Az utóbbi időben már inkább az orvosi berendezésekre fókuszáló holding arra kényszerült, hogy eladja fényképezőgép divízióját Japan Industrial Partners nevű vállalatnak. Azt még nem lehet tudni, hogy a márkanév ezzel örökre eltűnik-e, de ha meg is marad, ezután már semmi sem lesz a régi.
Bekövetkezett, amit sosem hittünk volna: az Olympus elhagyja a fotós univerzumot. A márka története azonban korántsem egyedi. A technológiai szektorban jó pár olyan esetre volt példa, amikor egy vállalat hirtelen elhagy egy olyan területet, amellyel szó szerint összefonódott a neve. Ezek közül választottunk ki néhányat. Jöjjenek a leghihetetlenebb, legsokkolóbb esetek az IBM, a Nokia és a többiek főszereplésével.
A nyolcvanas évek végén, de főleg a kilencvenes években az asztali személyi számítógépek és az IBM kapcsolata szétszakíthatatlannak tűnt. Az amerikai vállalat XT, AT, 286, 386, 486 és Pentium gépeivel diktálta a tempót és mindenki más hozzájuk igazodott.
Az IBM PC-k eljutottak Magyarországra is, és a vállalat hazánkban is megkerülhetetlen tényezővé vált.
2005-ben aztán robbant a bomba, hiszen kiderült, hogy egy gyakorlatilag ismeretlen kínai cég, a Lenovo felvásárolja az IBM személyi számítógép üzletágát. Vittek mindent, technológiákat, márkaneveket, sőt még ingatlanokat is. Az IBM pedig ezzel eltűnt arról a területről, amelyet évtizedeken át szó szerint azonosítottak a céggel.
A döntés hátterében persze gazdasági okok álltak. Az IBM még inkább a vállalati, üzleti és professzionális felhasználók felé kívánt nyitni a későbbiekben, és ezért volt szükség karcsúsításra. Ettől függetlenül ez a döntés, akkor alapjaiban rázta meg az egész világot.
Ha 2010 elején, amikor a Nokia 40 százalékos piaci részesedéssel uralta a mobiltelefonos iparágat valaki azt mondta volna, hogy a vállalat három év múlva eltűnik az ebből a szektorból, azt biztosan kinevették volna. Pedig pontosan ez történt. A finn cég, amely a kétezres évek nagy részében ellentmondást nem tűrően diktálta a tempót a telefonos iparágban 2011 elejére már iszonyú válságba került. Későn ugrottak fel az okostelefonos vonatra, de a legnagyobb hibának az bizonyult, hogy hanyagolták az Androidot, és úgy gondolták, hogy saját operációs rendszerükkel mindenki más fölé emelkedhetnek.
Tévedtek. A vállalat egymás után hozta a katasztrofálisnál katasztrofálisabb szakmai és üzleti döntéseket, aminek eredményeként 2012 harmadik negyedévére, 3 százalékra zuhant piaci részesedésük. Két és fél év alatt buktak 37 százalékot, és emiatt aztán a vállalat veszteségessé vált. Ettől függetlenül még így is óriási meglepetést keltett, mikor a Nokia vezetősége 2013-ban bejelentette, hogy nem működtetik tovább a pénzszivattyút, és értékesítik a mobiltelefon üzletágat. Azt a részleget, amely igazán feltette a Nokia brandet a térképre, és megismertette a nevet az egész világgal. De az üzletben nincs helye érzelmeknek. A vevő egyébként a Microsoft volt, amely nem tudott semmi érdemlegeset kezdeni a márkával. Ma már egyébként egy harmadik vállalat adja ki a régi nagy nevet használó kínai készülékeket.
A kétezres évek végén elismerten a Pioneer gyártotta a legjobb képminőségű televíziókat. A plazma technológiára épülő KURO család szinte hibátlan feketét, elképesztően valósághű színeket és hatalmas kontrasztot produkált.
Gyakorlatilag olyan szinten volt ekkor a cég a televíziós szektorban, mint mondjuk az autóiparban a Ferrari vagy a Rolls Royce.
Ám még ez sem volt elég. A fejlesztési költségek hatalmasra rúgtak, az eladások pedig elmaradtak a várakozásoktól, mint az utóbb kiderült. A 2008-as gazdasági válság ugyanis mély, sötét gödörbe lökte a vállalatot, ami akkor derült ki, mikor 2009 elején a Pioneer vezetősége bejelentette, hogy beszünteti a televíziók gyártását, és beszántja a részleget.
Mindez sokkszerűen hatott a piacra, hiszen a Pioneer korábban nem jelezte, hogy problémái lennének, és vevőkkel sem tárgyaltak.
Gyakorlatilag olyan volt a szituáció, mintha a Lamborghini bejelentette volna, hogy több sportautót ők nem gyártanak, hanem mostantól a traktorokra fókuszálnak. A Pioneer által kifejlesztett technológiákat, és a szakértői gárdát végül átvette a Panasonic, amely ezt követően fantasztikus képminőségű plazmatévéket kezdett gyártani. A KURO szellemisége és öröksége így tovább élt, de maga a név eltűnt, mint ahogyan a Pioneer sem tért már soha többé vissza a tévégyártók közé.
Az nem is lehet kérdés, hogy a nyolcvanas évek számítástechnikai forradalmáért, a gépek elképesztő ütemű terjedéséért egyetlen cég tehető felelőssé. Ez pedig a Commodore, amely az elképesztően sikeres Commodore 64 masinájával, és kevéssé populáris rokonaival (C+4, C16, C128), valamint a csodálatos, innovatív Amigával tízmilliók szívét melengette meg világszerte.
Épp ezért sokkolt mindenkit, akinek egy kicsit is köze volt a számítástechnikához, amikor 1994-ben a vállalat csődöt jelentett. Kiderült, hogy a katasztrofális üzleti húzások miatt a vállalat rettenetesen veszteségessé vált, a programfejlesztők kezdtek elpártolni az IBM PC-hez, az új hardverek pedig megbuktak.
Akkoriban egyszerűen hihetetlennek tűnt, de a Commodore tényleg egyik napról a másikra beszüntette a termékek gyártását, és a készlet gyors kipörgése után az értékesítést is.
Vannak cégek, amelyek évtizedeken át el vannak a középszerűségben, vagy stagnálnak. A Commodore viszont 10 év alatt megjárta a legmagasabb csúcsot, és a legmélyebb poklot is. És innen már nem volt visszatérés.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!