Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy friss tanulmány szerint más megközelítés kell. Nem csak a gyerekek okostelefonhasználata számít, hanem a felnőtteké is.
Nem furcsa, hogy évek óta csak arról beszélünk, hogy a gyerekekre milyen hatással van a túlzott képernyőidő? Mennyi TikTok vagy YouTube számít már túl soknak, kell-e egyáltalán odaengedni a gyerekeket a közösségi média közelébe, egyáltalán lehet-e egy gyereknek okostelefonja, és ha igen, mikor, stb, stb. Egy új tanulmány szerint lehet, hogy eddig rossz kérdést tettünk fel, pontosabban rosszul közelítettük meg a kérdést, ugyanis nem csupán a gyermekek képernyőhasználati szokásai számítanak, hanem a szüleiké is.
Okostelefonok és a szülő-gyerek-kapcsolat
A múlt hónapban a Frontiers in Psychology folyóiratban közzétett kutatás szerint azok a felnőttek, akiknek a figyelmét folyamatosan elvonja a gyerekeiktől a telefonjuk, akaratlanul is gyengíthetik az érzelmi kötődésüket velük, ami tartós fejlődési és pszichológiai következményekkel járhat a gyerekeknél.
A tanulmányban 600, 12 és 17 év közötti amerikai kamaszt kérdeztek meg, akik közül sokan azt mondták, hogy mellőzve érzik magukat, amikor a szüleik elmélyednek a készülékeikben.
Ez a mostani tanulmány, amit a Digital Trends szemlézett, teljesen új megvilágításba helyezi azt, hogy a túlzott képernyőidő és a közösségi média hogyan befolyásolhatja a gyermekeket. Azt vizsgálja, hogy
- a gyermekek hogyan érzékelik szüleik technológiai szokásait,
- és hogy ezek a szokások hogyan alakítják a szülő-gyermek kapcsolatot.
A kutatók megállapították, hogy a szülők túlzott telefonhasználata hozzájárulhat az úgynevezett „bizonytalan kötődéshez” – egy olyan viselkedésmintához, amely miatt a gyermekek később az életükben szorongóbbak és bizonytalanabbak lehetnek a társas kapcsolataikban. Don Grant, médiapszichológus, függőségi szakértő és az Amerikai Pszichológiai Társaság tagja szerint ezek a hatások felnőttkorban is fennmaradhatnak, ha nem foglalkoznak velük
Grant szerint a probléma nem csupán abban áll, hogy a felnőttek túl sok időt töltenek a telefonjaikkal. Fizikailag jelen vannak, de érzelmileg távol maradnak a telefonfüggőség miatt. A tanulmány egyik példája olyan szülőket emel ki, akik
büszkén részt vettek minden iskolai előadáson vagy meccsen, de a gyermekeiknek csak annyi maradt meg róluk, hogy folyamatosan a képernyőt bámulták ahelyett, hogy valójában részt vettek volna az adott eseményen – jelen lettek volna.
A digitális eszközök észrevétlenül megzavarják a személyes kapcsolatokat, ha túlzásba esünk velük. Míg a korábbi tanulmányok elsősorban a romantikus partnerekre gyakorolt hatását vizsgálták, ez a kutatás arra utal, hogy ugyanez a mintázat megfigyelhető a szülők és gyermekeik között is. A Pew Research Center által 2024-ben megkérdezett amerikai tinédzserek közel fele azt mondta, hogy szüleik figyelmét minimum alkalomszerűen elvonja a telefonjuk, miközben velük beszélnek - a szülők sokkal kisebb arányban hitték, hogy ez előfordul.
Évek óta azon aggódunk, hogy a gyerekek a képernyőt bámulják, de a nagyobb probléma talán mégis az, amit akkor látnak, amikor felnéznek a kijelzőből. A tanulmány szerint nem feltétlenül a saját okostelefon-függőségük jelenti a legnagyobb gondot a kamaszoknál, hanem a szüleiké, és ne feledjük, a gyerekek mindig a szülői mintát kezdik el követni először. Nem a telefon a probléma, hanem a mellőzöttség érzése.
