Hihetetlen, de már a tévénk is figyel minket

A nappalink lett az új adatközpont? A tévénk sokkal többet tud rólunk, mint gondolnánk – de nem muszáj ezt hagynunk.

A legtöbben már okostévét használunk, ami első ránézésre csak annyit jelent, hogy elérjük rajta a Netflixet, a YouTube-ot vagy a Disney+ appot. A háttérben azonban sokkal több történik: adatokat gyűjtenek rólunk, követik, mit nézünk, mikor kapcsoljuk be a tévét, melyik appot használjuk, és azt is, mire kattintunk a távirányítóval.

A tévénk sokkal többet tud rólunk, mint gondolnánk – de nem muszáj ezt hagynunk.

Ezek az adatok részben a tévégyártóhoz, részben külső hirdetési és elemzőcégekhez kerülnek. A cél általában az, hogy „személyre szabott tartalmakat és reklámokat” kapjunk, de ez együtt jár azzal is, hogy otthonunk egyik központi eszköze valójában figyel minket. Szerencsére nem kell ezt elfogadnunk – van lehetőségünk szabályozni, hogy mihez férjen hozzá a készülék, és mihez ne.

Mit tud rólunk egy okostévé?

Az okostévék adatgyűjtési lehetőségei meglepően szélesek. Az alábbi információkat jellemzően rögzíti vagy továbbítja a készülék:

milyen csatornákat vagy appokat nézünk, mikor és mennyi ideig

hogyan navigálunk a menüben, hova kattintunk

milyen hirdetéseket nézünk meg vagy hagyunk figyelmen kívül

milyen eszközöket csatlakoztatunk a tévéhez (pl. konzol, pendrive, hangrendszer)

milyen névvel regisztrált fiókokkal vagyunk bejelentkezve

egyes típusoknál: miket mondunk a mikrofonba, mikor van mozgás a szobában, vagy mikor tartózkodunk otthon

Ez elsőre paranoiásnak tűnhet, de nem fikció: számos gyártó nyíltan leírja az adatvédelmi tájékoztatójában, hogy milyen információkat gyűjt és hogyan használja fel azokat.

Hogyan védekezhetünk?

Az adatgyűjtés jelentős része kikapcsolható — csak tudnunk kell, hol keressük ezeket a beállításokat. Az alábbi lépések minden okostévénél hasznosak lehetnek, függetlenül a gyártótól:

• Állítsuk be az adatvédelmi menüpontot már az első bekapcsoláskor, és utasítsuk el a nem kötelező adatgyűjtést
• Tiltsuk le az ACR-t (automatikus tartalomfelismerést), amely figyeli, mit nézünk
• Kapcsoljuk ki a személyre szabott reklámokat és ajánlásokat
• Ellenőrizzük a beépített mikrofon és kamera állapotát, ha van ilyen – a mikrofont sok tévén fizikailag is ki lehet kapcsolni
• Ne jelentkezzünk be feleslegesen olyan szolgáltatásokba, amelyeket nem használunk
• Rendszeresen töröljük az előzményeket, keresési adatokat és cache-t a beállítások között
• Frissítsük a szoftvert, mert sokszor új adatvédelmi funkciók is bekerülnek a frissítésekbe

Ha elérhető, használjunk külön vendégprofilt vagy fiókot a gyerekek számára, és korlátozzuk az általuk hozzáférhető adatokat és alkalmazásokat.

Mi a minimum, amit érdemes engedélyezni?

Természetesen nem kell teljesen lekapcsolnunk a tévénket a világról, de jó, ha tudatos döntést hozunk. Általában érdemes meghagyni a szoftverfrissítésekhez szükséges alapkapcsolatot, illetve azokat az engedélyeket, amelyek nélkül az appok nem működnek. De minden másról nekünk kell dönteni: nem kötelező, hogy egy filmnézési szokásaink alapján célzott reklámokkal bombázzanak minket.

Ha lehetőség van rá, a routerünkön is korlátozhatjuk a tévék internetelérését, vagy külön vendéghálózatra helyezhetjük, így kevesebb adatforgalom megy át közvetlenül az otthoni fő hálózatunkon keresztül.

Összegzés: a nappalink ne váljon adatbányává

Az okostévék valóban hasznosak és kényelmesek — de csak akkor, ha mi irányítjuk őket, nem fordítva. Egy kis odafigyeléssel és néhány beállítással jelentősen csökkenthetjük az adataink kockázatát, és úgy használhatjuk a készüléket, ahogyan azt szeretnénk: kikapcsolódásra, nem adatgyűjtésre.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!