Ilyen volt a magyar internet 25 éve: 5+1 emlék a hőskorból, elveszett fiatalságunk idejéből

Modemhang, betárcsázós internet, Freemail, lassú MP3-letöltések és internetkávézók... Milyen volt a magyar internet 25 éve? 5+1 felejthetetlen emlék.

Ma már furcsa lenne azt mondani, hogy „felmegyek az internetre”, nem? Hiszen folyamatosan rajta vagyunk, ott van a zsebünken, a csuklónkon, az autó műszefalán, de még a buszmegállóban is. 25 éve azonban pontosan ezt csináltuk: bekapcsoltuk a számítógépet, elindítottuk a csatlakozást, majd vártunk, vártunk és közben halk imát mormoltunk el, hogy sikeresen létrejöjjön a internetkapcsolat. Ha pedig minden jól ment, néhány pillanat múlva megszólalt az internet egyik legjellegzetesebb hangja. A magyar internet 25 éve még teljesen más volt, de mégis jó visszaemlékezi rá...persze, hiszen egyben a fiatalkorunkra is visszaemlékezünk ilyenkor.

Egy darabka a múltbból: 33,6 kbit/s asztali modem. Tette a dolgát, de ehhez képest az 56 kbit/s változat maga volt az álom! (illusztráció)
Fotó: Frunze103 / Wikimedia Commons / Public Domain

A magyar internet 25 éve 

• Betácsázós internet és elemekből lassan összeálló, kezdetleges weboldalak
• Foglalt telefonvonalak és kőkemény percdíjak
• Saját weboldalak vendégkönyvvel, látogatószámlálóval
• Freemail, chatszoba, az ártatlanság kora
• Internetkávézók, amikor külön program volt netezni.

Ugye, emlékszel?

1. A modem hangja, amit egy generáció soha nem felejt el

Sípolás, sercegés, furcsa hangok, majd egyszer csak csend...és a kapcsolat létrejött! A kétezres évek elején a magyar otthoni internet jelentős része még hagyományos telefonvonalon működött. A KSH adatai szerint 2001-ben több mint 300 ezer internet-előfizetést tartottak nyilván Magyarországon, és ezek több mint négyötöde modemes kapcsolat volt.

Az internet-előfizetők mintegy 83%-a modemen, 9%-a ISDN-vonalon, 5%-a kábeltévé-hálózaton, 1%-a bérelt vonalon érte el az internetet.

Az 56 kbit/s modem már egészen komoly eszköznek számított, soha nem felejtem el, ahogy az első modememet bontogattam és szinte szent grálként néztem rá, de mai szemmel elképesztően lassú volt. A weboldalak sokszor szó szerint a szemünk előtt épültek fel, miközben töltődtek: megérkezett a szöveg, majd egymás után felbukkantak a képek. Vagy nem, ha közben megszakadt a kapcsolat, minden ok nélkül, és kezdhettük előlről. De senki nem háborgott ezen, ezt szoktuk meg. Kezdhettük elölről...Sípolás, sercegés, furcsa hangok, majd egyszer csak csend...

2. Nincs telefonhívás, ha netezünk - nincs net, ha beszélünk

Az analóg modemes internetnek volt egy sokak számára bosszantó meghatározó tulajdonsága: használta a telefonvonalat. Ha valaki internetezett, ugyanazon a hagyományos analóg vonalon nem lehetett közben egyszerűen telefonálni. Ha pedig valaki hosszasan beszélgetett, a számítógép előtt ülő családtag várhatott. Hány és hány családi ramazuri volt ebből Ráadásul nemcsak az internet-előfizetéssel kellett számolni: a telefonkapcsolatnak is volt költsége. A szerencsésebbeknek olyan szolgáltatója volt, amely este 18 óra után már csak egyszeri díjat számított fel, de volt, ahol este is keményen pörögtek a percdíjak. Így az is számított, mikor és mennyi ideig netezünk. Egy idő után mennyire, de mennyire vágytam a szélessávú netre, te jó ég. El sem hittem, amikor először lett "kábelnet" otthon. Nem kellett minden alkalommal betárcsázni, és a telefonvonalat se foglalta le a netezés. Eltűntek a horror telefonszámlák, és minden sokkal gyorsabban betöltődött.

3. Saját honlap, vendégkönyv és látogatószámláló

Nagyon hamar rájöttünk, hogy nem csak olvasni, de alkotni is tudunk a neten, és bárkinek lehet saját weboldala. Nem kellett programozónak vagy webdesignernek lenni ahhoz, hogy valakinek saját kis sarka legyen a világhálón. Az ingyenes tárhelyszolgáltatásoknak köszönhetően sorra születtek a személyes honlapok, rajongói oldalak és minden elképzelhető témának szentelt weboldalak. A Mai szemmel nézve őrületes dizájnokkal. Tiritarka színes hátterek, óriási feliratok, animált GIF-ek, amiket már szinte a Facebook Messengerben is cikinek érezhetünk, villogó gombok és lehetőleg minél több különböző betűtípus. 

Meg természetesen a látogatószámláló, amely büszkén közölte, hogy te vagy az oldal 437. látogatója.

A vendégkönyv pedig a közösségi média egyfajta őse volt. Ha tetszett az oldal, írhattál néhány sort a tulajdonosának, és remélhetted, hogy később válaszol. Bár inkább fordítva volt ez jobban belegondolva: mennyire vártam, hogy valaki az én vendégkönyvemre firkáljon fel valamit!

A magyar internet 25 éve még teljesen más volt, akkoriban még simán előfordulhatott az otthonokban egy ilyen, ma már retrónak számító számítógép-összeállítás is klasszikus CRT monitorral (illusztráció)
Fotó: Ruben Boekeloo / Pexels

4. Egy MP3 letöltése még külön program volt, egy játékdemó...hagyjuk is

Ma rábökünk egy dalra a Spotifyban, és azonnal megszólal. A modemes korszakban már egyetlen MP3 megszerzése is komoly türelmet kívánt. Hogy mennyi idő volt letölteni egy MP3-at modemmel? Volt, hogy kimentem melegszendvicset sütni és teát főzni közben. Egy 4–5 megabájtos zeneszám letöltése még ideális 56k-s kapcsolaton is bőven tíz perc feletti művelet lehetett, ha minden jól ment, a valóságban pedig gyakran ennél is tovább tartott. 

Vagy megszakadt 94 %-os letöltöttségnél, és lehet, hogy kezdhetted elölről az egészet.

Nagyobb programok, játékdemók vagy videók letöltése akár órákig is eltarthatott, ha megengedhetted magadnak (nekem a PC-s újságok demólemezei maradadtak sokáig az elsődleges források...PC Zed, GameStar, PC Guru..te jó ég, ki adta a kezembe ezt az időgépet?) Nem véletlenül voltak népszerűek az úgynevezett letöltésvezérlők: ha a kapcsolat megszakadt, életmentő funkciónak számított, ha nem kellett mindent nulláról újrakezdeni. Egy több száz megabájtos fájl megszerzése pedig már akkora projekt volt, amelyhez nem ártott előre megtervezni az estét - a PC nélkül, hisz az éppen letöltött. 

5. Freemail, chat és a becenevek világa

A közösségi média előtti interneten is kommunikáltunk, csak máshogy. Magyarországon ebben hatalmas szerepet játszott a Freemail, amely már 1997-ben elindult, és ma is egy remekül működő szolgáltatás. A C3 Alapítvány adatai szerint 2000 januárjára már 250 ezer aktív felhasználója volt. Emlékszem, amikor egy gimis nyílt napon a középiskola számítástechnika termében megcsináltam akkoriban az első email-címemet a Freemailen, miután nem sokkal korábban a tanárom elmagyarázta, mi az az email (1999-et írunk ekkoriban.) Egy e-mail-cím akkoriban sokak számára az első saját internetes személyazonosságot jelentette, elsőre általában valami extra hosszú, nem túl logikus azonosítóval. 

Aztán ott voltak a chatszobák, IRC-csatornák és fórumok. Választottunk egy nicket, beléptünk egy szobába, és olyan emberekkel beszélgettünk, akikről sokszor azt sem tudtuk, hogyan néznek ki. Manapság ennek már komoly veszélye lenne, a 25 évvel ezelőtti internet viszont még maga volt az ártatlanság kora Magyarországon, legalábbis én így éltem meg. Az évtized következő éveiben egyre több magyar számítógépen jelent meg az ICQ, majd MSN Messenger is (nyilván ezek már korábban is létező szolgáltatások voltak). Partnerlista, hangulatjelek, állapotüzenetek – és az a különös izgalom, amikor végre felugrott az értesítés, hogy egy bizonyos ember bejelentkezett.

+1. Az internetkávézó

Nem volt ám mindenkinek volt otthon internete. Sőt. De netezni mindenki szeretett volna. Külön programnak számított: ezek voltak az internetkávézók.  Bementünk, fizettünk fél vagy egy órát, leültünk egy számítógép elé, és kezdődhetett a netezés. E-mailt olvastunk, chateltünk, böngésztünk vagy játszottunk. Lehetett nyomtatni is, meg enni, sokan órákat töltöttek el hálózati játékokkal, és egy mai fiatalnak vicces lehet ebbe belegondolni, de ez egyáltalán nem rétegjelenség volt. Az internetkávézók a kétezres évek elejére Magyarországon is elterjedtek. 

• Az ITU (International Telecommunication Union) Magyarországról készült korabeli jelentése alapján 2000 szeptemberében a Budapest Net 50 géppel, az AMI 49-cel, az EasyNet 17-tel, a Castro Bisztró 6-tal működött. Az egyórás internetezés jellemzően 300–900 forintba került.
• A Híradástechnika szaklap 2001-ben arról írt, hogy már közel 50 ilyen hely működött országszerte, közülük mintegy 20–25 Budapesten, a többi elsősorban vidéki nagyvárosokban.
• Az Internet Kalauz 2001. szeptemberi száma magyar internetkávézókat, címeket, gépszámokat és óradíjakat sorol fel. Például a budapesti NetVillage 35 géppel és 300 Ft/órás díjjal, a debreceni Space Center 16 géppel és 300 Ft/órás díjjal, a szigetszentmiklósi Sziget Internet Café pedig 8 géppel és 500 Ft/órás díjjal szerepel a listán.
• A Libri internetkávézóiban 2002-ben 400 forintért lehetett egy órát internetezni, és a Mammutban már 48 gépet tartottak erre a VG korabeli híre szerint.

Ma, amikor a telefonunkon gyakorlatilag folyamatosan velünk van a világháló, nehéz elképzelni, hogy valaha külön helyre mentünk azért, hogy internetezhessünk. Pedig mindez nem az őskorban történt. Mindössze huszonöt éve.

A KSH adatai jól mutatják, milyen gyorsan eltűnt ez a világ. A változás néhány év alatt lezajlott. A KSH adatai szerint 2003 végén még 391 398 modemes vagy ISDN-es internet-előfizetés működött Magyarországon, miközben xDSL-ből 114 813 volt. Egy évvel később a modemes és ISDN-es előfizetések száma már 320 494-re csökkent, az xDSL-kapcsolatoké viszont több mint megduplázódott, 235 969-re. 

A modem lassan elhallgatott. 

A betárcsázós internet korszaka látványosan véget ért - ahogy a fiatalságunk is.