Szamurájként küzdhetünk a PS4 utolsó nagy exkluzív játékában

A Ghost of Tsushima nem csak a PlayStation 4 utolsó nagy exkluzív játéka, ami a Sony egyik legjobb belsős fejlesztőcsapatától érkezett, hanem egy elvarázsló szamurájtörténet. Kisebb hibái ugyan akadnak, de ettől függetlenül még így is az év egyik legnagyobb durranásaként tartjuk majd számon.

A jelenlegi konzolgeneráció lassan a végéhez közeledik, ami az egyik legjobb időszak arra, hogy a nagyszabású, rendkívül drágán elkészíthető exkluzív játékok megjelenjenek. Míg egy generáció elején az exkluzív játékok csábítják a vásárlókat a konzol megvételére, addig a végén már a fejlesztők tudnak nagyot kaszálni, amikor számíthatnak egy 100 milliós felhasználói bázisra. Ezen kívül persze fontos téynező az is, hogy egy csúcskategóriás játékot most már nem ritkán négy-öt év elkészíteni, így amit a fejlesztők elkezdtek a generáció elején, az mostanra érik be.

A Sony pedig nem aprózza el a dolgokat. Még csak pár hete jelent meg az elképesztően sikeres The Last of Us 2, máris itt a következő, belsős fejlesztésű anyag, a Ghost of Tsushima, amit ezúttal a legendás Sly Cooper- és InFamous-sorozat alkotói hoztak el nekünk. Habár a játéknak akadnak hibái és furcsaságai, azt azért bátran elmondhatjuk, hogy a Sony ezúttal sem lőtt mellé!

Forrás: Sony

A szamuráj útja... vagy mégsem?

A Ghost of Tsushima története valós alapokra építkezik: 1274-ben a keletre terjeszkedő Mongol Birodalom lerohanta a japán fennhatóság aló Cusima szigetét, pillanatok alatt teljesen megszállva azt. A történelmi hűség nagyjából eddig tart, innentől kezdve pedig átmegy az egész egy romantikus szamuráj sztoriba. A szigetet védő japán harcosok többségét kegyetlen módon lemészárolják a támadók, a Jin Sakai névre hallgató főhősünk is éppen csak túléli a találkozást.

Az elrettentő túlerő azonban nem rémiszti meg, és úgy dönt, hogy egyfajta magányos szellemharcosként felveszi a küzdelmet a megszállókkal, és lépésről lépésre visszaszerzi a szigetet, megbosszulja a halottait, és visszaállítja klánja becsületét.

Ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen: a a fejlesztők alaposan merítettek olyan legendás filmkészítők alkotásaiból, mint Kurosawa szamurájfilmjei, olyannyira, hogy a beállítások között bekapcsolhatunk egy "Kurosawa módot", ami a játék képi világát teljesen átalakítja a klasszikus alkotások mintájára.

Forrás: Origo

A bosszúhadjárat viszont nem lesz egyszerű ekkora erőfölénnyel szemben, így főhősünknek mindent be kell vetnie, ezért a szamurájok becsületkódexe szerint felnevelt főhősünk folyamatosan őrlődik: habár a tisztesség azt kívánná, hogy ellenfeleivel szemtől-szembe küzdjön meg, azt is tudja, hogy ez nem feltétlenül fog győzelemre vezetni. Vajon a cél szentesíti az eszközt? Feláldozhatja a lelkét a nemes cél érdekében? Ehhez hasonló hangsúlyos témákat boncolgat a játék, de sajnos nem annyira részletesen, mint azt az első pár óra alapaján gondolnánk: ez a vonal néha elsikkad, és később csak időről időre kerül elő újra, de így is roppant érdekes és sokszor szívszorító.

Elő a kardokkal... és a bombákkal?

Persze, mivel alapvetően egy akciójátékról beszélünk, aminek egy szamuráj a főhőse, nyilvánvalóan a játék központi eleme a harc, és örömmel jelenthetjük, hogy a fejlesztők ezt nagyon eltalálták. Először is, lehetőségünk van egy az egy elleni harcra kihívni ellenfeleinket, ami körülbelül olyan izgalmakkal és feszültségekkel jár, mint egy vadnyugati pisztolypárbaj - ki húzza meg előbb a ravaszt? Itt minden az időzítésen múlik: Jin addig tartja kardja markolatán a kezét, amíg el nem engedjük a gombot, és ha ezt a megfelelő időben tettük, akkor egyetlen csapással lerendezi az ellenfelet, később pedig arra is lehetősége lesz, hogy ezt egyszerre több mongollal is megtegye, megidézve ezzel a szamuráj filmek leglátványosabb momentumait.

Habár ez egyszerűen hangzik, közel sem az. Persze, az egyszerűbb, butább ellenségeket nem nehéz így elintézni, de a komolyabb rosszarcúak már gyorsabban támadnak, vagy éppen megpróbálják színleléssel elérni, hogy idő előtt rántsunk kardot, és akkor buktuk az egészet.

A párbajon kívül persze rengetegszer a hagyományos kaszaboláshoz kell folyamodnunk, ahol nagyon fontossá válnak a megfelelően időzített védések és kitérések, bizonyos támadások ellen ugyanis nem lehet védekezni, csak az elugrás jelenti a megfelelő megoldást. Mindezt összehangolni több különböző ellenféllel szemben nem éppen egyszerű, és akkor még bonyolítják a képletet a különböző felvehető harci állások, melyeket más-más típusú ellenfelekkel szemben kell alkalmaznunk. Ez pedig így összességében egy elég komplex és élvezetes harcrendszert eredményez, ami szinte megunhatatlanná teszi a küzdelmeket.

Forrás: Origo

Ahol azonban leginkább szemberkül Jin és a szamuráj neveltetése, az a lopakodás és trükközés, ugyanis a Ghost of Tsushima erre is lehetőséget ad. Sunnyoghatunk a háztetőkön, elbújhatunk a magas fűben, és használhatunk különböző eszközöket, mint például puskaporos bombák, csapdák és lángoló nyílvesszők, de akár a magasból meglepetésszerűen leugorva is végezhetünk ellenfeleinkkel. Habár ez nem hangzik rosszul, valójában az egész olyan, mintha kényszerből került volna bele a játékba, és közel sem valósították meg olyan jól, mint a közelharcot, ráadásul egy-egy küldetés sokszor kifejezetten rá is kényszerít a lopakodós módszerekre.

Tsushima világa csodás... de megéri?

Ahhoz viszont nem férhet kétség, hogy a játéktér megvalósítása elképesztő. Alapvetően egy nyitott világról beszélhetünk, így tehát nem tévedünk nagyot, ha olyan anyagok jutnak eszünkbe, mint az Assassin's Creed, vagy a Horizon: Zero Dawn. A táj valami hihetetlenül változatos, az építeszet csodás, és az egész színvilága, hangulata lehengerlő. Itt még tényleg akkor is jó érzés elveszni a világban, ha csak úgy lóháton közlekedünk, vagy éppen megyünk egyik küldetésről a másikra.

Mert egyébként a hasonló nyitott világú játékok hátulütőjét itt sem sikerült teljesen elkerülni: az érdekes főküldetések mellett kapunk egy rakás, többnyire egy kaptafára készült mellékes feladatot, és nem maradnak el az olyan megszokott dolgok sem, mint az ellenséges bázisok kitakarítása, magaslati pontok felkeresése, különböző nyersanyagok gyűjtögetése és hasonlók.

Forrás: Origo

Így alapvetően mindenkinek a türelmétől és felfedezési vágyától függ, hogy mennyi időt fog eltölteni a Ghost of Tsushima előtt, de alsó hangon 25 óra simán benne van, a maximalisták pedig biztosan 50 óra fölött végeznek majd a játékkal.

Így tehát összességében nem kevés szórakozást kapunk egy remekül kidolgozott világban, kiváló és izgalmas harcokkal, egy kicsivel gyengébb lopakodós mechanizmussal, valamint egy érdekes történettel, ami sajnos nem mindig annyira hangsúlyos, mint lehetne. A Ghost of Tsushima a kisebb hibái és hiányosságai ellenére tehát egy remek játék, innentől kezdve pedig már PlayStation 5-re várhatjuk a Sony következő nagy dobását!

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!