Egykor király volt, ennyit tud ma

Sony A90J, Bravia, OLED, Google TV, teszt
Sony A90J.
Vágólapra másolva!
A dolgokat kár szépíteni, a Sony ma már korántsem tölt be olyan meghatározó szerepet a televíziós iparágban, mint egykor. A piaci részesedésük messze elmarad a szektor dél-koreai uraitól, és már a feltörekvő kínai vállalatok is megelőzték őket. Ennek ellenére a japán óriás továbbra is komoly energiákat mozgat meg a fejlesztések érdekében, és ennek köszönhetően évről-évre elő tudnak állni olyan újdonságokkal, amelyek miatt a készülékeikre, elsősorban a felső kategóriás modellekre, érdemes lehet figyelni.
Vágólapra másolva!

Nem volt ez másként idén sem, hiszen a cég már korábban bejelentette, hogy a 2021-es csúcstévékbe egy új, minden eddiginél jobb, kognitív mesterséges intelligencián alapuló képfeldolgozó szoftver kerül, ráadásul megújult az okostévé rendszer is.

Sony A90J. Forrás:Sony

A vállalat egyik legnagyobb tudású televíziója a Sony Bravia A90J megérkezett Magyarországra, sőt eljutott az Origo Techbázis szerkesztőségébe is, így saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy mit is tud ma nyújtani a tévés fronton.

Fura külső

A Sony érezhetően nagyon szeretné azt látszatot kelteni, mintha a tv az asztalból vagy az állványból nőne ki, ezért egy speciális tartószerkezetet dolgozott ki. A két kis talp oldalra nyúlik ki, mint valami bogár lába, és ezek tartják meg a hatalmas készülékházat. E megoldásnak köszönhetően a tv tényleg elég szokatlanul fest, viszont joggal merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy ez nem okoz-e problémát, ha valaki egy hangprojektort tenne elé. A válasz pedig az, hogy látszólag igen, ám a valóságban nem.

A lábak még a készülék szélén is túlnyúlnak. Forrás:Sony

A talpacska ugyanis több pozícióba is állítható, és ilyenkor a kijelző "felemelkedik", jut hely egy soundbarnak. Bár tény, hogy ilyenkor a készülék elég idétlenül néz ki, és nem kelti annyira egy csúcstévé benyomását.

Meg is emelhető a képernyő, hogy beférjen alá egy hangprojektor. Forrás: Sony

A ki- és bemenetek terén a mérnökök nem hibáztak, van itt minden ami elvárható manapság (HDMI 2.1, USB 3.0, CI+ olvasó, optikai digitális port), sőt még egy kicsi anakronisztikus kompozit csatolót is pakoltak rá

Remek látvány

A panel ezúttal is kívülről érkezett, hiszen az LG Display által fejlesztett és gyártott, 4K felbontású OLED kijelzőt kapta meg, emellett természetesen nem hiányzik belőle a már említett képfeldolgozó chip, amire a cég csodafegyverként tekint. Ez elméletileg képes arra, hogy minden egyes képkockát egyesével kielemezzen és automatikusan módosítsa a beállításokat úgy, hogy a képi világ a lehet legjobb legyen.

Az tény, hogy megfelelő tartalmak esetén képi hibáknak nem sok nyomát lelni. A színek fantasztikusak, gyönyörűek, belülről ragyognak és kellően naturalisztikusak, a színtérlefedettség hatalmas, a kontraszt végtelen, a fekete mélyebb nem is lehetne.

4K forrás esetén a vonalak késpenge élességűek, a részletesség pedig remek. Az alacsonyabb felbontású anyagoknál jól jön az egyedi felskálázás technológia, amelynél az elektronika egy mintákat tartalmazó, óriási adatbázis segítségével próbálja pótolni a hiányzó képpontokat. A tapasztalataink szerint azért tökéletes munkára nem képes, hiszen tény, hogy képes valamennyire javítani a részletességen, ám a végeredmény nem éri el a "gyári" 4K videók és filmek színvonalát. A modell támogatja a nagy dinamikatartományú tartalmak visszaadását, és tény, hogy a HDR észlelhető, viszont a maximum 900 nites (legalábbis mi ennyit mértünk) fényerő miatt ez az effekt nem annyira látványos, mint amit mondjuk a csúcs QLED modelleknél megszokhattunk.

A káva kellően vékony, a kerekített élek pedig kellemessé teszik a megjelenést. Forrás: Origo

Gyatra, médiaboxos tv adásoknál, illetve alacsony bitrátájú, SD online streaming videók estében zajosodásba, pixelesedésbe bizony bele lehet futni, és ezen a csodachip sem segít. A mozgásmegjelenítés általánosan jó, és ha akadozásba futna bele valaki, még mindig bekapcsolhatja azt a szolgáltatást, amely a processzor által megalkotott "pót-képkockák" segítségével orvosolja ezt a hibát. A készülék 120 Hz-es képfrissítési frekvenciával dolgozik, és támogatja dinamikus képfrissítési ráta funkciót, amely a játékosok számára lehet kiemelten fontos. A bemeneti késleltetés pedig kifejezetten alacsony, a méréseink szerint 12,2 ms, ami a gamereknél akár komoly vásárlási döntést befolyásoló tényező is lehet.

Hang

A Sony egyik nagy büszkesége a még mindig egyedülállónak számító Acoustic Surface technológia, amely ebbe a tévébe is bekerült. Ennek lényege, hogy

a hagyományos hangszórók helyett a hangokat magának a panelnek a rezegtetésével állítják elő, így tehát azok konkrétan a képernyőből jönnek.

E módszerrel megoldható az is, hogy nagyjából onnan halljuk azokat, ahonnan a kép szerint jönniük kellene. Nos, a dolog nem varázslat, hanem fizikán alapszik, és tényleg működik. A basszusoknak azért kellett egy kis rásegítés, emiatt hagyományos mélysugárzókkal ellátták a tévét.

A készülékház igen vékony. Forrás: Origo

A lényeg, hogy az összhatás teljesen rendben van, e téren a Sony A90J abszolút kiemelkedik a mai mezőnyből. Hanghibák egyáltalán nincsenek, a hangerő megfelelő, a dinamika érzékelhető. Viszont ettől függetlenül tény, hogy egy jobb hangprojektorral vagy pláne egy korrekt sztereó, illetve házimozi szettel egyszerűen nem veheti fel a versenyt semmilyen téren. Egyszerűen nem dörren meg annyira természetesen, nem annyira tiszta, és nem annyira tág a tér. Ennek nyilván fizikai törvényszerűségekből fakadó okai vannak, azokat pedig még a Sony kutatói sem tudják átverni.

Új (?) okostévé

A Sony évekkel ezelőtt elkötelezte magát a Google-féle okostévé platform mellett. Ez volt az Android TV, amely rengeteg hibával küzdött jó darabig, míg végül használhatóra kalapálták, de azért még ekkor is elmaradt a rivális megoldásoktól. A Google is érezhette, hogy a dolog nem az igazi, hiszen tavaly nagy dérrel-dúrral jelentették be, hogy készülnek egy vadonatúj rendszerrel, amely a Google TV névre hallgat majd.

Ez került a Sony A90J tévébe is, de hogy őszinték legyünk, olyan óriási megújulást egyszerűen nem tapasztaltunk.

Külsőre teljesen olyan, mint az Android TV, csak még annál is picit csúnyább, elnagyoltabb. Az ikonok továbbra is túlméretezettek, a felhasználónak emiatt rengeteget kell scrolloznia, lapoznia, és rengeteg a kéretlen app- vagy tartalomajánló. A fontos beállítások közül néhányat jól eldugtak, és az egyes funkciókkal, paraméterekkel kapcsolatos rövid leírás is hiányzik. Őszinték leszünk, sokkal-sokkal többet vártunk a Google TV-től. Nem azt mondjuk, hogy totálisan csőd, erről szó nincs, csak lehetne jóval felhasználóbarátabb is. Az alkalmazáskínálat a rendszer egyik nagy előnye, viszont a tapasztalataink szerint a legtöbb ember ezek közül a tévéken úgyis csak néhányat használ, ráadásul a gyenge teljesítményű hardver miatt a jobb játékokról is le kell mondani. A rendszer részét képezi a gyárilag telepített médialejátszó szoftver, amely viszont egy csomó népszerű, fontos állomány kezelését egyszerűen megtagadta. Sok értelme így nincs ennek, még jó, hogy azért az alkalmazásboltból jó pár normálisan funkcionáló alternatív szoftver letölthető ingyen.

A távirányítója pofás darab, kényelmes, a fő funkciók elérhetőek róla, és ez a periféria akár egy egérrel, billentyűzettel, sőt egy mobil eszközzel is kiváltható. A készülék elméletileg támogatja a hangalapú vezérlést is, de nekünk valamiért ez a dolog nem működött, lehet, hogy a beállításokkal kellett volna valamit vacakolni, de nem bírtunk rájönni, hogy mit kellene csinálni.

Bizonyítvány

Ami igazán bosszantó e Sony tv esetében, hogy a leggyengébb pontja nem a japán cég, hanem a Google sara. Mert hát a kezelés lehetne lényegesen jobb is sajnos, de az is igaz, hogy mindez elhalványul amellett, hogy a megszólalás az áltagnál lényegesen jobb, a kép minősége pedig normális minőségű források esetén egyszerűen kifogástalan. Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy az árképzést nagyon benézte a Sony. A hivatalos gyári oldalon az ajánlott fogyasztói ár a nálunk járt 55 inches változat esetén durván 945 000 forint.

Ez pedig kegyetlenül sok pénz, ennél ma már több száz ezer forinttal olcsóbban is tudunk 2021-es OLED televíziót vásárolni.

Egyszerűen nem értjük a dolgot, ezt mindenképpen át kellene gondolni, mert hiába jó a készülék, ez a siker gátja lehet.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!