Nem pont így képzeltük az univerzum felfedezését

2016.08.23. 11:37

Ha azt hitte, hogy az ismeretlen bolygók, naprendszerek és galaxisok felfedezése olyan változatos és akciódús, mint ahogy azt a Star Trek hirdette, akkor van egy rossz hírünk. Az univerzum feltérképezése inkább a gyűjtögetésről, a kompromisszumokról és az ismétlődésről szól, legalábbis a No Man's Sky esetében. Az augusztus közepén megjelent videojáték sokat markolt, jóval kevesebbet fogott, viszont a maga nemében még így is lenyűgöző, bár kétségtelen, hogy nem való mindenkinek.

A 2008-ban alapított, mindmáig független Hello Games játékfejlesztő stúdió 2013-ban jelentette be, hogy új projekten dolgoznak, egy olyan sci-fi játékon, amiben 18 trillió (18 000 000 000 000 000 000) planéta lesz bejárható és felfedezhető, megspékelve idegen lényekkel, kereskedelemmel, bányászattal, na meg harccal, hiszen ahol űrhajók repkednek az égen, ott előbb-utóbb eldördülnek a fegyverek is.

A No Man's Sky végül augusztus elején landolt a boltokban, feltüzelt játékosok tömegei vetették rá magukat, majd pár óra után rengetegen csalódott kommentekkel árasztották el az internetet, mondván, nem azt kapták, amire számítottak.

Bár tényleg repkedhetünk kedvünkre, a felfedezhető bolygók száma lényegében végtelen, interakcióba keveredhetünk idegen létformákkal, üzletelhetünk, és a fegyveres konfliktus is elkerülhetetlen, valami mégis hiányzik, ami az átlagfelhasználók számára élvezetessé tenné a játékot.

No Man's Sky nem űrszimulátor, a legfontosabb szó, amit meg kell jegyezni a játékkal kapcsolatban: FELFEDEZÉSForrás: Origo

A szabadság és a bejárható játéktér hatalmas, de nem kapunk történetet és valóban érdekes feladatokat, itt minden a felfedezésről szól, viszont narratíva és változatos küldetések hiányában a játék pár óra után önismétlővé válik. Ugyanazt a rutint hajtjuk végre, csak éppen más-más környezetben, és technikailag hiába lenyűgöző a No Man's Sky, a színpompás univerzumból sokak számára fájóan hiányzik a hagyományos tartalom.

Hol tart már a tudomány!

A játék bizonyos elemeiben tényleg lenyűgöző, hiszen kapunk egy olyan szabadon bejárható univerzumot, amiben több trillió bolygó várja, hogy megtaláljuk, leszálljunk, és felfedezzük. És itt nem a felfoghatatlanul nagy számon van a hangsúly, hanem azon, hogy a planéták (elméletben) mind egyediek: eltérő felszín, más atmoszféra, sajátos élővilág.

Ráadásul mindez valós időben érhető el, töltögetés nélkül: csak át kell repülni egyik bolygóról a másikra, még a naprendszerek közti hiperűrugrás sem tart tovább fél percnél.

A trükk az, hogy a több ezer billiárd égitest nem lett előre megalkotva, egy algoritmus állítja össze őket véletlenszerűen kiválasztott tulajdonságokból (ezért lehet mindegyik különböző), és amíg meg nem közelítjük őket, csupán adatsorként léteznek, a planéták csak akkor öltenek formát, mikor bekerülnek a látóterünkbe.

A játék első pillanatai: egy teljesen ismeretlen bolygó, és az űrhajónk, ami javításra szorul. Ahogy mondani szokták: innen szép nyerni!Forrás: Origo

A kalandunk is egy ilyen véletlenszerűen generált bolygón kezdődik, ahol belső nézetből irányíthatjuk szótlan hősünket, akinek első körben a rommá tört űrhajóját kell megszerelni, hogy visszatérhessünk a csillagok közé.

Gyűjtögess, gyárts, ismételd!

A No Man's Sky a manapság igen népszerű túlélőjátékokból merített, így az előrehaladásunk kulcsa, hogy megszerezzük az életben maradáshoz és a közlekedéshez szükséges alapanyagokat. Az utóbbiak begyűjtése után olyan tárgyakat készíthetünk, amivel megjavítható a burkolat vagy a hajtómű, illetve felhasználhatjuk őket üzemanyagként vagy éppen munícióként.

A nyersanyag a hátizsákunkba vagy az űrhajónk rakterébe kerül, és egy menüben állhatunk neki a különböző alkatrészek és kiegészítők gyártásánakForrás: Origo

A különféle alkotóelemekre a bolygón bóklászva, felfedezés közben lelhetünk rá, és nem csak úgy hevernek a porban, hanem mindenféle csiricsáré növényekből, színpompás kristályokból, furcsa sziklákból, vagy éppen az egzotikus élőlényekből nyerhetjük ki őket.

Van, amikor elég egy gombnyomás a szükséges elemek (vas, cink, plutónium, szén, titánium stb.) begyűjtéséhez, de a legtöbbször a Multi-Tool névre hallgató fegyverünk bányászsugarát kell bevetni, ami szépen lebontja az elénk kerülő természeti képződményeket.

A bányászat egyszerű: multifunkciós fegyverünkkel rálövünk a megfelelő sziklára, és már gyűlik is a hátizsákunkban a megfelelő nyersanyagForrás: Origo

Az alkotóelemek ezután a meglehetősen szűkös, de azért bővíthető hátizsákunkba vagy a hajónk rakterébe kerülnek, ahol a megfelelő mennyiség beszerzése után nekiállhatunk a gyártásnak: a vasból lemez készíthető, ezzel kijavítható a burkolat, a plutónium pedig mehet az üzemanyagtartályba, és begyújtható a hajtómű.

És mindez csak a kezdet, a mászkálás és gyűjtögetés sosem ér véget, hiszen folyamatos utánpótlás szükséges  a hajtóművekhez (van három különböző), az űrruhánk létfenntartó rendszerihez és a bányászeszközünk működtetéséhez. Arról nem is beszélve, hogy az űrhajó és a Multi-Tool mindenféle extrákkal bővíthető/erősíthető, de ezekhez megint csak kell a legyártásukhoz szükséges alapanyag...

Civilizációk nyomai

A No Man's Sky ugyan arra biztat, hogy fedezzünk fel minél több planétát és ezek adatait a megfelelő menüpont alól töltsük fel az Atlas névre hallgató globális adatbázisba, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk a hatalmas univerzumban. A naprendszereket járva folyamatosan más civilizációk nyomaira/tagjaira bukkanhatunk, és profitálhatunk a kutakodásból/interakciókból.

Minden egyes bolygón rengeteg kihalt, vagy éppen kihaltnak tűnő bázis várja, hogy felfedezzük, és az épületek nemegyszer értékes és érdekes dolgokat rejtenekForrás: Origo

A bolygók tele vannak kisebb-nagyobb bázisokkal, amelyek többnyire üresen állnak, értékes alapanyagot vagy fejlesztéseket rejtve, de alkalmanként egy idegen faj képviselőjébe is belefuthatunk. Ezek a lények szinte minden esetben kommunikálnak velünk, de idegen nyelvet beszélnek, amit egyáltalán nem értünk. Legalábbis elsőre.

A bolygókat felfedezve viszont rendre különleges monolittömbökre lelhetünk, amelyeket megérintve megtanuljuk az adott rendszerben honos civilizáció nyelvének egy szavát. Minél több ilyen követ találunk, annál bővebb lesz a szókincsünk, és az újabb és újabb kifejezések birtokában egyre több mindent értünk meg az idegenek szövegeléséből.

Különálló különleges kövek, vagy akár egész építmények segíthetnek abban, hogy egyre jobban megértsük az idegen civilizációk képviselőitForrás: Origo

Tanulni, tanulni, tanulni – mondotta Lenin, és ha nem is mindenben, ebben mindenképpen igaza volt, hiszen van értelme elmerülni a földönkívüliek nyelvjárásában. Az interakciók során a lények mindig szeretnének tőlünk valamit, és ha nem is értjük, mit akarnak, adott három választható reakció.

Habár tudás hiányában is 33% esélyünk van a megfelelő lehetőségre bökni, sokkal nagyobb sikerélmény, ha az ismert szavak birtokában jövünk rá a megoldásra. Ilyenkor a jutalmunk sem marad el, hiszen minden találat valamilyen „ajándékot" jelent: értékes fejlesztést, esetleg valamilyen különleges tárgyat, amit jó pénzért elsózhatunk.

Találkozás az idegenekkel: ha sikerül megértenünk, hogy mit szeretnének tőlünk, akkor sosem marad el a jutalmunk.Forrás: Origo

Elsózhatunk, hiszen a nagyobb bázisokon egy terminál segítségével kereskedni is lehet, adhatjuk-vehetjük a portékákat, sőt egyes helyeken egy fali szekrényből menőbb verzióra cserélhetjük a Multi-Toolt, a leszállópályákon pedig ajánlatot tehetünk az ott pihenő űrhajókra.

Dől a lé!

Egy jobb Multi-Toolért akár 50-60 000 egységi pénzt is leszurkolhatunk, egy vagányabb (és ami sokkal fontosabb, jobban felszerelt és nagyobb raktérrel rendelkező) űrladik ára viszont 300 000-től akár húszmilliós összegig is terjedhet. Ez első blikkre elképesztően soknak tűnik, de pénzt szerezni sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

Persze el lehet adni a begyűjtött alapanyagokat és tárgyakat, de ez aprópénz ahhoz képest, ha vesszük a fáradtságot, és nekiállunk egy bolygó alapos felfedezésének. A No Man's Sky nem MMO, így a többi játékossal nem találkozhatunk, de a 18 trillió bolygón közösen osztozunk. Ha tehát valaki előttünk felfedez egy égitestet, és annak adatait feltölti az Atlas adatbázisba, akkor azért nekünk már nem jár dicsőség, és pénz sem!

Az adatbázisba bekerül minden meglátogatott helyszín és bevizsgált élőlény, innen már csak pár gombnyomás, hogy azt megosszuk a mindenki számára elérhető Atlas adatbázissalForrás: Origo

Bizony, az új helyek meglátogatásáért és rögzítéséért pénz jár, és nemcsak maguk a bolygók érnek kreditet, de a rajtuk található építmények, növények és állatok megtalálása/bevizsgálása is – az élőlények szkennelésére van egy külön eszközünk, egy gombnyomás, pár másodperc az egész.

Az égitestek, létformák, bázisok lajstromba vétele és feltöltése egyenként ugyan nem nagy summa, de ha összegyűjtjük a bolygónként előírt pontos mennyiséget, akkor busás összegek, több százezres tételek üthetik a markunkat. Ha pedig rászánjuk az időt és energiát, két-három bolygó felfedezése után már egy közepesen drága űrhajó kifizetésére is kézremegés nélkül fogunk igent mondani.

962 067 kredit egy vadonatúj űrhajóért? Először szívjuk a fogunkat, de ha egy kicsit nekiduráljuk magunkat a felfedezésnek, akkor egy idő után már ez is csak aprópénznek tűnikForrás: Origo

Van, hogy elsülnek a fegyverek

Az űrbe kilépve kedvünkre repkedhetünk a naprendszer bolygói között, a rendre felbukkanó űrállomásokon kereskedhetünk, idegenekkel találkozhatunk, vásárolhatunk, az aszteroidákból bányászhatjuk a szükséges nyersanyagot, és ha sikerül feltöltenünk a hiperhajtóművet, akkor bármikor átruccanhatunk egy másik rendszerbe, hogy ott elölről kezdjünk mindent.

Minden naprendszerben van legalább egy űrállomás, ahol kedvünkre kereskedhetünk és vadászhatunk a miénknél jobb hajóraForrás: Origo

A bolygók között utazgatva egy idő után elkerülhetetlen, hogy kalózok szkenneljék be a hajónkat, akik az értékes rakományt felismerve azonnal a nyakunkba ugranak. Próbálkozhatunk meneküléssel, de akár csatába is szállhatunk, és ilyenkor nagyban növeli az esélyeinket, ha korábban jobb fegyverekkel, erősebb pajzzsal és hasonló nyalánkságokkal szereltük fel a gépünket.

Ha viszont a martalócok felülkerekednek rajtunk, még akkor sincs nagy baj. A csúfos vég után a legközelebbi űrállomáson „térünk magunkhoz", ahonnan kirepülve felkereshetjük a pusztulásunk helyszínét, és begyűjthetjük a felrobbanó hajónk után maradt fejlesztéseinket és portékánkat.

Harcra viszont a felszínen is számíthatunk: ha túlzásba visszük a bolygó kizsákmányolását, vagy túl nagy lendülettel irtjuk az élőlényeket, akkor magunkra haragítjuk a minden planétán jelen lévő drónokat, akik kérlelhetetlenül nekünk támadnak. Ha elég tökösek vagyunk, akkor velük is birokra kelhetünk, de az agressziónk egyre durvább válaszra készteti őket, így egy idő után lépegető robotokkal, vagy akár ránk vadászó flottákkal is meggyűlhet a bajunk.

Onnantól, hogy felbukkan a kis halálfej a képernyő tetején, már csak másodperceink vannak a rakományunkra ácsingózó agresszív kalózok érkezéséigForrás: Origo

Van itt cél, csak nem biztos, hogy megmozgat

Ahogy azt már említettük, történet nincs, és a célunk sem más, mint hogy eljussunk az univerzum közepébe, illetve szentelhetjük annak az időnket, hogy az Atlas által kijelölt utat kövessük – ez ügyben már a játék legelején döntést kell hoznunk.

A bolygók felett repkedni halálosan egyszerű, és teljesen kikapcsolja az embert a folyamatosan változó domborzat látványaForrás: Origo

Utóbbi elsőre izgalmasan hangzik, hiszen anomáliák vizsgálata és az ismeretlen felfedezése a feladatunk, de idővel persze kiderül, hogy ez sem más, csak planéták felfedezése, annyi különbséggel, hogy itt nem véletlenszerűen, hanem egy előre meghúzott vonal mentén haladunk előre. Bónuszként ráadásul olyan extra cuccokra is szert teszünk, amelyekkel nyithatóvá válnak az univerzumszerte fellelhető bázisok és tartályok zárt ajtajai.

Nem kell megmenteni a világot, nem kell háborút vívni, nem kell eszmékhez csatlakozni,  csak menni előre, felfedezni mindent, rácsodálkozni a sokszor lenyűgöző, nemegyszer halálos bolygókra, a szinte minden esetben felfoghatatlanul fura élővilágra, a torz formákra és a leírhatatlanul változatos színekben játszó világokra.

A No Man's Sky célja, hogy megadja a szabadság, a felfedezés, a kutatás és a gyűjtögetés élményét. Ennél többet nem is nyújt (és igazából nem is ígért soha), és sokak számára éppen ezért unalmas, céltalan és értelmetlen. Ha viszont ráérzünk az ízére, akkor órákra el tudunk veszni benne.

Felpillantunk az égre, ott egy másik planéta. Hajt a kíváncsiság, és megtehetjük, hogy behuppanunk az űrhajónkba, és átröppenünk egy másik bolygóra. Csak percek kérdéseForrás: Origo

Virtuális jóga

Hiába ismételgetjük ugyanazt minden bolygón, pár óra után hiába fújjuk kívülről az épületek formáját, hiába válik monoton rutinná a gyűjtögetés, mindig lesz egy új helyszín a távolban, egy újabb bolygó, egy újabb fejlesztés, egy újabb apróság, amiért érdemes folytatni a játékot.

Kicsit olyan ez, mint a jóga: nekiveselkedünk, végrehajtjuk a jól ismert feladatokat, néha picit unjuk, néha picit szenvedünk, de összességében mégis élvezzük az egészet,  és amikor a végén felállunk, akkor lazábbnak, nyugodtabbnak érezzük magunkat – kikapcsolódtunk.

Bár nem pont így képzeltük az univerzum felfedezését, de a No Man's Sky-nak még így is megvan a maga varázsa, ami napról napra arra ösztökél, hogy visszatérjünk a hatalmas univerzumba, begyújtsuk a hajtóműveket, és elinduljunk egy újabb ismeretlen bolygó felé.

A No Man's Sky augusztus 10-én jelent meg PlayStation 4-re, majd augusztus 12-én PC-re, cikkünk a konzolos verzió alapján készült.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK