Végre az örök második is képes labdába rúgni

A fociban nem csak a gyepen megy a küzdelem, de a videojátékok világában is: minden évben összecsap a Konami szárnyai alól érkező Pro Evolution Soccer és az Electronic Artstól érkező FIFA legújabb része. A PES idei része nagyon szuper lett, például kiválóak a mozgások, de a konkurenciához képest még mindig sok licenc hiányzik, és az igazán egyedi játékmódból sincs elég.

Talán kicsit erős kijelentés, hogy hatalmi harc dúl a FIFA és a PES között, de kétségtelen, hogy már évek óta ez a két cím határozza meg a focis játékok világát, és az emberek már önkéntelenül is folyton egymáshoz hasonlítják a két programot.

A küzdelem persze nem egészen kiegyenlített, hiszen az Electronic Arts üdvöskéjének megvan az az óriási előnye, hogy birtokolja a hivatalos jogokat, így lényegében az angoltól a mexikói bajnokságik minden csapat olyan név alatt és olyan szerelésben tűnik fel, mint a valóságban.

A Konami játékánál viszont ez csak nagyon visszafogott mértékben köszön vissza.

Éppen ezért a PES-nek évről évre fel van adva a lecke, mindig valami újdonságot kell mutatnia, olyan egyedi funkciót, ami miatt játékosokat csábíthat el a konkurenstől.

A Pro Evolution Soccer 2017 a Real Touch rendszernek köszönhetően a korábbinál sokkal dinamikusabb játékmenetet biztosít, a gép által irányított ellenfelek és társak mesterséges intelligenciája sokat finomodott, a Total Team Control pedig egész csapatos változtatást eredményez a másodperc töredék része alatt. A fejlődés tehát adott, de az aktuális FIFA elpáholásától azért még igen messze vagyunk.

Meggyőző játékmenet

A PES tesztelésekor már alig vártam, hogy egy sima barátságos meccs keretében kipróbálhassam a First Touch továbbfejlesztett változatát, a már említett Real Touch játékmotort. Bár a FIFA sokat fejlődött az évek során, azért a 16-nál is azt lehetett érezni, hogy a gép rettenetesen beleszól a játék alakulásába (nem kevésszer püföltem a kanapé karfáját emiatt), és ugyan sokszor az történik, amit szeretnénk, mégsem igazi a labda feletti uralom élménye.

A PES-nél viszont más a helyzet, a játékos úgy nyomja a gombokat, hogy

valóban érződik a teljes kontroll, és a csapattagok is próbálják olvasni a gondolatainkat.

Nem kell megijedni például akkor sem, ha egy gyenge szöktetést eszközölünk, vagy éppen a futballista rossz keresztlabdát ad, mert az ellenfél rossz mozdulatából vagy cselezéséből újfent visszatámadhatunk, sőt, egy jól felépített akcióval akár még gólt is szerezhetünk.

Az új Real Touch játékmotornak köszönhetően a meccsek dinamikusabbak, mint valaha, és tényleg érezzük, hogy mi uraljuk a labdát irányítás közben Forrás: Konami

Érződik a dinamika, a pörgés, itt tényleg nehéz egy unalmas döntetlen kiszenvedni, ugyanakkor azt nem mondhatjuk, hogy össze-vissza cselezéssel pikk-pakk el lehet jutni a kapuig – mint például a FIFÁ-ban.

Szerencsére a lövések, ívelések, passzok is rendesen ki lettek dolgozva.

Könnyűnek ugyan nem mondanám egyiket sem, sokkal többet kell gondolkodni és koncentrálni, mint korábban, nem az van, hogy nyomunk egy felfelé gombot és lövünk.

Ennek viszont az az eredménye, hogy ha keményen ráfekszünk a képességeink fejlesztésére, akkor olyan mozdulatokat produkálhatunk, amiket még Ronaldótól vagy Neymartól sem gyakran láthatunk.

Egészen jópofa és hasznos a Total Team Control névre keresztelt újítás is. Különböző, a játékhelyzetnek megfelelően előre beállított taktikákat tudunk azonnal aktiválni, mintha csak edzőként a partvonalon állva füttyentenénk egyet, hogy mindenki rendeződjön a helyére.

Ha például az ellenfél vezet, feltolhatjuk a védekezésünket, ha pedig mi vagyunk egy gólos előnyben, akkor bezavarhatunk mindenkit a kapu elé. Sajnos egyéni megoldásokat nem tudunk beállítani, csak a fejlesztők által leprogramozott listából válogathatunk, de talán jövőre már erre is lesz lehetőség.

Jól néz ki, de ez főleg a licencelt csapatoknál igaz

A PES 2017 grafikája egész korrekt, mondjuk erre eddig sem lehetett panasz. Legalábbis konzolon, a PC-s játékosok idén is felháborodtak, hogy

számítógépen mennyivel gyengébb a kivitelezés.

Konzolon érezhető, hogy a környezetre, vagyis a stadionokra és a közönségre feküdtek rá leginkább a fejlesztők, a szurkolótábor például egész meggyőző hangulatot tud teremteni. Rengeteg híres csapat és liga jogait viszont idén sem használhatta a Konami, így rengeteg hiányossággal fogunk találkozni, és ez nemcsak a mezek összetételét érinti, hanem a fizimiskákat, arcokat is.

A grafikára konzolon idén sem lehet panasz, érződik, hogy a fejlesztők külön figyelmet fordítottak a stadionok és a szurkolók minél élethűbb megjelenítésére Forrás: Konami

Persze a Konami próbálkozik, de egy futballra kihegyezett játékban nem elég megszerezni az UEFA engedélyeket, olyan bajnokságok hiányoznak, mint a spanyol, de az angolnál is maximum a focistáknál találkozhatunk a valóságnak megfelelő megnevezésekkel.

Persze ez érthető a háttérben meghúzódó jogok és megállapodások miatt, de ez nem vigasztal,

amikor London Blue vs. Manchester Red meccset kell játszanom Chelsea vs. Manchester United rangadó helyett.

Persze lehet legyinteni, de egy focirajongónak ez igenis fontos, és a kis lépések ide nem elegendők, főleg nem a konkurenssel szemben.

A játékélmény rendben van, jófajta virtuális focít biztosít a PES, de a hivatalos licencek hiányán azért nagyon nehezen lendül túl az egyszeri játékos Forrás: Konami

Lassú és funkciókban szegény menürendszer

További fájó pont, hogy a menü még mindig borzasztó lassú. Az első indítás után legalább tíz perc, mire végiggörgetjük a szabályzatot és mindent beállítunk. A helyzet pedig csak fokozódik, mikor egy összetettebb menüpontot nyitunk meg, beállítunk mindent, majd úgy döntünk, hogy inkább más játékmóddal próbálkozunk. Ilyenkor bizony képes hosszú másodpercekre faképnél hagyni a program.

Ráadásul az egész rendszer rendkívül ingerszegény: kevés az effekt és nehezen átlátható,

mintha nem lett volna idő vagy igény egy normális menü elkészítésére.

A játékmódok szerencsére rendben vannak: a korábbi kiadásokból már ismert Become a Legend a legjobb, továbbra is remek élmény, ahogy a nevenincs focistánkkal szép lassan a rivaldafény közepébe kerülnünk. Ugyanakkor a Master League sem gyerekjáték, és ez a mód főleg azoknak lesz szórakoztató, akik menedzserkedésre vágynak, hiszen itt egy előre kiválasztott csapatot kell a csúcsra juttatnunk.

Így csábíts sztárokat a csapatba

Nem szabad továbbá megfeledkezni a myClub lehetőségről sem, ami a PES egyik legerősebb pontja. A gond csak az, hogy egyedinek semmiképp nem nevezhető, hiszen hasonlatos a FIFÁ-ban megismert Ultimate Teamhez, aminek kiforrottsága szintén rendkívül dinamikusan ível felfelé, így emiatt csak kevesen fogják a Pro Evolution Soccer 2017 mellett letenni a voksukat.

Vannak kifejezetten jól sikerült játékmódok az új PES-ben, de akkora különbség nincs a FIFÁhoz képest, hogy az ember gondolkodás nélkül a Konami játékát válassza Forrás: Konami

A myClubban egy olyan csapatot építhetünk fel, amilyet szeretnénk, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen módszerrel és mennyi idő alatt visszük véghez. Már az alapvető karrier módnál is módosítottak egy kicsit az átigazolásokon, realisztikusabbak a megkeresések, ha pedig nem vagyunk elég nyerő szériában vagy éppen nem kínálunk eleget, akkor

a kiszemelt játékos úgy utasítja vissza az ajánlatunkat, hogy csak pislogunk majd, mint hal a szatyorban.

A myClub szuper koncepciót követ, egy álomcsapatot kell összeverbuválnunk, majd így mérhetjük össze erőnket mások kiválasztottaival. A felkutatáshoz és leigazoláshoz viszont nem árt valamilyen szakértőt felbérelni, aki nálunk sokkal jobban érti a dolgát, és olyan játékosokat is figyel, akikben nagyobb potenciál rejtőzik.

Ezek a megfigyelők persze arcátlanul sokat kérnek, de megéri fizetni őket, mert nekik köszönhetően sokkal egyszerűbben meglehet a Ronaldót és Messit is magába foglaló támadósor.

Jobb lett, sajnos még mindig nem elég jó

A Pro Evolution Soccer 2017 megint egy új fejezetet nyit a játéksorozat életében. A játékmenet rendkívül jó, a cselek, a mozgások, de főleg a játszhatóság messze túlmutat az eddigi kiadásokon, egyszerűen élmény megküzdeni a barátokkal, vagy a világ más részén élő, kontrollert vagy billentyűzetet ragadó PES-esekkel.

Online nem rossz a teljesítmény, a kép nagyon nagyot ritkán döccen meg, bár ez nem csak a Konaminál van így, ahogy az sem, hogy a program néha idegesítően hosszan keresi azt, aki megmérkőzik velünk.

A Pro Evolution Soccer 2017 jobban sikerült, mint bármelyik rész a legutóbbi évekből, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy komolyabban megszorongassa a konkurenciát Forrás: Konami

Hiába viszont a fejlődés a korábbi részekhez képest, a csapatok és ligák licencelésének hiánya miatt rengeteg vásárlót veszíthet a Konami. A Barcelona szerepeltetése szuper, de még több ember gondolkodna el a vásárláson, ha a Real Madriddal, vagy akár a Valenciával érhetne a csúcsra. Erre azonban még nincs lehetőség – legalábbis konzolon, PC-n biztos, hogy a modderek villámgyorsan elkészítik a szükséges frissítéseket.

Ha a Konami valamilyen csoda folytán megoldaná a jogok kérdését, akkor

a PES méltó kihívója lenne a FIFÁ-nak,

főleg, ha a menürendszerre is ráállítanának egy kompetens csapatot, és az online szerverek teljesítményét is magasabb szintre emelnék.

A PC-re, PlayStation 3-ra és 4-re, valamin Xbox One-ra és 360-ra elérhető PES 2017 mindenképpen előremutatóbb a korábbi verzióknál, és egy-két év múlva a sorozat talán már tényleg olyan ellenfele lesz a FIFA 19-20-nak, hogy komolyan késhegyre menő csatáról beszélhessünk.