Kipróbáltuk: HD-Ready a Full-HD ellen

Vágólapra másolva!
Megérkezett a nagyfelbontású tévé, végre eldőlt az új generációs DVD-k közti formátumháború, mi pedig segítünk rendet vágni a rövidítések és szabványok útvesztőjében. Elég-e a HD Ready, vagy megéri a dupla pénzt a Full HD-s készülék? Mindkét fajtát kipróbáltuk, segítünk eldönteni.
Vágólapra másolva!

Nem mondhatni, hogy túl könnyű dolog volt az elmúlt években új tévét vásárolni: a képcsöves tévé már igencsak kifutóban van, ám a trónkövetelő lapos modellekből is könnyű melléválasztani. Nem elég, hogy a plazma és az LCD versenyez egymással, még egy sereg paramétert kell(ene) figyelnie a vásárlónak, egy megalapozott döntéshez azonban csaknem kisebb tanfolyamot kellene tartani a vevőknek - megpróbáltuk ezért a lehető legérthetőbb módon összeszedni a szükséges tudnivalókat.

Azt már évek óta lehet olvasni a szaklapok hasábjain, hogy hagyományos, standard felbontású készülékre már nem érdemes beruházni, a jövő ugyanis a High Definition (HD), vagyis a nagyfelbontású készülékeké. Ha csupán ebben kellene dönteni, a vásárlóknak sem lenne nehéz dolguk, ám még a HD-képes tévékből is több fajta létezik, melyek tudásában - és persze árában is - jelentős eltérés mutatkozik. Van, aki a plazmára, van aki az LCD-re, egyesek pedig egyéb alternatív technológiákra esküsznek, mi azonban ezúttal ezek előnyeit és hátrányait nem vizsgáltuk, csak a HD Ready és a Full HD képességeket.

Észreveszik-e a különbséget?

Mielőtt előzetesen beleástuk volna magunkat a témába, gyakorlati próbákat végeztünk: kölcsönkértünk az LG-től egy Super Multi Blue lejátszót, a Fórum Home Entertainmenttől egy tucat különböző Blu-ray-filmet, a Samsungtól pedig a jelenleg kapható legkisebb, 37 colos (93 centiméteres) képátlójú, teljes felbontású LCD-tévéjüket, amelynek képét egy pár éves, 32 colos (81 centiméteres) HD Ready Sony készülékkel hasonlítottuk össze. Mivel csak egy lejátszónk volt, a filmrészleteket egymás után vetítettük le a kollégáknak, akiknek nem árultuk el, hogy melyik a fejlettebb modell, mindössze megjegyeztük, hogy a nagyobb vagy kisebb méret nem feltétlenül jelent jobb, vagy épp rosszabb képminőséget.

Fotó: Virágvölgyi István [origo]
Igen, a színek is eltérőek, de az egyik kép 720p-s, a másik 1080p-s tévéről készült

Tesztjeink során mindig ugyanazokat a képsorokat néztük végig az érdeklődőkkel együtt 720p, 1080p, illetve időnként 1080i felbontásban, a szín és más beállításokat javarészt alapértékre állítottuk mindkét televízión. Ez a három furcsa rövidítés szabványos HD-felbontású videoformátumokat jelöl. A fogyasztók tájékozódását segítendő, a tévéken külön logókkal jelölik az eszközök képességeit, melyeket az EICTA nevű európai szervezet dolgozott ki a fogyasztók tájékozódását segítendő. Az egyes logókat a gyártók akkor helyezhetik el termékeiken, ha azok teljesítenek bizonyos műszaki standardeket, melyekről részletesen itt lehet olvasni.

A honlapon lévő információkból kiderül, olyan besorolás, hogy "Full-HD", hivatalosan nem is létezik, a két fő kategória a HD Ready, illetve a HD Ready 1080p névre hallgat. Anélkül, hogy a legapróbb részletekbe menőkig vizsgálnánk, az EICTA honlapjának tájékoztatása szerint a HD Ready logót a 720p és 1080i felbontású videókat DVI vagy HDMI-csatlakozón keresztül fogadni és lejátszani képes tévék viselhetik, a HD Ready 1080p esetében pedig az utóbbi felbontású videoformátummal boldoguló megjelenítők, ám itt az is előírás, hogy a tévé képes legyen lekezelni a például a Blu-ray-en kiadott filmek esetében is alkalmazott 24 képkockás formátumot, a moziba szánt alkotásokat ugyanis ilyen rátával rögzítik.

Dióhéjban a különbség közöttük: a 720p esetében 1280x720 képpont rajzolódik ki egyszerre a képernyőre, míg a legjobbnál, a gyakorta Full HD-nek is nevezett HD-Ready 1080p-nél 1920x1080 pixel van a képernyőn - a differencia tehát több mint egymillió képpont. Ugyancsak az olcsóbb eszközök 1080i is az utóbbihoz hasonló felbontást használ, ám esetében az a trükk, hogy egyszerre csak a páros vagy a páratlan számú képsorok tartalma (azaz kétszer 540 képsor) felváltva érkezik, ezekből rakja össze a készülék elektronikája a teljes képet. Szakértők szerint a gyorsan mozgó tartalmak esetén ez a megoldás rosszabb minőséget eredményezhet, a kép szélei recések lehetnek.

Nem akarunk senkit további száraz technikai részletekkel untatni, a próbák során kiderült, bizony nagyon nehéz különbséget tenni az "alap" és a "fullos" HD-felbontások között. A tesztelésbe bevont kollégák egyike sem tudta azonnal rávágni, hogy a 1080p-s készülék képe szebb egyértelműen. Bár ha közelről, hosszabb ideig vizsgálták, az érdeklődő kollégák közül sokan helyesen választották ki a jobbik készüléket, ha a szín-, és egyéb beállításokkal is finomítottunk, az is előfordult, hogy az olcsóbbik tévé képét találták tetszetősebbnek. Összegezve: cseppet sem olyan egyértelmű a különbség, mint a hagyományos DVD és a Blu-ray összehasonlítása esetén, ahol az utóbbi technológia nagyságrendekkel jobb minőséget biztosít

Fotó: Virágvölgyi István [origo]
A baloldali a Full-HD, a jobboldali a HD-Ready tévé képe

Kinek éri meg a Full-HD?

Magunk is értetlenül álltunk a jelenség előtt, szakértőket kerestünk meg a jelenség okait kutatva. Dr. Matuska József, a Házi-mozi.hu főszerkesztője szerint teljes HD-felbontást biztosító tévére csak akkor érdemes beruházni, ha a vásárló rendelkezik ezt kiszolgálni képes műsorforrással, például Blu-ray-lejátszóval. A HD-technológiájú digitális adásokat ugyancsak 1080i formátumban sugározzák - ennél jobb minőségben ugyanis nem lehetne gazdaságosan szolgáltatni -, ennek teljes pompájában való megtekintéséhez szintén nem árt a nagyobb felbontású megjelenítő, bár az olcsóbb, HD Ready típusok is képesek kezelni ezt a szabványt, ám ekkor kisebb felbontásúra skálázzák le a képet.

Matuska szerint egyébként a megfelelő tévé kiválasztása esetén sok szempontot kell figyelembe venni. Bár hamarosan kaphatók lesznek a boltokban, nem tűnnek túl optimális vételnek a 32 colos, vagyis 81 centiméteres képátlójú Full HD-s készülékek. Ahhoz ugyanis, hogy az ezek által biztosított képminőségbeli fölényt kihasználja a néző, nagyon közel kell ülni a képernyőhöz. Normál felhasználási mód mellett jobb üzlet lehet egy kisebb felbontású, de nagyobb tévére érdemesebb lehet beruházni, hiszen a televíziót tipikusan távolabbról nézi az ember, mint mondjuk egy monitort.

Hány méterről látni a különbséget?

Dömötörfy Zsoltot, a Digiscience Kft. műszaki vezetőjét kértük meg a lent látható táblázat összeállítására, amelyből kiolvasható, hogy egy átlagos néző szemének felbontóképességét figyelembe véve adott képátlójú és felbontású készülék esetében milyen távolságra kell ülni a tévétől ahhoz, hogy annak minden pixelét lássa is - hiszen hiába a szupertévé, több méterre ülve az extrém módon részletes kép extra információi is elvesznek.

Maximális távolság, ahonnan érzékelhető a felbontás, méterben
Képátló (col)Képátló (cm)1280*7201366*7681920*1080
3076.21,791.681.19
3281.21.911.791.27
3793.92.212.071.47
3999.062.332.181.55
40101.62.392.241.59
42106.682.512.351.67
501272.982.81.99
70177.84.183.912.78
80203.24.774.473.18


A táblázatból kiolvasható, hogy a teljes HD-felbontás előnye 50 colos, azaz 127 centis képernyők esetében jön ki leginkább, de még ekkor sem szabad két méternél messzebb ülni a készüléktől ahhoz, hogy valóban minden részletet maradéktalanul lásson egy átlagos látási képességekkel bíró néző. Ha valaki mondjuk monitorként is használ egy lapostévét, annak érdemes a 1080p-s, azaz Full HD-készülékekben gondolkodnia, azonban most szerzett tapasztalataink nyomán az 50 col alatti kategóriában különösebb aggódás nélkül meg mernénk vásárolni egy HD Ready készüléket, mert a 1080p-s típusokat egyelőre duplaáron mérik a gyártók, ami viszont az elért minőségnövekedéssel nem arányos.