Mit kellene megbocsátani Edward Snowdennek?

2016.09.16. 13:49

Amikor Edward Snowden 2013-ban kiszivárogtatta a titkosszolgálatok tömeges lehallgatási és megfigyelési módszereit, olyan politikai és közéleti vitát indított el, amely a mai napig érezteti hatását. A három évvel ezelőtti események után a titkosítás, a magánszféra kérdése fontosabb lett, mint valaha. Nem csak a Nagy Testvér játszóterét korlátozták az új Freedom Act törvénnyel, de a techcégek is elkezdtek kiállni a titkosított kommunikáció mellett. A Snowdenről készült filmet szeptember 16-tól játsszák a mozik. 

Pár nappal Oliver Stone Snowden című filmjének megjelenése előtt a világ egyik legnevesebb emberi jogvédő szervezete, az Amnesty International és az amerikai civil jogvédő szervezet, az ACLU petíciót indított azért, hogy Barack Obama elnök kegyelmezzen meg Edward Snowdennek, hogy a férfi hazatérhessen az Egyesült Államokba. 

Snowden jelenleg Moszkvában él, 2017-ig van menedékjoga az országban. Az Egyesült Államokban legalább 30 év börtönre számíthatna. Sokan kérdik: sikerülne-e egyáltalán folytatnia életét Amerikában a kémbotrány után, de van egy ennél fontosabb kérdés is. Megbocsát-e a kormány egy szivárogtatónak, hiszen erre korábban nem nagyon volt példa. 

Áruló, bűnöző, hazafi?

Snowden maga is elnöki kegyelmet kért Obamától, azzal érvelve, hogy az általa kiszivárogtatott információk a társadalmat szolgálták, és nem ártott vele senkinek – még a törvényi szabályozás is megváltozott a hatására. 

A Fehér Ház kegyelmi kérdésekkel foglalkozó jogászai szerint Obamának nem kellene megkegyelmeznie, mert  Snowden nem szivárogtató, hanem bűnöző. A hírszerzői bizottság levelet írt a miniszterelnöknek, amelyben elmondják: Snowden az amerikai nemzet történelmében a valaha volt legnagyobb és legkárosabb mértékű szivárogtatásért felel. A jogászok szerint nem enyhítő körülmény, hogy a kiszivárogtatott infók illegális programokról szóltak, továbbá azzal is vádolják a férfit, hogy ezzel együtt információkhoz juttatta a kínaiakat és az oroszokat is. Snowden mögé beálltak a legnagyobb emberi jogi szervezetek, újságírók, színészek és szakemberek. 

Snowdent sokan hősként, sokan árulóként kezelik, ő csak amerikainak tartja magát. A 2013-as kémbotrány kirobbantása nyomán erőre kapott a magánszféra kontra nemzetbiztonság vita,  amely átrajzolta a digitális világ térképét, azt, ahogyan a techcégek vagy ahogy a kormányok viszonyulnak a titkosításhoz. A világot nem váltotta meg Snowden, de ma már kétségkívül nem olyan, mint azelőtt volt. 

Joseph Gordon-Levitt játssza Snowdent – szeptember 16-tól a mozikbanForrás: UIP Dunafilm

„Agymosás, ami nem véd meg” 

Az Egyesült Államok a szeptember 11-i terrortámadás után azt vallotta: biztonsági okokból meg kell figyelni a terrorgyanús emberek kommunikációját. Ekkor írta alá Bush elnök a Patriot Actet, azaz a tömeges megfigyelést lehetővé tévő törvényt.

Snowden szivárogtatása előtt is sejthető volt, hogy a kormány sok mindenre ráláthat, de akkor nem volt bizonyíték, nem hozta senki nyilvánosságra, hogy komplex programok, elképesztő kapacitással bíró adatgyűjtő központok, tengeralatti kábelek segítségével másodpercenként 125 gigabájtnyi anyagot gyűjtenek be. 

A kormány fő indoka a terrorizmus elleni harc, pedig többen, köztük a Fehér Ház is úgy tartja, hogy a tömeges megfigyelés e téren hasztalan. 

A terroristákat segítette?

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) azzal vádolta meg Snowdent, hogy a kormány módszereinek leleplezésével egyben a terroristák dolgát könnyíti meg. Szerintük az Iszlám Állam tagjai a párizsi merénylet során így tudtak észrevétlenek maradni a szolgálatok előtt, nagyobb gondossággal tudták megtervezni a biztonságos kommunikációt. 

Hasonló vádakat hozott fel ellene az NSA, amikor márciusban kijelentették: Snowden miatt ezer célpontjuk tűnt el a radarról 2013 óta, köztük feltehetően egy terroristacsoport tagjai is. 

Snowden erre azt válaszolta, hogy a kormány programjainak vajmi kevés hatásuk van a terrorcselekmények megelőzésére: szerinte az csak az ürügy, a tömeges lehallgatás pedig az igazi cél. 

Diplomáciai manipuláció, gazdasági kémkedés és szociális kontroll. Az erőről szól, és a tömeges megfigyelés hihetetlen erőt ad a kormány kezébe – mondta el egy interjúban. 

A tömeges adatgyűjtés nem tudja megállítani a terrorizmustForrás: AFP/Leon Neal

A Fehér Ház vizsgálata is kimutatta, hogy a tömeges adatgyűjtésnek nincs érzékelhető haszna a terrorizmus elleni harcban és a merényletek megakadályozásában. Az iszlamista fegyveresek, akik a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadást elkövették, korábban is a titkosszolgálat látókörébe kerültek, ennek ellenére nem tudták megakadályozni a történteket. 

Snowden a Financial Timesnak azt nyilatkozta: szerinte a legutóbbi európai terrortámadások gyanúsítottjait egytől egyig ismerték a hatóságok, közvetlenül „célba vehették volna” az elkövetőket, anélkül, hogy „mindenki másról is adatokat kellett volna begyűjteniük”. 

Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorhálózat néhai vezetője már 1998-ban felhagyott a mobiltelefonok használatával, és nem azért, mert kiszivárogtatások jelentek meg a sajtóban. 

Kémként kezelik

A szivárogtatás óta tudjuk, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és kistestvére, a brit titkosszolgálat (GCHQ) több millió ember internetes és telefonos aktivitását figyelte meg, és ebben közreműködtek azok az internetes óriáscégek is, akiknek a termékeit napi szinten használjuk. Az NSA által megfigyelt emberek 90 százaléka egyszerű, hétköznapi állampolgár,  és nem gyanúsított. 

Az információk nyilvánosságra hozatalához Snowden segítséget kért 2013-ban. Felkereste Glenn Greenwaldot, a The Guardian oknyomozó újságíróját, és Laura Portrais dokumentumfilmest, akikkel eleinte titkosított csatornákon kommunikált hónapokon keresztül, majd egy hongkongi hotelbe hívta őket találkozóra.

Itt fedte fel magát, és kérte Greenwaldot a cikkek megírására, amelyeket időközönként, tematikusan tettek közzé a The Guardianben. Nyolc napot töltöttek Snowden hotelszobájában, ahol Laura felvételeket is készített, ebből állította össze a díjnyertes Citizenfour című filmet

Glenn Greenwald újságíró is az informatikus segítői között voltForrás: citizenfourfilm.com

Hogy pontosan hány dokumentumot szerzett meg Snowden, nem tudni, az egykori NSA-igazgató, Keith Alexander szerint 50 ezer és 200 ezer közti lehet a szám, de később már 1,7 millióról beszéltek.  Míg a botrány egyre csak nőtt és nőtt, Snowden ahelyett, hogy elbújt volna, arcával állt ki a kamerák és a nyilvánosság elé. 

Nem fogom eltitkolni, ki vagyok, mert nem tettem semmi rosszat. Ezután Snowdent három törvénysértéssel vádolta meg az USA, köztük az 1917-es kémtörvény megsértésével is.

A férfi előbb a moszkvai repülőtéren ragadt, majd az orosz fővárosban kapott menedékjogot egy évre, amit még további hárommal sikerült meghosszabbítani.

Persze ez nem tartja vissza attól, hogy egy telepresence robot segítségével továbbra is hallassa a hangját Amerikában, Snowbot formájában eljár rendezvényekre, és előadásokat is tart. 

Snowbotként járkál AmerikábanForrás: New York Magazine - YouTube

Az NSA a világot hallgatta le

A leleplezett dokumentumokból nemcsak az derült ki, hogy átlagemberek életének morzsáit gyűjtötték össze, hanem az is, hogy az internetes, telekommunikációs cégek közreműködtek ebben. 

Az első program, amiről Greenwald cikket publikált, a PRISM volt, amelynek keretében az NSA a bíróság által kibocsátott engedélyekkel fért hozzá Google- és Yahoo-fiókokhoz. Nemcsak a digitális kommunikációt ellenőrizték, a Verizon mobilszolgáltató segítségével napi több millió telefonhívást rögzítettek.

Ezután került terítékre a Tempora, egy másik megfigyelési program, ezt már az NSA brit testvére, a GCHQ alkalmazta. 

A Dishfire kódnevű NSA-program gyakorlatilag minden adatot begyűjtött, amihez a szervezet hozzáfért, és ez nem csupán megfigyelési célszemélyek kommunikációjára vonatkozott, hanem olyanokra is, 

akikkel szemben nem merült fel törvénysértő tevékenység gyanúja. 

Az is kiderült, hogy a nemzetbiztonságiak sokszor a saját szakállukra kémkedtek, például kedvenc játékuk berkein belül: néhány NSA-alkalmazott online játékokba is beépült, és a World of Warcraft játékosait figyelte meg. 

A hamis személyazonosságot használó kémek adatokat gyűjtöttek – beleértve a játékosok közötti kommunikáció tartalmát is –, és informátorokat próbáltak meg beszervezni. Lekövették emberek szexuális szokásait, érdeklődéseit, hogy azokat később felhasználhassák ellenük. Megfigyeltek olyan szervezeteket, mint a UNICEF.

A World of Warcraft nevű játékon belül is lekövették a beszélgetéseketForrás: Blizzard

A szövetségeseket is lehallgatták

Ennél nagyobb port kavart, amikor kiderült: az USA a szövetséges országok vezetőit is lehallgatta. Kémkedtek többek közt Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Brazíliában, Indiában, Norvégiában is. Több mint 35 vezető, köztük Angela Merkel német kancellár telefonját hallgatták le,  aki, miután ez kiderült, a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi módszereihez hasonlította az NSA módszereit. 

A Der Spiegelben megjelent 2014-es cikk szerint az NSA több mint 122 magas beosztású vezetőt figyelt meg. Snowden dokumentumaiból kiderült az is, hogy a kormány amerikai privát techcégeknek is fizetett azért, hogy hozzáférjen a kommunikációs hálózataikhoz. 

A francia államfő akkor kijelentette: a szövetségesek utáni kémkedés nem ismétlődhet meg, és elfogadhatatlannak nevezte az NSA eljárását. Angela Merkel is arról beszélt, hogy súlyosan megrendült a bizalom  az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség által végzett tömeges, titkos adatgyűjtés miatt. 

Angela Merkel német kancellár után is kémkedtekForrás: MTI/EPA pool/Ho Hvi Jang

Nemcsak a vezetőkről szerzett információkkal élhet vissza az NSA, de üzleti titkokat is gyűjtöttek, ami gyakorlatilag ipari kémkedés – árulta el Snowden egy interjúban. 

„Amennyiben például a Siemens rendelkezik az Egyesült Államok nemzeti érdekei szempontjából hasznos információkkal, akkor az NSA megszerzi ezeket, abban az esetben is, ha az adatoknak semmi közük a nemzetbiztonsághoz” – mondta el egy interjúban. 

Nem volt hiába

Két évet kellett várni arra, hogy a megfigyelési botrány az NSA háza táján is változásokat hozzon. 2015. június elején lejárt a 2001. szeptember 11-es terrortámadások után bevezetett Patriot Act 2115-ös cikkelye, amely felhatalmazta Snowden egykori munkahelyét, az NSA-t, hogy több millió telefonbeszélgetés forgalmi adatait és más személyes adatokat kérjen be a telekommunikációs cégektől, majd tárolja és elemezze őket. 

Edward SnowdenForrás: AFP/Lotta Hardelin

Az amerikai kongresszus nem szavazta meg a cikkely megújítását, ezzel 14 év után elismerve, hogy a korábbi megfigyelési politika reformokra szorul,  és hogy a tömeges lehallgatás többé nem járható út. Az amerikai szenátus elfogadta a képviselőház által kidolgozott Freedom Act tervezetét, ez a törvény vet véget a felhatalmazás nélküli tömeges adatgyűjtésnek. 

Igaz, a megfigyelési tevékenység nem szűnt meg, de bizonyos mértékig korlátozták. A kormány továbbra is megfigyelheti a telefonos kommunikációt, de nem őrizhetik meg a metaadatokat, nem építhetnek adatbázisokat hosszú távon.

A tárolás a szolgáltatók feladata, amelyeknek másfél évig kell az adatokat megőrizni. Csak indokolt esetben, a szövetségi bíróság engedélyével kérhető ki tőlük adat. 

Szigorítottak a lehallgatási törvényenForrás: AFP

A britek eközben teljesen más irányba tartanak: ahelyett, hogy korlátozásokat vezetnének be, megvitatják az Investigatory Powers Bill tervezetét, amely még jobban kiterjesztené a hírszerző szervek jogosultságait. 

A tervezet egyik pontja, hogy az internetszolgáltatókat arra köteleznék, egy éven keresztül tárolják a felhasználók böngészési előzményeit és valamennyi személyes üzenetét, hogy kérés esetén ez is a hatóságok rendelkezésére álljon. A techóriások pedig nem értesíthetnék arról a felhasználót, ha a titkosszolgálatok kikérik a bizalmas adataikat. 

A techcégek titkosítanak

Szolgáltatások terén szemmel látható, hogy egyre többen építenek be végponttól végpontig terjedő (end-to-end) titkosítást a szolgáltatásaikba, a Facebook, a Google és a Yahoo így próbálja visszaszerezni a felhasználók megrendült bizalmát. 

A Google Allo nevű szolgáltatásában választható opció lesz a titkosítás, ebben épp ezért Snowden nem bízik meg

Ő inkább a Signal nevű csevegőt ajánlja mindenkinek, de sokan választják a Telegramot is, ami viszont a dzsihádisták körében is népszerű alkalmazás lett – hiszen képtelenség lehallgatni.

A mobilokkal kapcsolatos megfigyelés nyomán születtek meg olyan kezdeményezések is, mint a szuperbiztosnak kikiáltott Blackphone mobil, ami végül bukás lett. De maga Snowden is dolgozik kémkedésbiztos mobil fejlesztésén. 

Az Apple megvívta a maga csatáját a szövetségi nyomozóirodával (FBI), amikor a nyomozók arra kötelezték volna a céget, törjék fel nekik a San Bernardinó-i terrorista mobilját. 

Az Apple hajthatatlanul kiállt amellett, hogy nem épít hátsó ajtót, módosított operációs rendszert a kormánynak, mert nincs rá garancia, hogy azt csak ebben az ügyben, ennél az iPhone-nál használnák fel. 

Mintegy 40 nagy techcég állt az Apple mögé, köztük az Amazon, a Google, a Microsoft és a Facebook is. A titkosításból üzlet lett, és marketingfogás. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK