Az 1987 óta létező Final Fantasy-széria legutóbbi, számozott epizódja óta több mint hat év év telt el, így már epekedve vártuk, hogy mi készül a Square Enix műhelyében. Az alkotók ezúttal érdekes hullámvasútra invitálnak: egyrészt szabadjára engednek egy nyílt világban, ugyanakkor helyenként teljesen lineárisan vezetnek végig egy olyan történeten, ami közel sem tökéletes. A Final Fantasy XV viszont így is kihagyhatatlan, a rajongóknak és a műfaj kedvelőinek egyaránt. 

Az egyszerű felállással induló alapsztori szerint két hatalom áll szemben egymással. Az egyik a Nilfheimi Birodalom, akik a mágikus technológiát latba vetve próbálják meg megszerezni az összes ország feletti hatalmat, a másik pedig Lucis királysága, akik nem annyira a fejlődés, inkább a varázslatok segítségével próbálják elérni céljaikat. 

Ebbe az alaphelyzetbe csöppenünk bele főhősünkkel, Lucis trónörökösével, Noctisszal és három barátjával (Gladius, Ignis és Prompto). A négyes fogatból viszont csak Noctist tudjuk irányítani, a többiek csupán a közös támadásokat eredményező parancsainkat hatják végre, egyébként pedig kifejezetten okosak, és javarészt maguktól harcolnak.

Csapatunk tagjait számos jósággal felvértezhetjük, hiszen nemcsak fegyverekkel, de különböző képességekkel és varázslatokkal segíthetnek rendet tenni Eos világában.

A készítők mindvégig finoman adagolják a történetet, ezért egy lassan csörgedező cselekménysorban vehetünk részt, ahol számos kihívás vár ránk. A történetvezetés viszont korántsem hibátlan, hiszen többször akad olyan helyzet, amikor a program egész egyszerűen nem magyarázta el rendesen, hogy mégis mi a fészkes fenét keresünk egy-egy vadonatúj helyen. 

Szép új világ

A Final Fantasy XV-öt sokan JRPG-nek titulálják, de valójában nem sok köze van a valódi RPG-khez. Leginkább RPG Lightnak mondható, hiszen vannak benne ismerős elemek – képességfa, fejlődési rendszer stb. –, viszont ezek egyáltalán nincsenek úgy kidolgozva, mint egy klasszikus szerepjátékban.

A játék stílusában a klasszikus road movie-kat idézi, ami igazi feelgood érzést kölcsönöz a programnak. A központi történetszálon akár 25 óra alatt végigrongyolhatunk, de nem érdemes kapkodni, hiszen minél több időt töltünk a játék univerzumában, az FFXV annál inkább beszippant. 

A játék világa hatalmas és maradéktalanul meríti ki az open world fogalmát. Ahogy az hasonló műfajú játékoknál lenni szokott, milliónyi megoldandó feladat vár ránk, amelyek a küldetéstípusok terén óriási újításokat nem hoznak, így megfelelő rutinnal és tapasztalattal könnyedén teljesíthetjük őket.

Kapunk egy szabadon bejárható, csodálatos világot és milliónyi küldetéstForrás: Square Enix

Kivételt képeznek ez alól azok a kihívások, ahol magasabb tapasztalati szintet kell elérnünk ahhoz, hogy egyáltalán belekezdhessünk az adott feladat megoldásába, illetve akadnak olyan küldetések, amelyeknek előfeltétele a megfelelő felszerelés megléte – ezeket az elvárásokat szépen tudomásul vesszük, majd később, a feltételek „birtokában” térünk vissza hozzájuk. 

A főhős képes teleportálni, és harc közben a társaival képes látványos kombók lebonyolításáraForrás: Square Enix

Kapunk egy érdekes fejlődési rendszert is: a játék kezdetén sokkal több tapasztalati pontot kapunk az elvállalt küldetések teljesítéséért, mint az ellenfelek legyőzéséért, így rengeteg missziót kell bevállalni a szintlépésekhez, amire ráadásul csak a táborban töltött pihenés során van lehetőségünk. 

Ugyanakkor ez nem minden, a tapasztalati pontokon túl a tulajdonságainkat is fejleszthetjük, erre a játék külön pontokat ad – ezekkel egész sokféle passzív képesség szerezhető meg. A többségük automatikusan lép életbe, azaz a játékosnak nem kell mást tennie, mint élveznie az általuk nyújtott előnyöket.

A képességeknek a játék első 5-6 órájában még nem látjuk sok hasznát, idővel azonban rájövünk, hogy szinte mindegyik jó valamire. Ráadásul a megfelelő képességek megszerzésével felgyorsítható a fejlődés – érdemes ráfeküdni a Felfedezés fül alatt található tulajdonságokra.

A legújabb Final Fantasy lényegében egy videojátékba öltött road movieForrás: Square Enix

A korábbi részek ismeretében ez a fajta a fejlődési igencsak fapados érzetet nyújt, hiszen hiába lépünk magasabb szintre, sokszor csak olyan képességbónuszokra teszünk szert, amelyeknek alig van gyakorlati haszna, és sokszor felmerül az emberben, hogy a fejlesztők vajon miért nem tettek a játékba ennél sokkal hasznosabb opciókat.

Ha harc, hát legyen harc!

Kaptunk egy újféle valós idejű harcrendszert is, ami leginkább a Blizzardra jellemző „megtanulni könnyű, mesterévé válni nehéz" elgondolásra követi. A szisztéma gyorsan elsajátítható, de ahogy érkeznek az újabb és újabb mozdulatok, úgy válik egyre komplexebbé. A legtöbb parancs egy-egy gomb használatával kiadható, de a bonyolultabb megmozdulások már némi gondolkodást követelnek a játékostól, hiszen a tökéletes összhatás érdekében a rendelkezésünkre álló képességeket mindig a megfelelő helyzetben kell eldurrantani. 

Noctis ide-oda teleportálhat a csatatéren, így mélyítve el a harcok taktikai lehetőségeit. A megvásárolható és megszerezhető fegyverek és ékszerek fokozzák a karakterek erejét, igaz, a társaink szinte teljesen maguktól küzdenek, csak pár összehangolt támadásra adhatunk nekik közvetlen parancsot (na meg gyógyitalokat adhatunk nekik).

A harc ezúttal valós időben zajlik, és egyetlen karakter felett gyakorolhatunk kontrolltForrás: Square Enix

Érdekes adalék, hogy a történet során Noctis szupererős királyi fegyverekre is szert tehet, amiket csak ő képes használni. Ezek tényleg nagyon veszélyes játékszerek, de használat közben folyamatosan csökkentik a karakter életerejét, azaz a „valamit valamiért” elvet követve csak ritkán, a legkritikusabb helyzetben érdemes bevetni őket.

Van továbbá mágia is, igaz, a korábbi játékokban látotthoz képest visszafogott módon: mindössze pár varázslatot tanulhatunk meg, ezek többsége pedig támadásra jó.

A harcrendszer könnyen elsajátítható, de a mesteri szintű kezeléséhez azért idő kellForrás: Square Enix

Természetesen – ahogy ez lenni szokott – a játék idővel egyre nagyobb kihívások elé állít, és a kezdeti, könnyen abszolválható csatákat sorra váltják fel a több percet is felölelő küzdelmek. Ahhoz, hogy ezekből győztesként kerüljünk ki, nem árt, ha elegendő pénzt szedünk össze, mivel egy raklapnyi gyógyitallal felpakolva szinte biztos, hogy nem hagyjuk a fogunkat a csatatéren.

Üdvözlendő megoldás, hogy pénztárcánk megtöltését már nem tudjuk fedezni holmi koreaiakat megidéző farmolással, viszont a begyűjtött szörnykomponensek értékesítése és a mellékküldetések megoldása simán fedezi a kiadásainkat.

Ej, de csinos valaki!

Ami a vizuális megvalósítást illeti, ezen a téren abszolút nem érheti szó a ház elejét. A Final Fantasy-t ugyan továbbra sem a hatalmas felbontások és az elképesztő effektek jellemzik, de a kreatív dizájn szempontjából továbbra is rendkívül karakteres, és kiváló atmoszférát teremt kalandozásainkhoz. 

A szemünk mellett a fülünket is kényezteti a játék, ami olyan hangeffekteket, és legfőképp olyan zenéket tesz le az asztalra, amiket még biztosan sokáig nem fogunk elfelejteni. Apró adalék, aminek a rajongók is örülni fognak, hogy a korábbi részek zenéit visszahallgatjuk a kocsinkban ülve, ami garantáltan nosztalgikus mosolyt csal majd a legtöbb Final Fantasy-hívő arcára.

Az autónkkal nemcsak furikázni lehet, de akárcsak a karakterünk, ez is fejleszthető, sőt a kedvünkre testre is szabhatjukForrás: Square Enix

Akkor jó, ha jó a vége?

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a játék olyan zseniális befejezést kapott. Habár a sztori tényleg nem hibátlan, de annyira jól van felépítve, hogy a rajongókon túl a Final Fantasy-t csak hírből ismerőknek is legalább egyszer érdemes kipróbálni.

Ráadásul a végső harcot követően is folytathatjuk a kalandozást, amit mindenkinek javasolt, hiszen idővel újabb lehetőségek és legyőzendő ellenfelek kerülnek majd be a játék univerzumába.

Hiába a sorozat sokadik része, a Final Fantasy XV még mindig tud újat mutatni, és nem csak a rajongókat varázsolja elForrás: Square Enix

A Final Fantasy-rajongók ráadásul sok olyan régi ismerőssel találkozhatnak, akik meg fogják dobogtatni a szívüket – már persze akkor, ha kellemes emlékeket őriznek az adott karakterekről.

A Final Fantasy XV képében egy tisztességes epizódot kaptunk, aminek ugyan vannak történetvezetési hiányosságai, de újdonságaival és egyedi hangulatával még azokat is képes lehet elvarázsolni, akiknek amúgy teljesen idegen ez az univerzum.

A Final Fantasy XV 2016. november 29-én jelent meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, tesztünk az xboxos verzió alapján készült.