Most eldőlhet, milyen lesz a jövő tévéje

A Nano Cell technológia az LCD televíziókban jelenik meg.

Láthatatlan kristályokkal facsarják ki a maximumot az LCD-tévékből.

Bár egyre több az OLED-tévé, és már az ajtón kopogtatnak a Valódi LED-kijelzők, de ettől függetlenül a régi jól bevált LCD él és virul. Amikor egy évtizede azt hittük, hogy kezd kifulladni az eljárás, befutott a LED-háttérvilágítás, (azaz az úgynevezett LED-tévék), néhány évvel később pedig felbukkantak a kvantumpontos modellek, amelyek minden korábbinál nagyobb kontrasztot, fényerőt produkáltak, és a közelmúltban egy alternatív evolúciós fázisként megjelent a Nano Cell, azaz nanocellás technológia is. Ennek következtében pedig nagyon úgy tűnik, hogy amíg kívülről a trónkövetelők szorongatnak, addig egy kisebb háború van kibontakozóban az LED–LCD szektoron belül. Annak jártunk utána, hogy mi is pontosan a Nano Cell technológia, miben más, mint az eddigi megoldások, illetve milyen előnyei és hátrányai lehetnek.

Nanocella, az meg mi?

Már régóta ismert, hogy a kvantumpontok, azaz a nanométer, azaz egymilliomod milliméter átmérőjű, különleges anyagból készített kristálygömbök, amelyek különleges módon törik meg a fényt. Előnyös tulajdonságaikat a kvantumpontos televíziókban úgy hasznosítják, hogy létrehoznak egy igen vékony, különböző méretű (2-8 nanométer) kristályokkal fedett filmréteget, amelyet a LED-háttérvilágítás és a folyadékkristályos LCD-panel között helyeznek el. Ennek a rétegnek köszönhetően igen széles spektrumú fehér fény jön létre, amelyet aztán később színszűrőkkel módosítanak. Azaz tulajdonképpen a kvantumpontos (QLED-) televíziókban ezek a kis gömböcök a tökéletes nyersanyag, azaz a hibátlan fehér fény megteremtésében játszanak szerepet.

A Nano Cell technológia az LCD-televíziókban jelenik meg Forrás: Origo

A nanocellás készülékekben szintén egy vékony filmréteg a kulcs, amelyen viszont csupa ugyanolyan méretű, a hagyományos kvantumpöttyöknél kisebb, mindössze 1 nanométer átmérőjű, úgynevezett nanocellák találhatóak.

Ebben az esetben viszont ez a komponens nem az LCD-panel MÖGÉ, hanem az LCD-panel ELÉ kerül, a folyadékkristályok, színszűrők és a nézők KÖZÉ.

Az eljárás előnyei és hátrányai

A nanocellák feladata ez esetben nem a tökéletes fehér megteremtése, hanem a már meglévő tónusok tisztábbá, gazdagabbá tétele azáltal, hogy különleges kialakításuk révén képesek kiszűrni az anomáliákat, a színszennyeződéseket, az egyes képpontok közti átszivárgások negatív hatásait. Emellett képesek növelni a fényerőt, ami egyrészt nagyon hasznos lehet a HDR-tartalmak megjelenítése során, hiszen minél nagyobb itt a maximális érték, annál látványosabbak a nagy dinamikatartományú filmek, videók és játékok. Ez nem mellékesen áttételesen azt is eredményezi, hogy a hagyományos, SDR-anyagoknál csökken az energiafogyasztás.

A nanocellák használatának további előnye, hogy javul a betekintési szög, ezáltal hiába nézzük oldalról vagy felülről a képernyőt, akkor sem fogjuk azt tapasztalni, hogy torzulni, fakulni kezdenek a sötétebb árnyalatok.

Végül, de nem utolsósorban annak, hogy a kristályréteget a kijelző legkülső elemeként alkalmazzák a kis pöttyök, egy további pozitív tulajdonsága is kihasználható. Ezek ugyanis képesek radikálisan csökkenteni a folyadékkristályos panel alképpontjaiba becsillanó külső, torzító hatású fényt (tehát mondjuk egy lámpa fényét vagy a napsugarakat, aminek következtében mélyebbnek érzékeljük a feketét, és ebből fakadóan nagyobbnak a kontrasztot.

A Phillips is színre lépett első Nano Cell televízióival Forrás: Origo

Az persze joggal merülhet fel bárkiben, hogy ha ennyi előnye van egy ilyen megoldásnak, akkor miért csak most bukkant fel a boltokban is megvásárolható televíziókban, pláne, hogy a működési elv azért már jó ideje ismert. Nos, alapvető problémát okozott, hogy megtalálják azt a speciális ötvözetet, amiből elkészíthetőek az 1 nanométer átmérőjű kis átlátszó kristályok, illetve maga a gyártási technológia kidolgozása sem volt kifejezetten egyszerű. És ha már itt tartunk: a pozitív tulajdonságok alapján adná magát a dolog, hogy minden készülékbe építsék be ezt, vagy valamilyen ehhez hasonló eljárást, de az a helyzet, hogy a Nano Cell technológiának, hasonlóan a szintén rengeteg előnnyel rendelkező QLED-hez, van egy komoly hátránya. Ez pedig az ár. Azaz az ilyen rendszerű készülékek a speciális kristályok és a filmréteg, valamint a komplikáltabb gyártási metódus miatt drágábbak, mint a hagyományos rokonaik. Ebből fakadóan a nanocellás technológia jelenleg a felső kategóriás televíziókba kerül bele.

Kik foglalkoznak a nanocellával?

Jelenleg úgy tűnik, hogy két nagyobb cég van, amely komoly potenciált lát a Nano Cell technológiában. Egyikük az LG, ami teljesen kézenfekvő, hiszen a cég így úgy tud prémium szintű, a hagyományos LCD-televízióknál papíron jobb képminőséget nyújtó készülékeket előállítani, hogy mégsem kell a nagy ellenség, a Samsung által favorizált QLED-technológia mellett hitet tennie. A másik versenyző pedig a Philips, amely a tavalyi év során jelentette be, hogy színre lép első Nano Cell technológiát alkalmazó televízióival, és van rá esély, hogy idén további ilyen termékekkel bővíti kínálatát.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!