Nos, az rögtön látszik, hogy Find X5 Próhoz képest a Reno7 két tagja egészen más irányvonalat képvisel. Míg a csúcskészülék inkább visszafogott, erősen prémium hatást keltett, addig a Reno7 és a Reno7 Lite inkább üde és fiatalos igyekszik lenni.
Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy egyiknek sem lehet egyértelműen megállapítani a hátlapja színét, ugyanis mindenféle formában verik vissza a fényt. A Reno7 Lite egyébként annyira színes-szivárványos színeket tud produkálni, hogy ez alapján kifejezetten csajos telefonnak minősíteném.
Az összeszerelés minőségére nem lehet panasz, és bár a hátlap tekintetében nem kell prémium anyaghasználatra számítani, ez túl sokat úgysem jelent, hiszen úgyis mindenki rögtön rárakja a védőtokot, ami szerencsére alapból jár a készülékhez. Szintén örömteli, hogy a gyári védőfólia sem hiányzik, és meglepően minőséginek tűnt.
Ezen kívül külsőségek tekintetében semmi más kirívót nem találni: mindkét telefon hátulján a bal felső sarokban helyezkedik el a kamerasziget, az előlapon a bal felső sarokban ül a lyukba ütött kamera, és persze elölről szokás szerint a képernyő tölti ki a hely többségét - bár ezúttal alul egy kicsit vastagabb a keret, mint ami mostanában divatos.
Ha már a kijelzőnél tartunk, mindkét telefon esetében OLED teljesít szolgálatot, így szuper színekre és jó fényerőre számíthatunk, azonban a drágább Reno7 esetében 90 hertzes, az olcsóbb Reno7 Lite-nál pedig már csak 60 hertzes képfrissítésre futotta.
A 120 hertzes képernyők világában egyébként a 90 hertzcel nagy baj még nincsen, az is nagyon sima, gördülékeny végeredményt produkál, azonban a 60 már ebben a kategóriában kicsit kevésnek tűnik.
Jó hír viszont azok számára, akiknek elege van a túlzottan óriási telefonokból: a Reno7-es 6,4 hüvelykes, a Reno7 Lite pedig 6,43 hüvelykes kijelzőt kapott. Sokan pont erre a méretre mondják azt, hogy pont jó, és sajnos egyre kevesebb ilyet találunk.
Habár korábban egyértelműnek számított, ma már ritka, így mindenképp fontos megemlíteni:
mindkét telefon kapott fülhallgató-kimenetet, a tárhely pedig mindkettőnél bővíthető.
Ami a fotózást illeti, nem meglepő módon hasonlít egymásra a két telefon. A főkamera mindkettő esetében ugyanaz a 64 megapixeles, f/1,7 rekeszértékű autofókuszos egység, ami a feldolgozás után 16 megapixeles képeket állít elő. A minőség nappal teljesen korrekt, megfelelő dinamikával, a színtelítettséges pedig megdobhatjuk a mesterséges intelligenciás témafelismerő bekapcsolásával, de ahogy romlanak a fényviszonyok, úgy romlik a végeredmény is.
A két telefon közötti fő különbség, hogy a Reno7-be jutott egy 8 megapixeles ultraszéles kamera is, aminek a használatát leginkább csak nagyon jó fényviszonyok között lehet ajánlani, a Reno7 Lite esetében pedig nem számolhatunk a jelenlétével, ott csak egy 2 megapixeles mélységélesség-szenzor került be. Ezen kívül viszont közös pont a 2 megapixeles makrókamera jelenléte, amit szintén csak ritka esetben érdemes bevetni.
A készülékek gyorsaságára viszont nem lesz panasz: a Reno7-ben szolgálatot teljesítő Mediatek Dimensity 900 és a Reno7 Lite-ba épített Snapdragon 695 is megfelelően erős még az igényesebb játékokhoz is, a 8 gigabájt memória pedig mindkét készülék esetében adott, ami mellé az előbbinél 256 gigabájt, az utóbbinál pedig 128 gigabájt tárhelyet épített be a gyártó.
Az 5G-támogatás mindkét esetben hiánytalanul megvan.
Szintén közös pont a 4500 milliamperórás akkumulátor, amit viszont a drágább telefon 65 wattos, a kisebbik pedig 33 wattos gyorstöltéssel tud felpumpálni.
Két korrekt, középkategóriás telefonról beszélhetünk tehát, amiknek ebben a formában a legnagyobb baja az árazás. A Reno7 ajánlott ára 189 ezer forint, míg a Reno7 Lite esetében ez 149 ezer forint. Fontos, hogy mindkét készülék elérhető a szolgáltatóknál, ahol jellemzően mindenféle kedvezménnyel és adott esetben ajándék fülhallgatóval lehet hozzájuk jutni. Ha jobb árat sikerül kifogni, akkor igazából egyik sem rossz vétel, de azért azt fontos leszögezni, hogy mindkét esetben nagyon vastagon fogott az Oppo ceruzája.