Nem játék, inkább agyzsibbasztó közösségi oldal lett a Final Fantasy

2019.07.19. 06:30

A TechBázis nagy rajongója a számítógépes szerepjátékoknak: imádunk felépíteni egy karaktert a nulláról, minden kő alá benézni, hatalmas (nyílt) világokat felfedezni, de az is tény, hogy leginkább a hagyományosabb, nyugati stílust favorizáljuk. A Final Fantasy XIV viszont más. Nagyon más. Nagyon japán.

Az vitathatatlan tény, hogy a Final Fantasy a legendás videojáték-szériák közé tartozik, hisz az 1987-es első rész óta csak úgy ontják a japán fejlesztők az újabb és újabb epizódokat és extra pakkokat. Ezek között megtalálhatóak a hagyományos offline, egyjátékos darabok éppúgy, mint a hatalmas, nyílt világokkal operáló, rengeteg élő szereplős, online alkotások. Ez utóbbiak közé tartozik a Final Fantasy XIV, amelynek legfrissebb kiegészítője, a Shadowbringers, amely remek alkalmat adott arra, hogy elmélyedjünk a játékban.

Agyzsibbasztó indítás

Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem feltétlenül a történeten, a cselekményen, az érdekes fejtörőkön és a csatákon lesz a hangsúly. A karaktergenerálás ma már hozzátartozik a legtöbb ilyen típusú játékhoz, de amíg sok esetben elég csak megadni, hogy a főhősünk/főhősnőnk arca hosszúkás vagy kerek legyen, illetve hogy milyen színű hajjal rohangáljon, addig itt ezt nem lehet ennyivel elintézni. Ez ugyanis a Final Fantasy XIV esetében egy kőkemény, majd' egyórás procedúra, amelynek során minden egyes idegesítő apróságon végig kell menni.

Rögtön látszik, hogy ez egy japános fantasyForrás: Origo

Kezdve attól, hogy mennyire legyen hangsúlyos a karakterünk járomcsontja, a fül, a fülcimpa, az orr, esetleg kezek formáján keresztül, egészen odáig, hogy milyen színű legyen a papucsa vagy az írisze. És ezt nem lehet elkummantani egy gombnyomással, kötelező végigmenni az összesen egyenként, így ha valaki oda sem figyel, akkor is legalább százszor kell megnyomnia a gombot, és így a végén kap valami torz szörnyet, szőke, rasztás hajjal, kecskepatával, fűszoknyával, fekete bajusszal, nagy piros tülökorral. És ez még csak a kezdet, mert muszáj szülőfalut, fajt, családot, rokonságot, előtörténetet és kedvenc Istent is választani, sőt még azt is kötelező meghatározni, hogy milyen fejet vágjuk köszönés közben, vagy milyen táncmozdulattal (!) szórakoztassuk magunkat, ha két percig nem csinálunk semmit. Totálisan agyzsibbasztó az egész, pláne, hogy egy csomó dolog teljesen ismeretlen az átlagember (értsd: nem Final Fantasy-fanatikus) számára, így nagyjából fél perc alatt lehet elveszni az egymásra dobált, fontosnak tűnő részletekben. Mire elkezdtünk egyáltalán játszani, már zsongott a fejünk, de a java még csak most jött!

Grafika: japán stílus

Az üvölt a programról, hogy honnan származik, ugyanis a grafika bővelkedik a japános stílusjegyekben. Azaz a férfi karakterek úgy néznek ki, mintha egy a kétezres évek közepéről származó emóbandából szalajtották volna őket, hiszen mindenkinek szembe lógó haja van, oldalt és hátul érdekes kinövésekkel. Ehhez társul a kissé gyerekes arc, a kötelezően megnövelt méretű szemekkel. A nőknél pedig dominálnak a testre tapadó vékony ruhácskák, a rengeteg csipke, szoknya, zokni, masni.

Kiütik a szemet a távol-keleti stílusjegyekForrás: Origo

Mindenhol kis cuki állatkák rohangálnak, és a szörnyekben, ellenségekben is van egy kis pokémonos beütés. A grafika minősége egyébként eléggé másodvonalbeli. Egyáltalán nem néz ki rosszul, ám jelenlegi csúcsjátékok ennél némileg többet kínálnak részletességben, effektekben és animációban egyaránt. Elég csak megnézni például az úgynevezett görbéket, amelyeket sokszor csupán elnagyolt ferde vonalakkal helyettesítenek, ami borzasztóan illúzióromboló.

Idegbajba kergető kezelés

A kezelés rémálom, ugyanis a képernyő tele van zsúfolva mindenféle teljesen értelmetlennek tűnő dologgal, és egy nap csak azzal telt el, hogy arra próbáltunk rájönni, hogy mi mit jelenthet, és a kevésbé fontos dolgokat hogyan lehet eltűntetni, vagy legalábbis száműzni középről. Tutorial viszont nincs, azaz a program nem magyarázza el, hogy melyik gombbal mit lehet csinálni, hogy lehet előcsalni az egyes funkciókat, mi mire jó, ami pedig ma már alapszintű szolgáltatásnak számít.

Természetesen a cuki, de bárgyú jószágok sem hiányoznakForrás: Origo

De igazából még ezen is túllendültünk volna, ha a játékmenet jó lenne, de nem az. Az ilyen típusú játékok alapját képezik a különféle küldetések, amelyeket jellemzően valamelyik nem játékos karakter (NPC) oszt ki feladatnak, „akivel” beszélgetni kell, hogy elmondja, hogy pontosan mit is kell csinálni. De ezek a párbeszédek kegyetlenül unalmasak, mindenki összevissza hablatyol tök lényegtelen dolgokról, ráadásul a szövegelést időről időre az animékből ismert közjátékok szakítják meg. Azaz a szereplők minden ok nélkül kitárják a szemüket, elpirulnak, hunyorítanak, riszálják a feneküket, sikkantgatnak és a többi. Még a legegyszerűbb, „menj el ide és vegyél fel egy tárgyat” típusú missziók is elképesztően sok időt vesznek igénybe. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a harcrendszer viszont pofátlanul primitív, nagy része automatizált, és a végeredmény attól függ, hogy milyen előre bekészített fegyverrel/varázslattal támadunk, illetve milyen tárgyaink vannak.

Alig látszik valami a játékbólForrás: Origo

Ráadásul a legtöbb „harcolós” küldetés egyedül nem is teljesíthető, muszáj összeállni más, éppen arra kolbászoló, hús-vér emberrel. Ez pedig egyrészt sok türelmet igényel, hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy csomó időt kell várni arra, hogy valaki segítsen. A készítők célja nyilván az volt, hogy az egymásra utaltsággal közelebb hozzák a játékosokat, és így építsenek közösséget.

Színes, szélesvásznú közösségi oldal

Ez pedig tulajdonképpen sikerült is nekik. Hiszen nekünk teljesen úgy tűnt, hogy a játékosok alapvetően egyfajta közösségi oldalnak, chatnek használják a 14. Final Fantasyt, amelyben így a játékrész sokszor háttérré silányul. Ezt úgy kell elképzelni, hogy áll a rengeteg karakter különféle csomópontokban, nyomják a szövegeket repkednek, az emojik, mutogatják egymásnak az állataikat, ruháikat, fegyvereiket vagy csereberélgetik a kacatjaikat, és arra is láttunk példát, hogy húsz-harminc ember nekiállt egyszerre táncolni. Igen, egy papíron harcolós fantasy játékban nyomatták az utcatáncot.

Shadowbringer kiegészítő

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új kiegészítő történéseihez a hagyományos úton nem fogunk eljutni, mert a szükséges hetvenedik szint eléréséhez egyrészt hónapok kellettek volna, másrészt a végére kitéptük volna az összes hajunkat. Így a kiadó által biztosított „hivatalos csalás” segítségével feltápoltuk egy pillanat alatt a karakterünket, hogy megnézzük a Shadowbringers nevű kiegészítőt.
Nos, a rajongók el vannak tőle ájulva, hogy milyen új helyszínek vannak benne, és hogy a sztorija is fantasztikus. Mi viszont csak ugyanazt éreztük, mint az alapjátéknál, azaz, hogy öntik a játékosra az NPC-k a felesleges információkat, repkednek a korábban sosem hallott nevek, és a hangsúly továbbra is az aktív szociális életen van. Érdemi változást a harcrendszerben sem tapasztaltunk, szóval végül szomorúan kellett megállapítanunk, hogy ezt bizony nem nekünk találták ki.

Itt kellene kiigazodni....Forrás: Origo

A Final Fantasy XIV egy nyugati játékkultúrából érkező gamer számára maga a kultúrsokk. A grafika, a játékmenet, a karakterek viselkedése, a történet sok esetben teljesen érthetetlennek és értelmetlennek tűnik. Az pedig egyszerűen döbbenetes, hogy egy játékban maga a játékrész másodlagos szerepet tölt be, hogy a fejlesztők láthatóan nem sok figyelmet fordítottak a normális irányításra, harcrendszerre, helyette inkább a közösségi funkciókra koncentráltak. Viszont az is tény, hogy a jelek szerint erre rengeteg embernek van igénye, hiszen a Final Fantasy XIV iszonyú népszerű. Mi is azt tapasztaltuk, hogy tele vannak a szerverek, és tényleg 0-24 órában zajlik az élet. Úgy fest, hogy egy csomóan egyfajta második, virtuális létet alkottak egy ilyen játékon belül a karakterük segítségével, és inkább azt élik a valódi helyett. Furcsa, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem láttunk még ilyet, hiszen sokan pont ugyanezt csinálják a Facebookon, csak onnan hiányzik a keleti fantasy máz.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!