Ha bárhol a világ azon részén, ahol latin betűket használnak, leül valaki egy számítógép elé, akkor nagyjából ugyanazt a billentyűzetet fogja látni, és így szinte ösztönösen tud rajta gépelni. Persze, országoktól és beszélt nyelvektől függően apróbb eltérések lehetnek (ugyebár az angoloknak például nincs szükségük ékezetes betűkre), de az alapvető felépítés megegyezik.

Ezt hívjuk QWERTY billentyűkiosztásnak, ami mondjuk nálunk Magyarországon ugye pont nem stimmel, hiszen a bal felső sarokban található hat betűről kapta a nevét, de ebből nálunk az utolsó nem Y hanem Z. Még mindig akadnak kérdések azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan alakult ki ez a kiosztás, de azt biztosan tudjuk, hogy az Egyesült Államokban, Wisconsinban élő úriember, Christopher Latham Sholes indította el a folyamatot és több éven keresztül kísérletezett vele.

A Remington No. 2-es írógép már egészen modern QWERTY kiosztássalForrás: Type-Writer.org

Sholes először mintegy zongoraszerűen két sorba rendezte a billentyűket, aztán ez szépen-lassan finomodott odáig, hogy négy sorba kerültek, és átalakult az elrendezésük is. Magát az elrendezést állítólag több ember véleménye is befolyásolta, de az sem kizárt, hogy a távírók visszajelzései alapján történtek a módosítások. Az viszont biztos, hogy a szabadalmat 1873-ban megvette a fegyvergyártó E. Remington and Sons, ahol aztán tovább finomítottak a kiosztáson, és végül nagyrészt a ma megismert QWERTY (már shift gombbal a nagybetűkhöz) az 1878-ban megjelent Remington No. 2-es írógéppel kezdett hódítani. 

Hamarosan az Egyesült Államokban már a gyerekek is ilyen írógépeken kezdtek gépelni tanulni, onnantól pedig generációról generációra mindenki ezt tanulta meg, többek között ezért tűnik gyakorlatilag lehetetlennek leváltani a már jól bejáratott kiosztást. 

Érdemes csak megnézni, mi történt a mobiltelefonok esetében. Mivel ezeket igyekeztek minél kisebbre zsugorítani, kényszerből el kellett kezdeni használni a T9-es bevitelt, ahol több betűt, számot vagy írásjelet zsúfoltak össze egy-egy gombra, azonban a Blackberry hamar előállt a maga miniatürizált QWERTY billentyűzetével, amikor pedig már beköszöntött az érintőképernyős korszak, ott is teljesen alapnak számított, hogy ilyen kiosztás ugrik fel, amikor írni szeretnénk. Valahogy tehát mindig ide jutunk vissza.

A billentyűzet remekForrás: Origo

Pedig egyébként próbálkozások akadtak, ráadásul nem is minden alap nélkül. Több szakértő is észrevette ugyanis, hogy a QWERTY kiosztás nem éppen ideális, ugyanis részben a korai mechanikus írógépek korlátai miatt Sholes úgy szórta szét a betűket, hogy a gyakran használt karakterek távolabb kerüljenek egymástól, különben az írógép mechanizmusai "összeakadtak" és az egész beragadt. 

Sholes tehát tulajdonképpen mesterségesen igyekezett lassítani a gépelést, hogy ezt elkerülje, ráadásul így a kezeinknek is többet kell mozogni, ami nagyobb megterhelést jelent az ízületeknek. 

Erre próbált megoldást találni 1936-ban a Washingtoni Egyetem professzora, August Dvorak. Az úriember alaposan tanulmányozta a QWERTY gyengeségeit, és végül arra jutott, hogy alapvetően a leggyakrabban használt mássalhangzókat a jobb oldalra, a magánhangzókat pedig a bal oldalra helyezte el.

A Dvorak egyszerűsített billentyűzetForrás: Wikipedia

Az angol QWERTY billentyűzeten a középső (otthoni sor), leginkább kézre eső sorban csak egy magánhangzó, az A található, így lehetetlen egy szót beírni anélkül, hogy az ujjainknak mindenfelé vándorolni kelljen, azonban Dvorak megoldásával egy csomó gyakran használt szó begépelhetővé vált pusztán egy sor használatával. 

Ez összességében gyorsabb gépelést tesz lehetővé, és kevésbé terheli a csuklót valamint a kéz egyéb ízületeit, tehát minden szempontból jobb lehetne, és ugyan egy kisebb rajongótábora a mai napig van, szélesebb körben sosem tudott elterjedni. 

De akadtak egészen elvetemült ötletek is, mint például a Maltron billentyűzet. Itt kétfelé osztották a klaviatúrát, és egyébként léteznek olyan változatai is, amik a QWERTY kiosztást használják, habár ezt inkább ergonomikus billentyűzetnek szokták nevezni, és egy-két évtizede még a Microsoft is gyártott ilyet. Az eredeti Maltron kiosztás azonban egészen más, így hiába csökkentené ez a fajta kettéosztás szintén az ízületek terhelését, ez sem tudott soha igazán népszerűvé válni.

A Maltron billentyűzetForrás: School Health

Úgy tűnik tehát, hogy a hagyományos QWERTY billentyűzet még egy ideig velünk marad, azonban az is egyértelmű, hogy olyan új platformok és lehetőségek jelennek meg, melyek előbb-utóbb ki fogják követelni a változást. Adná magát a diktálás, azonban ahhoz a beszédfelismerésnek jóval pontosabbá kell válnia, azonban nagy kérdés lesz például, hogy a következő évtizedek nagy slágerének jósolt virtuális valóságban hogyan továbbítunk majd szöveget? A levegőbe rajzolunk, vagy valamilyen módon oda is beszivárog majd egy virtuális QWERTY?

Könnyen lehet azonban, hogy a megoldás egészen más jellegű lesz, ugyanis több vállalat dolgozik már egy ideje azon is, hogy különböző érzékelőkön keresztül egyszerűen csak a gondolatainkkal tudjunk "gépelni". Addig is marad a már jól bevált, ízületterhelő, mesterségesen lassított és több mint 150 éves hagyományos billentyűzet.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!