró, villogó drónok várakoztak a számukra kijelölt helyen a repülőtéren.

Akár az osztrák határ közeli Magyarországról is mintázhatták volna a látképet.

A fal túloldalán azonban óriási emberek álltak Oculus Rift sisakkal, kontrollerekkel, hogy aztán elindítsák a drónhadsereget a turbina ellen. A turbina és a juhász földje felett azonban földrajzi koordináták alapján kialakított repüléstilalmi övezet volt.

Ahogy az Egyesült Államokban a repülőterek, börtönök, kormányzati épületek területén és egyéb meghatározott helyeken tilos drónnal berepülni, itt

a szélturbina és a telek fölé volt felhúzva egy "védőburok".

Virtuális sisakban is irányíthatjuk a drónt Forrás: Origo

De hogy miért is kell a szupergyors mobilnet? Mert a drón GPS-e küldi a jelet folyamatosan vissza a pilótának, nagy baj lehet tehát, ha nem elég gyors a válaszidő, ha nem ér vissza időben a jel, hogy már tiltott területre ért, és le kell tiltani a robotkopter továbbhaladását.

Amikor a pilóta a virtuális sisakban, kezében a kontrollerrel megpróbálta a turbina köré vont védett zónába irányítani a drónt, az megállt a "határon", nem ment tovább. A kontroller jelét blokkolták. A térképen jól látható volt, ahogy a kék szín által jelölt

repüléstilalmi övezetbe szó szerint beleütközött a kis négyrotoros repülő.

Az MWC-n a legtöbb ember kezében a szelfibot végén már egy 360 fokban rögzíteni képes kamera ült. Olyan, mint a Samsung vagy az LG labdacsa vagy a Ricoh fejlesztése. Apró állvánnyal letehetjük őket egy sík felületre, szelfibottal a kézben szállíthatjuk, vagy rögzíthetjük őket egy sisakra, biciklikormányra, gyakorlatilag bárhová.

Több gyártó is 360 fokos képet rögzítő kamerát mutatott be Forrás: Origo

Nem jártunk még Thaiföldön? Megnéznénk az Amazonas völgyeit? A jövőben elég lesz a Google térképén rákeresni az adott helyszínre, és a Street View (Utcakép) nézetben nemcsak 2D-ben sétálhatunk végig majd az adott utcán vagy erdőben, de egy sisakot és fülest feltéve szinte teljesen olyan lesz, mintha ott lennénk. Csak a szagok és az érintés marad ki - még.

Lóg ki a kábel a tarkóján

Ahogy vártam arra, hogy a fejemre adjanak egy HTC Vive sisakot, és néztem, ahogy egy ázsiai férfi ül az asztalnál, fején az eszköz, hátán lógnak lefelé a tarkójától induló kábelek, benn van egy teljesen fehér, üres szobában, de közben teljes lendülettel hol jobbra bedől, hol a kart húzza meg hevesen, hol felkiált, megörül, sikolt - akaratlanul is a Mátrix jutott az eszembe.

Lóg a kábel - egyelőre csak a tarkón Forrás: Origo

Ahogy a nyakszirtbe dugott kábelen kapjuk a különböző virtuális tereket,

és akár egy kapszulába is fektethetnek minket, hiszen minek ténylegesen mozogni, ugrálni, létezni, amikor egy fehér széken ülve egy fehér asztal előtt ott az izgalmas virtuális valóság. Vajon tényleg lesz majd olyan ember, aki már nem tud valóság és valóság közt különbséget tenni? Akinek a sisakban való létezés lesz az élet?

Az első generáció

Persze nagyon előreszaladtam az időben, hiszen a testünkre költöző okoskütyük, szenzorok, VR-sisakok, kamerák, érzékelők ennyire még nem tudják átverni az agyat. Viszont ha Ray Kurzweil futuristának igaza van, és tényleg

exponenciális gyorsasággal fejlődik a technológia,

akkor lehet, még évtizedek sem kellenek hozzá, hogy olyan gyerekek szülessenek, akiknek már a virtuális valóság alap, akiknek már megszokott lesz ott is élni.

A jelenben él az a generáció, akiknek a gyerekei már okoskészülékek közé születnek, a kezdetektől mobiloznak és kütyüznek, a szülők meg csak kapkodják a fejüket. Eljöhet az az idő is, amikor ugyanez a virtuális valóságra is igaz lesz.

A jövő mozija is így fog kinézni? Forrás: AFP/Josep Lago

Egy dolgot sajnálok csak nagyon: hogy bár a virtuális készülékeket le tudom fotózni, fel tudom venni, ahogy valaki használja,

arra azonban még nincs lehetőség, hogy a sisakban látott képet, úgy a maga 360 fokos voltában visszaadjam.

Pedig látni a kezem, sőt a teljes testem, ahogy hirtelen felsejlik a tájban, ahogy mozgatom az ujjam a levegőben, és úgy mozog a rajzolt virtuális kéz, vagy ahogy tolja előre az űrhajó indítókarát, az a Mastercard szlogenjével élve: megfizethetetlen.

A VR-filmek váltják meg a világot?

Az Avatar volt a 3D-s filmek nagy üdvöskéje, és hiába volt tőle hangos Hollywood, és zsebelte be a díjakat, mégsem váltotta meg a világot. A VR-filmek vajon megteszik, vagy ez az őrület is csak 3 napig tart majd, és lecseng?