Bill Gates lézersugárral irtaná a szúnyogokat

Lézersugárral lövik ki a szúnyogot

Az ismert filantróp, Bill Gates támogatásával hamarosan a XXI. századi színvonalon lehet eltüntetni a veszélyes kis vérszívókat a levegőből. Nem kell más, mint néhány jól irányzott lézersugár...

A Global Good program keretén belül, Bill Gates és az Intellectual Ventures támogatásával egy valóban komoly problémára születhet high-tech megoldás.

A fejlődő világban minden évben fertőzések, betegségek millióit okozzák a moszkitók: a már megszokott malária mellett

a Zika-vírus megmutatta, mennyire veszélyesek is az apró, repülő vérszívók.

A Photonic Fence néven fejlesztett eszköz célja, hogy a jelenleg legnagyobb számban alkalmazott védekező eszközt, a vegyszerekkel kezelt, ágyak fölé helyezhető védőhálót egy olcsó, megbízhatóan működő rendszerrel váltsák fel.

A moszkitók ugyanis a tapasztalatok szerint alkalmazkodtak az ágyakat védő, vegyszeres hálósátorhoz. Méghozzá két módszerrel is.

Lézersugárral lövik ki a szúnyogot Forrás: IntellectualVentures

Egyrészt, ha este nincs vérszívás, vacsora helyett marad az ebéd: azaz nappal, a hálótól már nem védett embereken élősködve, őket megcsípve jutnak hozzá a napi betevő véradaghoz.

Másrészt a védőhálók átitatására leggyakrabban alkalmazott vegyszerekre is immunissá válnak, amely szintén csökkenti a hagyományos védekezés hatékonyságát.

Lézerrel kilövik a moszkitót

A Photonic Fence rendszer lényege az lesz, hogy a hatósugarába kerülő repülő rovarokat egy nagyon pontos, de igen kis energiájú lézersugárral megsemmisíti.

A rendszer három fő részből áll. A kamerákkal és speciális lencsékkel felszerelt felderítő és célkövető rendszer feladata nem csupán a levegőben repkedő rovarok észlelése és követése, hanem osztályozása is. A moszkitónak pusztulnia kell, a méhecskének viszont zavartalanul továbbrepülnie.

Szó sem lehet esztelen öldöklésről.

Ennek megfelelően a napszak, a méret, a külalak és a repülési sebesség, vagy éppen a szárnyak csapásszáma alapján támadhat a rendszer a repkedő mikrocélpontra. A cél a nőstény moszkitók kiválasztása és megsemmisítése, hiszen ők azok, amelyek vért szívnak.

A támadást egy apró, modulszerűen többszörözhető lézerrendszer oldja meg.

A rendszer másodpercenként 10 moszkitó elpusztítására képes, 100 méteres hatósugárral.

A házat és a kertet is körbe lehet venni egy láthatatlan kerítéssel Forrás: IntellectualVentures

Az alkalmazott lézersugár az emberi szem számára láthatatlan hullámhosszú, így a fejlesztők szerint nem okoz sérülést, még ha valaki éppen bele is nézne. A lézersugár indítása előtt egy biztonsági tesztet hajt végre a rendszer:

a kamerák ellenőrzik, senki ne sétáljon a támadás környékén.

Az egész folyamat a felderítéstől a megsemmisítésig egytized másodperc alatt történik meg majd.

Előbb a katonák és a sérültek

Elsőként persze a moszkitókkal fertőzött területekre épített katonai táborok, előretolt kórházak védelmét szeretnék megoldani a lézeres szúnyogirtó rendszerrel. A tervek szerint több „dobozzal” egy-egy nagyobb terület moszkitóvédelmét is meg lehet oldani, eközben

az azonosító algoritmusok miatt nem irtják ki a hasznos rovarokat.

A fejlesztők szerint a későbbiekben akár mezőgazdasági területeket is lehet majd védeni a rendszerrel, így a kártevő, a növényeket vagy a termést fenyegető rovarokat vegyszerek nélkül lehetne távol tartani.

Így néz ki a lézeres kerítés Forrás: IntellectualVentures

A fejlesztők gondoltak arra is, hogy a lakott területektől távoli, elszigetelt helyeken ritka a vezetékes áramellátás, így

a kis energiafogyasztásra optimalizált rendszert napelemekkel lehet táplálni.

Érdekes módon a legtöbb energiát a célkereső és -követő kamerarendszer fogyasztja, nem a mini-„lézerágyú”.

Önellátó kutatórendszer is

A rendszer egyes elemeiből építkezve – a lézereket kihagyva – remek kutatóeszközt kaphatunk. A kamerák és a szoftver ekkor felderíti, osztályozza a rovarokat, bogarakat. A rögzített eredményekből aztán a térséget kutató szakemberek minden eddiginél pontosabb képet kaphatnak, hol és mikor mi mászik vagy repül arrafelé.

Egy megfelelő műholdas kommunikációs eszközt csatlakoztatva a napelemes, önellátó rendszer gyakorlatilag bárhonnan küldhet adatokat a kutatóknak.