Kipróbáltuk a magyar gyártmányú csodaerősítőt

2019.03.22. 17:17

A jó minőségű zenehallgatás olyan, mint a gasztronómia. Az éhség ellen ugyanis egy párizsis zsömle is megteszi, de egy igazán jól elkészített vacsora sokkal többet nyújt, mint az energia utánpótlását. Mi pedig most a „legfinomabb” kategóriából kaptunk egy kis ízelítőt.

Az elkötelezett hifirajongók mindig is egy külön csoportját alkották az otthon zenét hallgató embereknek. Ők azok, akik lemezbörzékre járogatnak, komponensekből összerakott hifitorony a szobájuk legfontosabb berendezési tárgya, és közel annyi időt töltenek a zenei gyűjteményük rendezgetésével, mint annak hallgatásával. Ebből persze egyenesen következik, hogy a zenei gyűjteményük nem – vagy nem feltétlenül – digitális állományokból áll.

Qaliton A20iForrás: Origo

E csoport kis részét képezik az úgynevezett high-endesek, akik számára pedig gyakorlatilag semmi nem elég jó. Ők azok, akik hajlandóak nagyon komoly pénzeket kifizetni egy-egy erősítő, hangfal vagy valamilyen jelforrás megvásárlásakor úgy, hogy pontosan tudják, hogy a kifizetett – nem ritkán – milliókért épp csak egy hangyányival szebb hangminőséget kapnak majd.

Ezt a csoportot nagyon ritkán tudjuk megszólítani, mert, ha ismerünk is nekik való készülékeket, azokat nem igazán tudjuk megszerezni teszt céljából. Most viszont olyan szerencsések voltunk, hogy az Audio-Hungary jóvoltából kipróbálhattunk egy csöves erősítőt. A készülék Qualiton márkanéven vásárolható meg, és Magyarországon készült, egészen pontosan Nyíregyházán.

Külső, tulajdonságok

A Qualiton A20i egy dupla dobozban érkezett hozzánk, melyeket kibontva első pillanatban egy pár logózott, fehér szövetkesztyűt pillantunk meg. Ezen elsőre meglepődtünk, és egy kicsit túlzásnak tartottuk, de később bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem az.

Így érkezikForrás: Origo

A készüléket kiemelve ugyanis kiderült, hogy a felső matt fekete kereten kívül a ház gyönyörű, tükörfényes bevonatot kapott – még a távvezérlő is. Ezeket pedig puszta kézzel megérintve azonnal olyan ujjlenyomathegyeket hagyunk rajtuk, amiket aztán valami finom ruhával perceken keresztül óvatosan simogatva tudunk csak eltávolítani.
Az erősítő előlapján egy forgókapcsoló van, ami tulajdonképpen kettő. A külső gyűrűt forgatva válthatunk a három bemenet közt, a belső pedig a hangerőszabályzó, ami egyébként motoros működésű, tehát ha a távvezérlőről hangosítunk, akkor ez is forog. Az előlapon ezek mellett még kis státusz-LED-ek vannak, amelyek kellemes, meleg, sárga fénnyel tudatják, hogy épp melyik jelforrást hallgatjuk, illetve a hangerőszabályzó melletti kis fény azt, hogy a csövek bemelegedtek-e már – amíg nem, addig a zene sem szól.

A csatlakozók aranyozottakForrás: Origo

A hátoldalon a hálózati csatlakozó mellett a banándugót is fogadó szorítós hangfalcsatlakozók mellett található a 3 pár RCA-bemenet. Természetesen aranyozottak, csakúgy, mint a hangfalcsatlakozók.
A készülék bal oldalán található a nagy méretű főkapcsoló. Ez azért is nem az előlapon foglal helyet, mert ezt nem szokás kapcsolgatni, ha pár órát nem hallgatunk zenét. Az is igaz, hogy ha valaki egyszer egy ilyen erősítőt kipróbál egy tisztességes rendszerben, nem igazán lesz olyan óra, amikor nem hallgatna szívesen egy kis zenét.

A lényeg

A fekete védőburkolatot leemelve – előbb az alján ki kell csavarni négy csavart – előtűnik az erősítő lényegi része. A nyolc darab foglalat és a hozzá való csövek egy kis habszivacs dobozban. Az előerősítésért 2 db 12AX7 cső, a fázisfordításért pedig 2 db E88CC elektroncső felel. A végcsövek Tung-Sol 5881 típusok, melyek Push-Pull rendszerben, tisztán A-osztályban végzik a dolgukat. Ők a nagyobbak, és négy darab van belőlük.

Ezek a végcsövekForrás: Origo

Muszáj még megemlítenünk a távvezérlőt is, ami egy szintén tükörfényes felületű darab. Meglepően nehéz és nagy ahhoz képest, hogy csupán három gomb van rajta. Ezek mindegyike a hangerőszabályzást segíti. Halkítani, hangosítani és némítani lehet vele az erősítőt. Ki/bekapcsolni és forrást választani azonban nem képes. Amit viszont tud, azt nagyon tudja. Mivel rádiójelekkel kommunikál az infravörös jelek helyett, a lakás bármely pontjáról képes vezérelni a rendszer hangját.

Csatlakoztatás, hangminőség

Az az igazság, hogy egy ideje tesztelünk már hifikomponenseket, de eddig általában az igényes hifirendszereket hallgattuk meg leginkább, így ezúttal egy teljesen új dimenzióba csöppentünk. A hangfalainkkal nem volt gond, egy pár klasszikus, Concert 11-est hallgatunk már jó ideje, jelforrásként pedig a digitális oldalról egy Marantz ND8006-os CD-médialejátszót használtunk. Az analóg vonalat egy Audio-Technica AT-LP5-ös képviselte egy Ortofon 2M Red hangszedővel.
Ezekkel a komponensekkel kezdtünk neki a dolognak, és az az igazság, hogy az állunk már a legelső pillanatokban leesett.

Összerakva ilyen gyönyörűForrás: Origo

Első körben az otthoni NAS-unkon tárolt zenei állományokból válogattunk. Ezek közt voltak DSD- és FLAC-állományok vegyesen, de mindegyikük csodásan szólt. „Kontroll” erősítőnk egy Marantz NR1608-as volt, ami nagyjából a hatodába került az A20i-nek, és tisztességesen tette is a dolgát, de amikor a csöves rendszer bemelegedett, és ráereszthettük a zenét, akkor valóban csodát hallottunk.

A nagy felbontású hanganyagoknál olyan hangszerek szólaltak meg, amiket eddig nem is hallottunk a felvételeken.

Norah Jones Feels Like Home albumán az énekesnő hangja az egész szobát betöltötte, az akusztikus gitár pedig olyan gyönyörűen szólt, mint még soha. A meglehetősen nagy méretű hangfalakat a 2x20 watt úgy meghajtotta, hogy szinte sosem kellett 50% fölé tekerni a hangerőszabályzót. Jó, ehhez persze kell egy megfelelően érzékeny hangsugárzó, de ebben a kategóriában már nincs is másmilyen.

Ha nincs rajta az aljaForrás: Origo

Miután váltottunk, és előkerült a jó öreg vinyl lemez, még egy kategóriát léptünk felfelé. Itt Loreena McKennitt Live in Paris and Toronto albumát halhattuk meg. Újra és újra. És újra és újra.
Ez a rendszer ugyanis erre lett kitalálva. Olyan gyönyörű, analógos hangzást produkált, amit leírni is nehéz. A magasak csilingelnek, a mélyek teltek és pontosak, középen pedig ott a gyönyörű énekhang. Elképesztő élmény volt, és nem csak nekünk. Akárhányan jártak a tesztszobánkban, mindenkinek szemet szúrt ez a gyönyörű, ezüst csoda a meleg fényben izzó üvegcsöveivel, és mindenki meg is akarta hallgatni. Még az audiofil világtól legmesszebb eső kollégáknak is leesett az álla, szóval tényleg kivételes hangzást produkált a Qualiton.

Összegzés

Aki szereti az igazán szép minőségű zenét, annak érdemes kipróbálnia ezt az erősítőt. Lehet, hogy elsőre drágának tűnik, de ezért a pénzért – ami egyébként másfél millió forint – egy olyan világba válthatunk belépőt, ami rengeteg szépséggel kecsegtet. És ne feledjük el azt sem, hogy ha egy ehhez illő minőségi rendszerünk van otthon, akkor szinte elkerülhetetlen lesz, hogy mindennap hallgassunk egy kis zenét úgy, hogy tényleg arra figyelünk, ennél pedig nincs jobb stresszoldó elfoglaltság.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!