Vágólapra másolva!
Megoldatlan adatvédelmi problémákkal szembesült tavaly több mobilszolgáltató is. Az adatvédelmi biztos bevonásával sikerült végül tisztázni, hogy kiadható-e egy előfizető tartózkodási helyére vonatkozó információ, illetve egy ügyfél megkeresésére tisztázódott, hogy mennyi ideig őrizhetők meg az sms-ek.
Vágólapra másolva!

A mobiltelefonokra (vagy azokról) küldött szöveges üzenetek megőrzésével kapcsolatos kérdést feszegetett tavaly egy előfizető az adatvédelmi biztosnál. Az ombudsman beszámolójában szereplő, életszerűsége miatt is kiemelt kérdésre végül meglehetősen összetett válasz született. Az adatvédelmi biztos kihangsúlyozta, hogy az sms-ek tartalmát - azaz az előfizető által bepötyögött üzenetet - csak a kézbesítésig szabad őrizni, utána törölni kell. Ugyanakkor azt a tényt, hogy az sms-t elküldték, illetve a számlázáshoz szükséges információkat tovább is őrizhetik a szolgáltatók.

Alapesetben legfeljebb 25 hónapig őrizhetik meg az üzenet küldőjének, a címzettnek a telefonszámát, a küldés és a fogadás időpontját tartalmazó adatokat. Ugyanakkor mindezeket az adatokat a nem­zet­biz­ton­sá­gi szer­vek­nek, nyo­mo­zó ha­tó­sá­goknak, az ügyész­nek, va­la­mint a bí­ró­ság­nak tör­té­nő adat­át­adás tel­je­sí­té­se cél­já­ból a szol­gál­ta­tók kö­te­le­sek a ke­let­ke­zés­től szá­mí­tott há­rom évig megőrizni. Tehát míg maga az üzenet elenyészik a kézbesítést követően, magának a küldésnek a ténye két, hatósági megkeresésre pedig akár három évig is visszakereshető.

Megmondja a mobil, hogy ki hol van

A mobilszolgáltatók is az adatvédelmi biztoshoz fordultak annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy milyen esetekben adhatják ki a mobilhasználó tartózkodási helyét. Korábban ugyanis már volt arra példa, hogy a rendőrség megkeresésére lakatlan területen balesetet szenvedett vagy eltévedt mobiltulajdonosok megtalálásához nyújtott a szolgáltató segítséget. A mobilkészülékek ugyanis telefonáláskor kapcsolatba lépnek a legközelebbi bázisállomással, de hálózatkereséskor is bizonyos időközönként jelet adnak magáról, így például egy, a telefonját nem használó előfizetőről is nagyjából lehet tudni, hogy merrefelé csatangol - feltéve persze, ha a készülék be van kapcsolva.

Az adatvédelmi szószóló állásfoglalásában számba vette azt is, hogy előfordulhat: valaki úgy vész el környezete számára, hogy tudatosan nem akar magáról hírt adni. Ugyanakkor ezt néha szinte lehetetlen eldönteni: valaki elbujdokolt például a családja elől, vagy valóban segítségre szorul, és nem képes használni készülékét - nyilvánvaló, hogy míg az első esetben kínos, ha kiadják az illető tartózkodási helyének koordinátáit, a második esetben kifejezetten veszélyes lehet adatvédelmi okokra hivatkozva megtagadni az információk átadását.

Vagy elárulja, vagy nem

A biztos szerint mivel nincs irány­mu­ta­tás ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy mi­kor le­het a cse­lek­vő­kép­te­len­sé­get fel­té­te­lez­ni, min­den eset­ben egye­di­leg kell azt el­bírálni. Érdekesség, hogy az adatokat nem kizárólag a rendőrség kérheti, hanem például az eltűnt személy hozzátartozója is. Amennyiben a hozzátartozó hitelt érdemlően tudja igazolni, hogy rokona fizikailag nem cselekvőképes, úgy a tartózkodási helyre vonatkozó információk átadhatók. Sajátosság ugyanakkor, hogy adatátadásra a szolgáltató egyik fentebb vázolt esetben sem kötelezhető - gyakorlatilag a telefontársaság belátására van bízva, hogy kiadja-e az ügyfele hollétére vonatkozó információkat, vagy sem.