CD-gyilkos wifitorony haladóknak

Vezeték nélkül sugározza a zenét, CD-ket digitalizál, mobiltelefont vagy mp3-lejátszót is rá lehet kötni, és még jól is néz ki. Kipróbáltuk a Philips wifis zeneközpontját, a Streamiumot, amit azért nem könnyű megszelídíteni, mert túl okos.

Egy korábbi értekezésünkben már kifejtettük: szeretnénk elfelejteni a CD-lemezt, mivel 2007-ben már amúgy is leginkább számítógépről vagy hordozható lejátszóról hallgatjuk a muzsikákat, digitális formátumban. Már akkor is felemlegettük, hogy többféle megoldás létezik a fényes korongok szerepének kiiktatására, ám úgy tűnik, eleddig az egyetlen integrált készülék, amely a digitális zenehallgatást megvalósítja, az a Philips WACS7000-es modellje.

Ha egy szóval szeretnénk leírni, mi is ez a készülék, akkor a legegyszerűbb, ha azt mondjuk: wifitorony. Bár formára toronynak ugyan nem torony, sőt, inkább egy hordozható gettóblasterre emlékeztet, szójáték mégis jól lefesti a funkcióját. A tavalyi IFA szakvásáron bemutatott modell különlegessége ugyanis az, hogy beépített winchesterről játssza a zenéket, és vezeték nélküli kapcsolatra is képes. De mire is jó ez nekünk? Nos, a lényeg természetesen az, hogy így mindenféle trükközés nélkül meghallgathatjuk a letöltött/begrabbelt zenéinket a készüléken, sőt, digitalizálhatjuk is őket a wifitorony segítségével. A legnagyobb trükk pedig a vezeték nélküli kapcsolat képességében rejlik, hiszen a WACS7000-es "alapkészlete" két készüléket tartalmaz: egy bázis- és egy kisebb alállomást. Ez utóbbiból maximum négyet lehet egy bázisra csatlakoztatni, és hallgatni rajtuk a zenét a "főnök" winchesteréről - wifin keresztül.

Wifis nehézségek

Leginkább persze arra voltunk kíváncsiak, mennyire használható ez a technológia a gyakorlatban. Nos, bele kell jönni, és bár a koncepció nagyon jó, azért megvannak a kényelmetlenségei. Először is az, hogy a bázis- és az alállomásokat össze kell hangolni egymással, és ez egy nagyobb lakásban/házban bizony jár némi rohangálással. Bár a készülék hatótávolsága elvileg több tíz méter, a falak és bútorok azért jelentősen visszafoghatják a rádióhullámok terjedését, így fel kell rá készülnünk, hogy nem tehetjük le bárhová a berendezést. Sokszor az összehangolás folyamata is kissé nehézkesre sikeredett: eléggé esetlegesnek tűnt, hogy a két fél mikor talál egymásra.

Még több kép

Ha viszont ezen sikerrel túljutottunk, akkor már zökkenőmentesen működik a rendszer. Az alállomás LCD-képernyőjén is ugyanúgy böngészhetjük a központi egység winchesterét, mintha az előttünk lévő darabon lennének az állományok. A lapozgatás azonban mindkét egységen kissé kimért tud lenni, főleg akkor (érhetően), amikor a készülék több műveletet végez egyszerre. Két olyan szolgáltatása van a Streamium fantázianevű hifinek, ami igazán egyedi: az egyik az, hogy a bázisállomáson lévő készüléken lejátszott zenét szét tudja sugározni az összes, a rendszerbe kapcsolt darabra, a másik pedig az, hogy az egyes helyiségekben más-más zene szólhat ugyanarról a háttértárról. A lakásban császkálva magunkkal is tudjuk vinni az éppen hallgatott zenét a "Music Follow Me" gombbal: ha átmegyünk egy másik egységhez, és megnyomjuk a billentyűt, akkor kis töltögetés után azon csendül fel a muzsikánk, mögöttünk pedig elhallgat.

Egy szoba - egy készülék elv

Kényelmetlenséget még az okozhat, hogy bár a készülékek igen méretesek, a tervezők nagyon apró kijelzőket helyeztek el rajtuk, ami a komplex funkció mellett nem igazán szerencsés. Igaz, a kis LCD-k legalább igen kontrasztosak, és a fényerejük is kitűnő. A helyzeten viszont igazából csak a kétirányú központi távirányítón található mini-kijelző segít, amelyen minden lényeges információt figyelemmel kísérhetünk. Az alállomásokhoz viszont már csak hagyományos távkapcsoló jut, azoknál elkerülhetetlen, hogy közel menjünk a hifihez, ha látni is szeretnénk a képernyőt, miközben zenéket keresgélünk az eszközön. A zeneszámokat stílus, album és előadó szerint is csoportosítani lehet, és a készülékeken külön gombot is dedikáltak az ilyen kategóriakövető lejátszáshoz.

A modellt úgy találták ki, hogy eleve több darabot üzemeltessen belőle az ember, és akusztikai adottságai is ennek megfelelőek. Méreteihez képest mindegyik egység gyönyörűen, kristálytisztán szól, azonban az alállomások kapacitása már csak egy-egy szoba besugárzásához elég, és érzésünk szerint önmagában a központi egység sem szórja olyan hatékonyan a hangot, mint egy hagyományos, külön "dobozokkal" ellátott hifi. Az már ízlés dolga, hogy a hatalmas, széles vásznú tévékészülékre emlékeztető eszköz kinek mennyire tetszik, viszont annyi probléma tényleg lehet vele, hogy high-tech dizájnjának köszönhetően nem illik bármilyen bútorhoz.

Még több kép

Felsorolni is nehéz az okosságokat

Tudjuk, nem illendő azért kritizálni egy készüléket azért, mert túl sokat tud, de mégis úgy gondoljuk, ez majdnem ugyanakkora hátrány, mint előny a Streamium esetében. Az átlagfelhasználó ugyanis biztosan nem fogja kihasználni a készülékben rejlő összes lehetőséget. A modell ugyanis rácsatlakoztatható USB-s mp3-lejátszókra is, egy opcionálisan megvásárolható dokkoló segítségével nagyobb hordozható zenelejátszókra is. Át lehet rá másolni számítógépen tárolt zenéket, vagy központi egységgel magunk is digitalizálhatjuk a CD-inket, ha azokat szeretnénk a többi helyiségben elhelyezett többi egységen hallgatni.

Még ez sem elég? Nos, a készülék mindegyik darabjában van FM-rádió, ébresztőóra, és a modell az UPnP-szabványt is támogatja, amellyel például wifis médialejátszót vagy mobiltelefont is rá lehet csatlakoztatni a központi egységre. Ennek segítségével lehet annak tartalmát streamelni - élőben átsugározni -, vagy oda-vissza másolni a hifi és a kisebb eszköz között.

Be kell vallanunk, kezdetben magunk is elég esetlenül álltunk neki a készülék használatának, és miután nagyjából a lehetőségek felét sikerült a gombok puszta nyomogatásával kisilabizálnunk, úgy éreztük, bizony ideje lesz alaposan elmerülnünk a használati utasításban - amelynek részletes változatát azonban csak CD-n kaptuk meg a tesztkészülékhez (nem tudjuk, hogy ez így van-e a forgalomba kerülő modelleknél is). Némi hifis és számítógépes rutin és nyelvtudás viszont biztosan kell a magabiztos használatához, mivel a készülék menüjét egészen biztosan nem fogják magyarítani a hazai piac kedvéért.

Még több kép

Nagy tudás, kis kijelző

Kezdeti bizonytalanságunkat és frusztrációnkat leküzdve megállapítottuk, hogy nem kellett csalódnunk a WACS7000-esben. A modell éppen azokat a funkciókat kínálja, amire a számítógép- és mp3-központú, "korszerű" zenehallgatás során szükség lehet. A PC-s kliensszoftver egyszerű és áttekinthető, dokkolót pedig az iPod-tulajdonosok is kaphatnak hozzá, bár összességében elég nehéz bekonfigurálni a masinát, ECDL-vizsga ajánlott a kezdéshez.

Ami pedig a külsejét illeti, az egyedi formai kialakítása miatt biztosan magára vonja a figyelmet - maximum a wifibarát elhelyezéssel lehet gondunk. A tervezők helyében egyedül a készülék kijelzőjét növelnénk meg és tennénk áttekinthetőbbé valamilyen trükkel, jól el tudnánk képzelni például egy ilyen modellen egy érintőképernyőt - a nagy tudáshoz ugyanis jelenlegi formájában igen kis méretű interfész párosul.

Az új Streamium pontos ára még nem ismert, a hazai boltokban egyelőre csak a némileg kisebb tudású elődjével találkoztunk, azt 250-260 ezer forint körüli összegért lehet hazavinni. Kíváncsian várjuk, sikeres lesz-e a termék, és megér-e a még egy folytatást, ilyen árkategóriában csak a high-tech-mániás vásárlóknak célozhatja meg vele a gyártó. A hétköznapi igényű felhasználókat minden bizonnyal kielégíti az az olcsóbb készülékeken is felkínált lehetőség, hogy közvetlenül USB-s lejátszóról is lehet rajta hallgatni a zenéket - amit egyébként talán mi is a leggyakrabban használtunk a modellen.