Láncfűrésszel esett nekem az asszony

2017.01.28. 15:15

Még csak január van, de máris megérkezett az idei év egyik legjobb horrorjátéka. A Resident Evil 7 az alapokhoz nyúl vissza, és olyan hátborzongató atmoszférát teremt, hogy néha muszáj közben szünetet tartani és szusszanni kicsit, hogy helyre tegyük a megtépázott idegeinket és a száguldó pulzusunkat.

A Resident Evil-játéksorozat még 1996-ban kezdte a pályafutását az első PlayStation konzolon, és az elmúlt huszonegy évben annyi folytatás és mellékág készült hozzá, hogy ember legyen a talpán, aki képes számon tartani és pontosan követni a szériát.

A legendás első rész egy elhagyatott kúriába kalauzolta a játékosokat, ahol Chris Redfield és Jill Valentine irányítására volt lehetőség a zombikkal és egyéb szörnyekkel zsúfolt épületben. A '96-os Resident Evil egy kifejezetten nehéz, klausztrofóbiás horrorjáték volt, ám ahogy teltek az évek, a széria a szórakoztató rettegéstől egyre inkább a hagyományos akció irányába tolódott, jó néhány játékost fanyalgásra késztetve.

Ennek viszont most vége, hiszen a hetedik sorszámozott epizód visszatért a gyökerekhez, az akció helyett a feszültségkeltésre, a borzongásra és a túlélésre helyezve a hangsúlyt, ráadásul a helyszín ismét egy olyan nem túl bizalomgerjesztő épület, amitől már az első pillanattól kivert minket a víz.

Ismerős séma, de ijesztően jól működik

A játék felütése egyáltalán nem hasonlít arra, amit eddig a Resident Evil-től megszokhattunk, sőt a történetet beindító helyzet sokkal inkább emlékeztet egy másik horrorszériára, a Silent Hill-re. Főhősünk Ethan, aki három év után kap egy rejtélyes videoüzenetet a halottnak hitt feleségétől.

Ez a szitu annyira elcsépelt, hogy még egy videojáték szereplőjének sem kellene bedőlnie neki, de a derék férj a kifejezett tiltás ellenére is útra kel, hogy Louisiana lápvidékén kutakodjon az életjelet adó asszony után. A játék egy kifejezetten gusztustalan házba (vagyis inkább birtokra) tereli a játékost, ahol minden lépés után feláll a szőr az ember hátán...

Már napsütésben is látszik, hogy ez nem az a hely, ahol szívesen eltöltenénk egy éjszakátForrás: Capcom

A sorozat korábbi részeivel ellentétben a Resident Evil 7 belső nézetből játszható, ami kifejezetten jó tesz az élménynek, hiszen a látóterünk a megszokottnál jóval behatároltabb, ezáltal a program feszültebb és félelmetesebb, ráadásul az ember sokkal könnyebben beleéli magát a főhős helyzetébe.

A feleségünket rejtő ingatlan kifejezetten gusztustalan hely, az ember viszolyogva forog körbe-körbe a félhomályban, és persze gyorsan kiderül, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A baljóslatú atmoszférát kezdetben maga a ház biztosítja: hihetetlenül szépen (azaz gusztustalanul) kidolgozott részletek, mesteri bevilágítás és olyan hanghatások, amitől már az első percekben kényelmetlenül érezzük magunkat és gyanúsan méregetünk minden egyes sötét sarkot.

Oktatómód nincs, de az első fél óra során szépen elsajátítjuk az alapokat, és világossá válik, hogy a belső nézet és a Silent Hill-es felütés ellenére ez még mindig egy Resident Evil. A ház felderítése közben tárgyakat gyűjtünk, keressük, hogy hol és miképp használhatjuk őket, kapcsolókat aktiválunk, egyszerűbb logikai feladványokat oldunk meg, életmentő cuccokat készítünk (gyógyszer, lőszer stb.) és mindeközben rendre a hátunk mögé pillantunk, attól rettegve, hogy előbb-utóbb felbukkan ott valaki.

Mikor leszáll az éj, minden sokkal hátborzongatóbb. És akkor a hangokról még nem is beszéltünk...Forrás: Capcom

Nem vagy egyedül

Habár kezdetben úgy tűnik, hogy egy elhagyatott házban kutakodunk, az első videokazetta begyűjtése után világossá válik, hogy erről szó nincs. Ami meglepő, hogy viszonylag gyorsan rátalálunk Miára, örülni viszont nem nagyon van időnk, hiszen valami vele sem okés – legalábbis erre utal, hogy pár perc után már egy láncfűrésszel esik neki a bal karunknak.

Az ember nem pont így képzeli az örömteli viszontlátást három év utánForrás: Capcom

És ez még csak a kezdet: a nem túl sikeres viszontlátás után megismerkedünk a rezidens Baker család visszataszító tagjaival, és beindul egy kifejezetten vad hullámvasút, ami egyszerre tárja fel a feleségünk és a fura família történetét, miközben lépten-nyomon próbára teszi az idegeinket.

A célunk, hogy elmeneküljünk a helyszínről, ami viszont nem könnyű feladat, hiszen Bakerék már nem közönséges halandók, így megszabadulni sem könnyű tőlük, arról nem is beszélve, hogy mindenféle ocsmány meglepetéseket rejtegetnek szerte a birtokon. A felbukkanó furcsaságok ráadásul nemcsak a vérnyomásunkat és a feszültséget tartják magasan, de a történet szempontjából is fontos szereppel bírnak, lényegében egy nagy kirakós fontosabb darabkáiként funkcionálnak.

A Baker család már első látásra sem túl megnyerő társaság, pedig itt még kifejezetten kedvesek a későbbiekhez képestForrás: Capcom

Random szörnyekben és meglepetésekben tehát nem lesz hiány, a legnagyobb fejfájást viszont jobbára a családtagok jelentik, akik lényegében főellenfélként funkcionálnak. A játék során többször összefutunk velük, ám hiába gyűjtünk be egyre hatékonyabb fegyvereket (kés, pisztoly, shotgun, lángszóró, gránátvető), nem mindig az a cél, hogy harcba bonyolódjunk, sőt!

Ugyan előbb-utóbb eljön az a pillanat, mikor tényleg szembe kell néznünk a família tagjaival, de akad jó pár olyan rész, mikor a „szégyen a futás, de hasznos" metodika a célravezető. Bujkálni, menekülni kell előlük, ami ugyan nem újdonság az Amnesia és az Outlast óta, de kifejezetten jól áll a Resident Evil-nek is: a legnyomasztóbb, legfélelmetesebb és legkiszolgáltatottabb pillanatokat akkor éltük át, mikor a családfő Jack elől bujkálva kerestük a pár percnyi szusszanást biztosító menedéket.

Nem lehet végig bujkálni, előbb-utóbb kénytelenek vagyunk szembenézni a ház lakóivalForrás: Capcom

Hideglelés a javából

A játékmenet szempontjából a Resident Evil 7 ugyan tényleg sok meglepetést nem tartogat, viszont ennek ellenére is tökéletesen betölti azt a szerepet, amit szántak neki. Egyrészt újra életet lehel a régóta irányt vesztett sorozatba, másrészt olyan félelmetes szórakozást biztosít, amire tényleg csak nagyon kevés horrorjáték képes.

A ház csak a kezdet, egy egész birtokot fel kell derítenünk, hogy megszabadulhassunk a hajmeresztő helyrőlForrás: Capcom

Egy átlagos gamer nagyjából 8-10 óra alatt végezhet a történettel, és ebből az első négy óra szinte garantáltan folyamatos rettegéssel telik. A belső nézetes, lopakodós Resident Evil 7 helyenként tényleg annyira nyomasztó, félelmetes és idegőrlő, hogy voltak részek, mikor egyszerűen le kellett raknunk a kontrollert, hogy kicsit kifújjuk magunkat.

Ezt a feszültséget a játék ugyan képtelen a befejezésig fenntartani, hiszen az előrejutással egyre magabiztosabbak és rutinosabbak leszünk, de ezt remekül ellensúlyozza a történet, ami a játék második felétől szolgáltatja az egyre durvább fordulatokat. Amint kijutunk a(z első) házból, a sztori elkezdi összekötni a rejtélyes birtokot a Resident Evil-univerzummal, nem mellesleg egy ponton olyan döntés elé állítja a játékost, ami nemcsak a cselekmény folyását, de a finálét is befolyásolja.

Instant klasszikus

Az új Resident Evil nem tökéletes, a főellenfelekkel szemben folytatott belső nézetes harcok helyenként például kifejezetten frusztrálóra sikeredtek, de a végeredmény így is meglepően jó, főleg ha azt nézzük, hogy milyen mellékvágányokon robogott a széria az elmúlt években.

Az ember nagyobb biztonságban érzi magát, ha van egy lángszóró a kezébenForrás: Capcom

Kifejezetten szép játékkal van dolgunk, mesterien felépített helyszínekkel, idegőrlő hanghatásokkal, lebilincselő, nemegyszer már-már túlságosan nyomasztó atmoszférával, plusz egy olyan parádésan összerakott történettel, ami egyaránt lehet ütős az újoncok és a veteránok számára.

És amikor azt írjuk, hogy a játék félelmetes, kicsit sem túlzunk. A Resident Evil 7 a gyengébb idegzetű játékosoknak egyáltalán nem ajánlott, a PlayStation 4-es verzióval elérhető VR-élményt pedig csak azoknak merjük javasolni, akiknek tényleg kötélből vannak az idegeik.

A Resident Evil 7: Biohazard 2017. január 24-én jelent meg PlayStation 4-re, Xbox One-ra és PC-re. Tesztünk a PS4-es verzió alapján készült.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK