Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huTeljes fizikai gombsor, nagyon gyors kommunikáció, vagány külső: a QWERTY-telefonok nagyon sokáig a mobilkommunikáció egyik ékkövét jelentették. Az iPhone-éra előtti mobilhasználat üzleti-professzionális ágában maradtak meg igazán az emlékeim szerint, pedig mai fejjel azt gondolnánk, hogy az állandóan üzenetező, a digitális világban folyamatosan elmerülő fiatalok használták őket elsősorban. De a QWERTY-telefonok még a közösségi oldalak elterjedése előtt élték fénykorukat, és kifejezetten drága készülékek voltak. Míg globálisan a Blackberryt azonosítják igazán a mobilozásnak ezzel az oldalágával, Magyarországon főleg a Nokia megoldásai terjedtek el. Most 5 legendás eszközre emlékezünk a retró QWERTY-telefonok közül, olyan is lesz köztük, amelyik Magyarországon volt sok, a kategóriáért rajongó felhasználók kezében, de olyat is említünk, amelyik inkább az Egyesült Államokban terjedt el, viszont történelmi jelentősége van. Zárójelben a megjelenés évét jelöljük retró-összeállításunkban.

Fotó: Wikimedia Commons / Wikimedia Commons
Legendás retró QWERTY-telefonok
- Nokia E70 (2006)
Nehéz elfogultság nélkül emlékezni, Nokia E70 telefonom ugyanis nekem is volt, ráadásul magyar ékezetekkel. Bizony, akkoriban még a magyarországi gyárral is működő Nokiának megérte külön nekünk, magyaroknak gyártani egy helyi verziót (ez az összes Nokiára igaz ebben a cikkben). Roppant praktikus volt a konstrukció, hiszen első pillantásra egy hagyományos mobilnak tűnt, de a billentyűzete kihajtható volt. Kinyitva a kijelző automatikusan fekvő helyzetbe fordult, a két "szárny" pedig egy teljes QWERTY-billentyűzetté állt össze. Vagyis úgy kaptunk egy szövegbevitelre tökéletes eszközt, hogy a mindennapokban egy kis helyen is elférő mobilt kellett magunkkal vinni. Az E70 nem az első ilyen eszköze volt a finn vállalatnak, a Nokia 6800, 6810, 6820 és a 6822 törte az utat.Kár tagadnom: 6822-t én is használtam, akkor lettem a megoldás szerelmese, és ez a tapasztalat vitt az E70-hez.

Bror Heinola / Wikimedia Commons, CC BY 2.5 – feljavított változat
Symbian OS 9.1-re épülő S60 3rd Edition rendszert futtatott, 2,1 hüvelykes, 352 × 416 pixeles kijelzővel, 2 megapixeles kamerával, Wi-Fi-vel és Bluetooth-szal. A 3G-t is támogató készüléket elsősorban üzleti felhasználóknak szánták: e-mailre, dokumentumkezelésre és webböngészésre is alkalmas volt. A különleges nyitómechanika tette érdekessé, de a korszak legfurcsább és egyben legemlékezetesebb QWERTY-telefonja valószínűleg kereskedelmileg volt elég sikeres, mert a Nokia történetében ez maradt az utolsó ilyen kialakítású készülék.
- Nokia E90 Communicator (2007)
A Nokia E90 Communicator abban hasonlított az E70-re, hogy itt is megkülönböztették fizikailag a telefon két identitását. Kívül egy hagyományos, numerikus billentyűzetes mobil volt, oldalra felnyitva azonban egy 800 × 352 pixeles, 4 hüvelykes széles kijelző és egy nagyméretű QWERTY-billentyűzet tárult fel. Mint egy zseblaptop - ilyenek voltak a legendás Nokia Communicatorok.

Fotó: Georgy90 / Wikimedia Commons
Igazi mobil munkaállomás volt: 3G/HSDPA, Wi-Fi, GPS, Bluetooth, 3,2 megapixeles autofókuszos kamera, microSD és irodai dokumentumok kezelése is szerepelt a repertoárban. Symbian OS 9.2/S60 3rd Edition rendszert használt. A korábbi Communicatorokhoz képest - 1996-ban indult a széria a Nokia 9000-rel - fontos változás volt, hogy az E90 már az Eseries üzleti telefoncsalád része lett, és kívül-belül ugyanaz az S60 környezet működött. Cserébe hatalmas és nehéz volt: közel 210 grammot nyomott. Abban is hasonlít az E70-hez, hogy ez volt a széria utolsó darabja, az utolsó Communicator.
- Nokia E71 (2008)
A E71 azért volt fontos mérföldkő, mert bebizonyította, hogy a QWERTY-telefonhoz nem feltétlenül kell bonyolult nyitómechanizmus. Vékony, elegáns készülék volt, emlékszem rá, ahogy mindig is vágyakozva néztem, amikor egy-egy elegáns, öltönyös ember kezében láttam. Főleg ez a vásárlói profil tartozott a telefonhoz - ez volt legalábbis a saját benyomásom, nem valamilyen kutatást idézek. Ez volt a Nokia Blackberryje, ezzel a készülékkel tudott a legjobban válaszolni a kanadai cég által felállított kihívásra, ami a QWERTY-telefonokat illeti. Az ide-odamozgó mechanika helyett elegánsabb konstrukciót tudott alternatívaként felmutatni.

Fotó: Mark Kamichoff / Wikimedia Commons
Mostanra persze már picit furának tűnik, ahogy az előlapra van zsúfolva a komplett billentyűzet, ahogy az is, hogy mégis kényelmes volt írni vele. A mindössze 10 milliméter vastag, nagyrészt fémből készült E71 masszívan prémium hatást keltett. 2,36 hüvelykes, 320 × 240 pixeles kijelzőt, 3,2 megapixeles kamerát, 3G/HSDPA-t, Wi-Fi-t, GPS-t és microSD-bővíthetőséget kínált. A Symbian/S60 rendszerével e-mailre, naptárkezelésre, dokumentumokra és általában mobil munkavégzésre is tökéletesen alkalmas volt az idejében.

Fotó: Wikimedia Commons
- BlackBerry Bold 9000 (2008)
Ha egyetlen készülékkel kellene illusztrálni a BlackBerry fénykorát, a Bold 9000 az egyik legjobb jelölt. A szívem a kamaszkori-fiatal felnőttkori rajongás miatt a Nokiához húz, de be kell látni, valahogy a BlackBerry telefonjain mindig magától értetődő volt a kijelző alatt a jellegzetes QWERTY-billentyűzet, nem tűnt zsúfoltnak, szinte már művészi volt a formaterv. Persze az is tény, hogy ezeken sokkal bonyolultabb volt ékezettel írni, mint a Nokia-telefonokon. Sokan ezert el is hagytak egy ido utan az ekezetek irasat, cserebe a csodalatos ergonomiaert, amit ezek a telefonok biztositottak.

Fotó: Zvivi / Wikimedia Commons
A 2,6 hüvelykes, 480 × 320 pixeles kijelző 2008-ban kifejezetten élesnek számított. 3G/HSDPA, Wi-Fi, GPS, microSD, 2 megapixeles kamera és a BlackBerry OS tartozott hozzá. A navigációját még nem érintőképernyő, hanem a billentyűzet felett található trackball segítette, amelyért különösen rajongtak a tulajdonosok, egy egyetemi szaktársam kezében például folyamatosan azt láttam, ahogy görgeti, csak görgeti, csak görgeti, én pedig szép csöndben irigykedtem.
A BlackBerry infrastruktúrájával, push e-mailjével és kiváló billentyűzetével elsősorban azok számára készült, akik rengeteg üzenetet és e-mailt írtak telefonon. Az elképesztő elegáns hatást nyújtó bőrhatású hátlap, a krómozott keret és a széles kialakítás ráadásul sokkal látványosabbá tette a korábbi BlackBerryknél.
Mai szemmel a Bold 9000 egyértelműen a fizikai billentyűzetes üzleti okostelefon egyik legtisztább megtestesítője.
- HTC Dream / T-Mobile G1 (2008)
Magyarországon kevésbé terjedt el a HTC Dream, amit az Egyesült Államokban elsősorban T-Mobile G1 néven ismertek. De nem hagyhatjuk ki, mivel a különleges (ismét a mechanika, igen) kialakítása mellett fontos történelmi jelentősége van: ez volt az első kereskedelmi forgalomba került Android-telefon.

Fotó: Marcus Sümnick / Wikimedia Common
A 3,2 hüvelykes, 320 × 480 pixeles érintőkijelző oldalra csúsztatásával előbukkant egy ötsoros fizikai QWERTY-billentyűzet. Érdekesség, hogy a kezelést érintőkijelző, fizikai gombok és trackball kombinációja adta.
Vagyis hiába jelent meg 2007 nyarán az iPhone, még a következő évben sem volt magától értetődő sokaknak, hogy a jövő okostelefonjait már teljes egészében érintéssel fogjuk kezelni.
3G, Wi-Fi, GPS, Bluetooth, microSD és 3,2 megapixeles kamera is került bele. Az első Android még jóval kezdetlegesebb volt a mai rendszernél, de már megjelent benne például a Google Maps, Gmail, YouTube és Android Market (az alkalmazásbolt akkori neve). A HTC Dream (pontosabban az azóta eltűnt gyártó) nem feltétlenül akarta ezt a szerepet, de végül a nagybetűs átmenet lett a fizikai gombbal működő telefonok és az érintőkijelzős mobilok, vagyis két mobiltechnológiai korszak között.
A végére egy videó a személyes kedvencemről, ilyen volt a Nokia E70:







