A webkeresés úttörői

Vágólapra másolva!
Mindenki ismeri a Google-t, a Yahoo-t vagy a Vizslát, de ki emlékszik még a világháló legelső keresőire? Cikkünkben időutazást teszünk az internet hőskorába.
Vágólapra másolva!

Napjainkban a webkeresőket üzemeltető és fejlesztő cégek a legnagyobb internetes vállalatok közé tartoznak, szolgáltatásaikat százmilliók használják nap mint nap. A Google, a Yahoo vagy az MSN azonban csak a jéghegy csúcsa: a manapság ismert és használt webkeresők egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként jöttek létre és maradtak fenn.

A világháló, vagyis a World Wide Web csupán bő másfél évtizedes múltra tekint vissza, de ennek során nagyon intenzív fejlődésen és növekedésen ment keresztül. Így ez a 15 év is elég volt ahhoz, hogy egy sor webkereső-szolgáltatás szülessen meg, fusson be, majd avuljon el vagy veszítse el népszerűségét, és merüljön feledésbe. Cikkünkben a világháló legelső keresőinek emlékét elevenítjük fel, azokét, amelyeket a mai internetezők már valószínűleg hallomásból sem ismernek.

Az első pók a világhálón

A webkereső, vagy keresőmotor nem közvetlenül a weben keres, hanem saját adatbázisában. Ha egyszerűen szeretnénk leírni a keresőmotor működését, akkor azt mondhatjuk, két részből áll: az egyik összeállítja az adatbázist - tulajdonképpen egy linkgyűjteményt -, a másik pedig rendszerezi, és megkeresi benne, amire a felhasználó kíváncsi.

A legelső webkereső nem webkeresőnek indult: Matthew Gray, az MIT diákja egy olyan programot szerkesztett, amely csak felkutatta a világháló oldalait. Az 1993 júniusában útjára indult World Wide Web Wanderer, röviden Wanderer volt az első "pók", más néven "bot" (webrobot) vagy "web crawler", amely ugyanúgy működött, mint mai társai: automatikusan végigböngészte a weboldalak linkjeit, és elraktározta (indexelte) az így talált címeket.

Mivel a szoftver egy nagyon jól kereshető adatbázist állított össze az akkori weboldalakból, ezért kézenfekvő volt ezt is közzé tenni: ez lett a Wandex. Ennek weboldala ma már sajnos nem érhető el, de a webkeresők jelenleg is pókokkal térképezik fel a világhálót.

Az első kereső

A világ első webkeresőnek írt webkeresője az Aliweb volt, amely 1993 októberében indult el. A szolgáltatás lehetővé tette, hogy a webmesterek maguk tegyék elérhetővé számára az általuk üzemeltetett szájtok indexét és leírását, alkalmasint feleslegessé téve ezzel a pókok sávszélesség-igényes működését.

Forrás: [origo]
Munkában az Aliweb

Adatbázisa kezdetben olyan kicsi volt, hogy a keresés során a szoftver elejétől végéig átfutotta az egészet. A szájt és a hozzá tartozó linkgyűjtemény - "Alilinks" - még mindig elérhető, de csak a web történetének egy darabját őrző emlék, hiszen jó ideje nem frissítik. Az oldal szerkesztői legutóbb a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően tettek közzé az oldalon egy kapcsolódó linkgyűjteményt, de ha hihetünk a Wikipédiában közzé tett információinak, az oldal hamarosan feltámad: jelenlegi tulajdonosa 2007-ben tervezi újraindítani.

1994-ben indult el a WebCrawler, amely elődeivel ellentétben már lehetővé tette, hogy a felhasználók rákereshessenek bármely indexelt weboldal bármely szavára. A "full text search"-nek nevezett eljárás azóta is a webkeresők működésének alapelve. A WebCrawlert 1995-ben az America Online, majd egy évvel később az Excite vásárolta meg, és bár weboldala még ma is működik, már nem saját, hanem más keresők adatait adja vissza: webpókját 2001-ben kapcsolták ki.

Ha egy üzlet beindul...

Forrás: [origo]
A Lycos mai arca

Cikkünk elején már említettük, hogy a webkeresés jó üzlet: nos, ez sem volt mindig így. Az első sikeres, üzleti vállalkozásként is befutott kereső a Lycos volt. Többi társához hasonlóan ez is egyetemi kutatási projektként indult a Carnegie Mellon Egyetemen 1994-ben, ahol egy multimédiás digitális könyvtár keresőmotorjának fejlesztették ki. Nevét az áldozataikra a földön vadászó farkaspókok családjának latin neve, a Lycosidae után kapta.

A Lycos nem csak a webkeresésből próbált megélni: fizetett hirdetésekből finanszírozott webportálként üzemeltették, amelyet később számos szolgáltatás felvásárlásával bővítettek ki. A céghez tartozott a Wired informatikai magazin hírportálja, a Tripod.com honlapépítő szájt, és a WhoWhere online név- és címtár.

A kilencvenes évek közepén sokan reméltek jó üzleti lehetőséget a webkereső-bizniszben. Ekkoriban indultak el olyan szájtok, mint az Excite, az Infoseek, az Inktomi vagy a Northern Light. A rendszerint diákok által elindított vállalkozásokban a befektetők is jó üzleti lehetőséget láttak, és az első években, dotcom-lufi 2001-es kipukkanásáig dőlt hozzájuk a pénz.

A webkeresőket változatos módszerekkl igyekeztek felfuttatni, rendszerint úgy, hogy a Lycoshoz hasonlóan portálokat építettek köréjük. Volt köztük olyan is, mint a Northern Light, amely végül feladta a nagyközönségért folytatott küzdelmet, és csak cégeknek értékesítette tovább szolgáltatását.

Pillantás a magasból

Forrás: [origo]
Az AltaVista jól ismert logója

Lehetetlen lenne egyetlen cikkben áttekinteni a világháló hőskorának összes keresőjét, de nem mehetünk el az egyik legnagyobb név, a kilencvenes évek Google-ja, az AltaVista mellett, amelyet Magyarországon is sokan használtak.

Az AltaVista (amely így nézett ki indulásakor) egy hardvergyártó, a Digital Corporation Palo Alto-i laboratóriumában született meg 1995-ben, és ugyanazon év december 15-én indult el. Nevének jelentése: pillantás a magasból. Abban, hogy a kereső sokkal hatékonyabb és népszerűbb volt versenytársainál, két újítás játszott szerepet: a minden addiginál hatékonyabb webpók-szoftver, a Scooter, és egy nagyon erős, több gigabájt memóriával ellátott szerver, amely az indexben való keresést végezte.

Magyarul Vizsla

Az AltaVista magyar változata az AltaVizsla nevet kapta, és 1998 májusában indult el a Digital Magyarország és a MATÁV közös üzemeltetésében. 1999-ben a MATÁVnet vette át, ebben az évben egyesült az [origo]-val, majd 2001-ben neve Vizslára rövidült.

Mindezeknek köszönhetően az AltaVista sokkal többet derített fel a világhálóból, mint versenytársai - így a legnagyobb adatbázist hozta létre, amelyből nagyon gyorsan adta vissza az eredményeket. Forradalminak számító indexelési megoldását az idén tragikus hirtelenséggel elhunyt Paul Flaherty dolgozta ki, másik két szülőatyja, Loius Monier és Mike Burrows pedig jelenleg a Google-nak dolgozik.

A visszaemlékezések szerint mindenkit, még a webkereső alkotóit is meglepték a világháló valós méretei, amit az AltaVista tárt fel, mivel annak idején a korábbi, kezdetleges keresők adatai alapján nem voltak pontos fogalmaik erről. 1995 és 1999 között ez a kereső rendelkezett a legnagyobb adatbázissal, amely fejlődésének csúcspontján egymilliárd webcímre terjedt ki.

Az AltaVista a szolgáltatások terén is hozott jelentős újításokat: ez a cég indította el az első online fordítószolgáltatást, a BabelFish-t is, először készült belőle több nyelvű változat, először támogatta a japán és kínai nyelvű keresést, valamint a teljes mondatok, pontos idézetek keresését. Az oldalt jelenleg az Overture üzemelteti, de már nem saját keresési eredményeket közöl, hanem a Yahoo-tól veszi át azokat.

A hőskor vége

A nagy fordulópontot a webkeresők történetében is a 2001-es válság hozta el. A dotcom-lufi kidurranásával ez a piac is letisztult, és ez után vált többé-kevésbé egyértelművé, hogy csak két óriáscég, a veterán Yahoo, és egy fiatal jövevény, 1998-ban alapított Google marad talpon. Előbbi a portál-szolgáltatások, utóbbi pedig a webkeresés terén vált egyeduralkodóvá - de ez már egy másik történet.