Ennek elérése érdekében pedig nem sajnálják sem a pénzt, sem az energiát, aminek köszönhetően tényleg kivételesen jó készülékeket mutatnak be. A kritikusok, szakemberek és az értő közönség pedig értékeli is az erőfeszítéseket, és ennek hála a cég a jómódúbb vásárlókkal kitömött nyugat-európai és japán piacon remek eredményeket ér el a prémium szegmensben.
Ebből fakadóan a 2020-as csúcsmodelljükkel kapcsolatban is nagyok voltak az előzetes elvárásaink. A közelmúltban kipróbálhattuk élőben ezt a HZ2000 típusjelzésű modellt, hogy megnézzük, letért-e a japán cég a helyes útról, vagy továbbra is diktálja a tempót.
A Panasonic meghagyja a riválisainak a dizájnnal való vacakolást, a vállalat jó ideje letette a voksát a hagyományos formák, tradicionális vonalak mellett, és ebből a HZ2000 esetén sem engedtek.
Nincs semmi díszítés, trükkös hajlítás, különleges fényezés, furmányos talp, a termék egész megjelenését a letisztult, funkcionális minimalizmus jellemzi.
A készülékház és a kikapcsolt állapotban láthatatlan kávák persze iszonyat vékonyak, az összhatás pedig nagyon modern, de a hivalkodásról és figyelemfelkeltésről itt szó nincs. Még azt is megkockáztatjuk, hogy ha egy laikus meglátja nem is gondolná róla, hogy egy csúcstévé előtt áll.
A ki- és bemeneteket a hátlapon helyezték el, és itt el is érkeztünk a modell egyik váratlan hibájához. A HDMI 2.1 típusú portok hiányoznak róla (csak HDMI 2.0 van), ami pedig fontos lenne a hamarosan megjelenő új generációs játékkonzolokhoz való csatlakoztatásban. Így azok nem tudják majd áttolni a tévére a lehető legjobb minőségű nagy képet. Konkrétan meg kell elégedni másodpercenként 60 képkockával 4K felbontás esetén, a HDMI 2.1-nél pedig működhetne ennek duplája is. Ez értelemszerűen nem tragédia, eddig is nagyon jól elvoltunk a 4K/60p-vel, csak egy kicsit furcsa baki. A többi csatlakozóba nem lehet belekötni, van minden, amire szükség lehet, még komponens bemenet is, hogy ha valaki a régi DVD-lejátszóját kötné rá.
Az okostévé rendszer, a beépített hangszórók, az okos otthon szolgáltatások, tehát az összes ilyen csili-vili extra jelentősége eltörpül a kép minősége mellett. És ez az, amire a Panasonic nagyon odafigyelt ezúttal is. A szokásoknak megfelelően az egyed pixelvezérlésű, tökéletes feketét, végtelen kontrasztot produkáló panelt az LG-től vásárolták, amit a saját képfeldolgozó chippel egészítettek ki. Ez utóbbi, a HCX Pro Intelligent processzor a vállalat csodafegyvere, amely döbbenetesen valósághű képi világot produkál. A színtér lefedettség gigantikus (sRGB - 150 %), a színpontosság egészen kiemelkedő, aminek hála a modell akár professzionális grafikai munkára is használható, és a tónusok úgy jelennek meg, ahogyan azt a filmek, műsorok, játékok készítői anno megálmodták.
Az árnyalatok ragyogóak, markánsak, fátyolosságnak nyoma sincs. A betekintési szög hibátlan, a mozgásmegjelenítés tökéletes, ugyanis akadozásnak, szellemképesedésnek nyomát sem lelni minimális mértékben sem. A Panasonic mérnökei a kijelzőt kicsit megbütykölték, aminek hála 20 százalékkal nagyobb fényerőt tudnak belőle kicsiholni. Ez pedig a nagy dinamikatartományú tartalmak megjelenítése során jön jól, ugyanis ennek hála a HDR anyagok lényegesen látványosabbak lesznek, mint amit általában az OLED tévéktől megszokhattunk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a képminősége fenomenális, ezen a téren ezt a televíziót egyszerűen jelenleg nem lehet leverni.
Az okostévé rendszerről ugyanezt nem mondhatjuk viszont már el. A házon belül kalapálgatott MyHomeScreen 5.0 platform ugyanis mostanra már sokoldalúságában és külsejében is elmarad az élvonalbeli gyártók megoldásaitól. A kezelőfelület egyrészt régimódi, másrészt kicsit átláthatatlan, és az elérhető alkalmazások köre is karcsú. Magyar appokat egyáltalán nem találtunk, de az tény, hogy a legfontosabb, legnépszerűbb applikációk, mint a Netflix, a HBO Go vagy a YouTube nem hiányoznak.
A távirányító egy totálisan szimpla, sok gombos darab, szóval a remekül használható mozgásérzékelős technológiának itt nyoma sincs.
A termék rendelkezik előzetesen telepített médialejátszó szoftverrel, azaz elég bedugni a tv hátuljába egy pendrive-ot, és máris lehet nézni az azon található filmeket, sorozatepizódokat. Ez szép és jó lenne, viszont a formátumtámogatással akadnak problémák, így jó néhány szabvány kezelése nem támogatott. Ezek alapvetően nem eget rengető problémák, de az egyre világosabban látszik, hogy a Panasonicnak most már komolyan neki kéne látnia az okostévé rendszer évek óta halogatott radikális reformjának.
A Panasonic HZ2000 OLED tévébe a Technics által finomhangolt, egyedi hangrendszer került. Ez egyrészt több, a nézők felé fordított, a képernyő alatt elhelyezett, illetve néhány, függőlegesen pozicionált hangszóróból áll.
E megoldás haszna, hogy elméletben a megszokottnál jobban körülölelik a nézőt a hangok. Szerintünk egy jobb házimozi rendszerrel még így sem veszi fel a versenyt, viszont az tény, hogy a sztereó hangtér meglepően jól érzékelhető. A mély hangok visszaadása is egész jó, és a hangerőre, valamint a tisztaságra sem lehet gond. Nem mondjuk, hogy hifi élményt kapunk, ám az igaz, hogy a legtöbb mai televíziónál szebben, dinamikusabban, életszerűbben dörren meg ez a készülék.
Az tény, hogy az okostévé rendszeren lehetne még csiszolni, és a HDMI 2.1 hiánya is fájó, de a legfontosabb területeken, azaz hang- és képminőséget illetően ez a modell verhetetlennek tűnik a mai OLED televíziók között. Lehet, hogy nem a Panasonic a legtrendibb cég, lehet, hogy nem ők folynak a közösségi médiából, de tény, hogy tévét gyártani még mindig nagyon tudnak. Az egyetlen igazi gond már csak az ár, ami jelenleg 1 300 000 forint felett mozog (az 55"-os modell egymillió körül már megvehető).
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!