Néhány hónapja már hallani lehetett róla, hogy egy különös páros egy érdekes kis játékkal bukkan fel mindenféle független fejlesztőknek szervezett összejöveteleken, játékkiállításokon és egyéb közösségi eseményeken. A játék neve Before I Forget (Mielőtt elfelejtem), és valami olyasmit próbáltak vele megmutatni a készítők, amire eddig (legalábbis tudomásunk szerint) egyetlen játék sem vállalkozott: milyen lehet demenciával élni? Milyen érzés elfelejteni azt, amit tegnap még tudtál?

Az alkotópáros két tagja nem újonc a játékok világában. Chella Ramanan a világ egyik legnagyobb játékkiadójánál, a Ubisoftnál dolgozik a The Division című, elképesztően sikeres online lövöldözős játék történetén, míg társa, Claire Morwood a magánéletben programozó. Mindkettejüknek van tehát főállása, a Before I Forget így amolyan hobbiprojektként készült, leginkább a szabadidejükben foglalkoztak vele.

Ez ugyan elmondásuk szerint nagy terhet rótt rájuk, azonban mikor elkezdtek belemerülni a témába, már nem tudták és nem is akarták félbehagyni a dolgot.

Az író és a programozó egy 2016-os Game Jam eseményen találkozott, amit körülbelül úgy kell elképzelni, hogy egy csomó játékrajongó összejön, feldobnak különböző ötleteket, majd abból megpróbálnak viszonylag rövid idő alatt (mondjuk egy hétvége) valamiféle működő játékot készíteni. Először teljesen más témában gondolkodtak, azonban végül valahogy eljutottak az emlékezetig, és onnan a demenciáig.

Forrás: Steam

"A filmrendező Christopher Nolanhez hasonlóan foglalkoztat az emlékezet kérdésköre, hogy mit is jelent valójában, és milyen lehet elveszíteni. Íróként ez mindig is nagyon érdekelt, de játékként akartam megvalósítani, nem novellaként, vagy akármilyen más formában" - nyilatkozta Ramanan, szerinte ugyanis sem a könyv, sem a tévé nem tudja visszaadni azt, amit egy játék igen.

Ahhoz azonban, hogy ebből játék lehessen, valójában a játéktervezés alapvetésével kellett szembemenniük: azzal, hogy a játékos irányít, egyre erősebb lesz, legyőz mindenkit és győzedelmeskedik.

A Before I Forgetben például van egy rész, ahol a főszereplő Sunita nevű hölgyet el kellene irányítanunk a vécére. Azonban bármilyen ajtón is lép be a játékos, mindig visszakerül a játék elejére. Az írónő többek között az ilyen, és ehhez hasonló jelenetekkel próbálta illusztrálni, milyen az, amikor valakinek más az időérzékelése, hiányos az emlékezete és össze van zavarodva.

Forrás: Steam

Azonban ez minden, csak nem éppen természetes a játékosoknak, akik a jelenet után állandóan arról kérdezték az alkotókat, hogy egyébként oda lehet-e érni időben a vécére? Meg lehet ezt "nyerni"? Ramanan és Morwood arról számolt be, hogy a legtöbben egyszerűen nem tudtak napirendre térni afölött, hogy a demencia esetében nincs olyan, hogy "győzelem".

A játékos összezavarása és frusztrálása általában egy jó nagy piros lámpa a játéktervezésben. Amikor azonban a demenciát próbáljuk bemutatni, ez egy alapvetés. Miért nem tudom, hogy ki ő és ki vagyok én? Mindig ott van az egyre erősödő szorongás. A főszereplő Sunita ráadásul egy megbízhatatlan narrátor, tehát néha nem is tudja, hogy össze van zavarodva - fejtette ki az írónő.

Amiért az alkotók szerint ezt a témát hatásosabban lehet megközelíteni egy játékban, mint mondjuk egy könyvben, az maga az interakció ténye. Itt pontosan az a lényeg, hogy ugyan magát a főszereplőt a játékos irányítja, azt azonban nem feltétlenül tudja, hogy ha valami rossz történik, akkor ő csinált valamit rosszul, vagy nem. A demencia lényegét pont úgy tudják a legjobban megmutatni, ha odaadják az irányítást a játékosnak, hiszen a kezében van a kontroller, vagy egér-billentyűzet, de mégsem lehet teljesen biztos benne, hogy mi fog történni.

Forrás: Steam

Ahogy egyre több rendezvényen tűnt fel a Before I Forget, úgy figyeltek fel rá egyre többen, és úgy kaptak a készítők is egyre több tanácsot szakértőktől - amellett, hogy persze ők maguk is mélyen belemerültek a témába. Egy Alzheimer-kórral foglalkozó specialista például olyan apróságokra mutatott rá, mint hogy "ilyen szőnyeg biztosan nem lehet olyan ember házában, aki demenciában szenved".

Egy másik szervezet, a mentális betegségek és a játékipar kapcsolódási pontjain dolgozó Gaming the Mind több szakértővel is beszállt a fejlesztésbe, akik segítettek a készítőknek jobban megérteni a demencia összetettségét, és ezzel finomítottak a történeten, a különböző tárgyak leírásain.

Egy korábbi verzióban például, amikor a főszereplő megtalál egy kulcsot, azt "fényes fém tárgy"-nak írta le, azonban a szakértők rámutattak, hogy a demenciában szenvedők inkább az adott tárgy funkcióját, és nem a formáját fogalmazzák meg, így tehát valószerűbb lenne például "forgató tárgy"-ként leírni azt.

De ugyanúgy a szakértők hívták fel a készítők figyelmét a zene fontosságára. Kifejtették, hogy ha egy demenciában szenvedő elkezd hallgatni mondjuk egy olyan zenét, ami korábban fontos volt számára, akkor hirtelen kitisztulhatnak az emlékei azzal az időszakkal kapcsolatban. Az emlékek visszatérését egyébként a játék a különböző színekkel is igyekszik illusztrálni. 

Végül nem volt egyszerű piacra dobni a játékot, de valahogy összejött nekik.

Érdekes módon a témáját hallva a legtöbben arra gondoltak, hogy ez valamilyen egészségügyben használandó "eszköz" lenne, míg a befektetők arra panaszkodtak, hogy az egész történet körülbelül egyórás, így nem lehet túl drágán eladni. Ramanan és Morwood azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ez igenis egy játék, amit bárki kipróbálhat, és hogy ezt a történetet szeretnék elmesélni, nem többet.

Végül a különböző akciós csomagjairól és jótékonysági akcióiról elhíresült online áruház, a Humble adott a párosnak annyi befektetést, hogy be tudták fejezni a játékot, és még egy PR-ügynökséget is fel tudtak bérelni, hogy kicsit promotálják az anyagot. A Before I Forget most már elérhető többek között a Steamen is, 6,59 eurós áron.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!