Ismét vadászik a világ legprofibb bérgyilkosa

2017.02.18. 17:17

Fojtóhurok, hangtompítós pisztoly, kopasz fej és egy eltéveszthetetlen tetoválás. A hírhedt 47-es ügynök ismét köztünk jár, és jobb, mint valaha. Kipróbáltuk a legújabb Hitman-játékot, ami lenyűgöző helyszínekkel, komplex küldetésekkel és elképesztő mennyiségű extra tartalommal várja az alkalmi bérgyilkosokat.

Jó, a bevezetőben kicsit túloztunk, hiszen a Hitman: The Complete First Season hiába jelent meg január 31-én, valójában nem egy új játék. A dán IO Interactive által 2000-ben „életre keltett" 47-es ügynöknek ez a hatodik nagyobb szereplése, és a 2012-es Hitman Absoultion után a fejlesztők és a Square Enix kiadó úgy döntöttek, hogy a korábbitól eltérő formában dobják piacra a kopasz bérgyilkos legújabb kalandját.

A szimplán csak Hitman-re keresztelt játék epizodikus megjelenéssel várta a felhasználókat, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy 2016 márciusában elérhetővé vált a keretprogram, benne az oktatómóddal és az első nagyobb küldetéssel, majd ezt követően folyamatosan érkeztek az újabb feladatok, összesen öt, amikből a legutolsó tavaly októberben vált letölthetővé a játékosok számára.

A játék gerincét képező hat nagyobb küldetést és a mellékesként megjelent bónuszpályákat és feladatokat aztán idén januárban lemezen is kiadták (PC-re, Xbox One-ra és PS4-re), Hitman: The Complete First Season címmel, és mi ezzel a verzióval merültünk el újra a 47-es ügynök cseppet sem barátságos világában.

Nem az újdonságokkal hódít

Akik már játszottak Hitman-játékkal, kiváltképp a Hitman: Absolution-nel, azok sok meglepetésre nem számíthatnak, legalábbis a játékmenetet illetően. Ezúttal is külső nézetből irányíthatjuk kopasz bérgyilkosunkat, akivel a küldetéstől függően egy vagy több célpontot kell likvidálni, méghozzá úgy, hogy a meló elvégzése közben ne keltsünk különösebb feltűnést.

A lényeg tehát semmit nem változott, a Hitman: Blood Money-t idéző pályák elég méretesek, szabadon bejárhatók, a feltérképezésük pedig kihagyhatatlan lépés, hiszen csak így ismerhető ki az őrök és célszemélyek viselkedése, ami nélkülözhetetlen a feladatunk teljesítéséhez.

A kopasz 47-es ügynök már több mint másfél évtizede dolgozik rendületlenül, és még mindig a legjobb a "szakmájában"Forrás: Square Enix

A sikeres végrehajtásban nagy hasznunkra lesz a lopakodás, az őrök elkábításának/kiiktatásának lehetősége, továbbá a búvóhelyek, a hatástalanított emberektől szerzett álruhák és mindenféle felvehető tárgyak használata – akárcsak a sorozat korábbi részeiben.

A beállításokban szépen testre szabhatjuk, hogy milyen segítségekkel kívánunk élni a küldetések teljesítése soránForrás: Square Enix

A legnagyobb eltérést a korábbi részhez képest az jelenti, hogy nehézségi szintek helyett a beállításokban szabhatjuk testre, hogy a segítségek kikapcsolásával mennyire kívánjuk megnehezíteni a saját dolgunkat, illetve az Absolution-ben megismert Instinct is korlátlan ideig használható, viszont ezúttal már tényleg csak arra jó, hogy a falakon átlássunk vele.

Fontos továbbá, hogy hősünk még a korábbi részekhez képest is vesztett a terminátor jellegéből, azaz most már végképp nincs sok értelme tűzharcba keveredni, ugyanis két-három pribékkel szemben semmi esélyünk, az ilyen lőfegyveres csetepatéknak villámgyorsan visszatöltés lesz az eredménye.

Néha jobb, ha nem marad egyetlen szemtanú sem...Forrás: Square Enix

Érdekes és ötletes újítás továbbá, hogy a lebukás ezúttal nem feltétlenül hozza magával a véres agressziót és a küldetés újrakezdését. Sokszor még akkor sincs veszve minden, ha valaki átlát az álruhánkon, hiszen jobb esetben csak kikísérnek a helyszínről (ahová aztán újra visszajuthatunk), rosszabb esetben pedig a megfelelő pillanatot kivárva akár hatástalaníthatjuk is a túlbuzgó szereplőket.

A változatosság gyönyörködtet

A fentiek fényében leszögezhető, hogy az új Hitman nem a játékmenet újdonságaival igyekszik elvarázsolni a játékosokat, és jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mivel? Nos, az kétségtelen, hogy a másfél évtizedes szisztémán nagyon újítani már nem lehet, így az IO Interactive-nál az erőlködés helyett inkább arra koncentráltak, hogy lehetőségek egész tárházával vértezzék fel a játékot.

Az oktatómód pályái (egy jacht és egy katonai bázis), a hat nagyobb misszió és a bónuszküldetések ugyan együttesen sem tűnnek valami soknak, főleg, ha azt nézzük, hogy a lemezes verzióért 18 000 forintot kell kicsengetni, viszont a látszat ezúttal csal. A Hitman varázsa ugyanis pont abban rejlik, hogy a ránk váró feladatok elképesztően kidolgozott terepeken játszódnak, és lehetőségek garmadája várja, hogy kiaknázzuk őket.

Néha a legtisztább megoldás, ha egyszerű balesetnek állítjuk be a melótForrás: Square Enix

A célpont közelébe férkőzve használhatjuk a klasszikus fojtóhurkot, bevethetjük a hangtompítós pisztolyt, vízbe is fojthatjuk vagy kilökhetjük a magasból az áldozatokat, illetve vannak olyan szofisztikáltabb megoldások, mint az étel vagy az ital megmérgezése, különböző tereptárgyak bevetésével az egész akciót álcázhatjuk balesetnek, vagy ha nem akarunk finomkodni, akkor különböző robbanóanyagokkal is elvégezhetjük a munkát.

A tutorial eleve úgy indít, hogy kétszer kell végigmennünk ugyanazon a területen. A játék ezzel tudatosítja bennünk, hogy minden egyes feladat több módon abszolválható. És ez nem túlzás, már az alapokat bemutató jachton is minimum tíz különböző módon likvidálhatjuk a célpontunkat, a későbbiek folyamán pedig lesz olyan küldetés, ahol harmincnál is több módja van annak, hogy a kiszemelt áldozatunkat eltegyük láb alól.

Minden küldetésnél rengeteg egyedi kihívás várja, hogy teljesítsük őket. Már csak ezekért is megéri újból végigjátszani az egyes pályákatForrás: Square Enix

A Hitman felépítése ráadásul folyamatosan arra ösztökéli az embert, hogy ne csak egyszer, de egymás után akár többször is végrehajtsa ugyanazokat a küldetéseket, lehetőleg egymástól homlokegyenest eltérő megközelítést használva.

Ez egyrészt szórakoztató, mert élmény felfedezni a különböző lehetőségeket, másrészt minden misszióhoz több kihívás (challenge) is tartozik, ezeknek a teljesítésével szintet lépünk, ami olyan extrákat hoz magával, amiknek jó hasznát vesszük az újabb menetek vagy a későbbi melók során.

A profi bérgyilkos egyik legnagyobb barátja a mindig megbízható hangtompítós pisztolyForrás: Square Enix

Mivel a célszemélyek kiiktatása korántsem könnyű feladat, és a változatosság miatt az újrajátszhatósági faktor is magas, ezért egyetlen helyszínnel akár 5-6 órát is eltölthetünk, ami csak az alap hat pályával számolva közel negyven óra játékidőt jelent, és akkor még nem is beszéltünk a bónuszfeladatokról, továbbá az Escalation és Contracts játékmódokról.

Csak győzzük szabadidővel

Az Escalation a már megnyitott helyszíneken biztosít egészen új célszemélyeket öt egyre nehezedő szinten keresztül, míg a Contracts a játékosok által összerakott, nem egyszer kifejezetten kreatív és nem kevés fejtörést okozó missziókat tartalmazza. Ebben a módban ráadásul bárki kiélheti magát, hiszen adott a lehetőség, hogy mi készítsünk vadiúj melókat a Hitman-nel játszó barátaink vagy akár az egész közösség számára.

Minél több kihívást teljesítünk a küldetéseink során, annál tobb hasznos kiegészítő válik elérhetővé számunkraForrás: Square Enix

Emellett a fejlesztők sem lazsálnak, hiszen folyamatosan vannak olyan meghatározott ideig futó megbízások (Elusive Target), amikor csak pár nap áll rendelkezésünkre, hogy likvidáljunk egy újabb célpontot a korábban már ismert helyszíneken – siker esetén a jutalom természetesen itt sem marad el.

Apropó helyszínek. Ezen a téren remekel az új Hitman, hiszen a rendelkezésünkre álló összes nagyobb terep (Franciaország, Olaszország, Marokkó, Thaiföld, az Egyesült Államok és Japán) egyedi, és a kialakítását illetően is kiváló. Nemcsak hatalmasak és szabadon felfedezhetők, de nagyon szépen és részletesen ki vannak dolgozva, és rengeteg olyan rejtett finomságot tartalmaznak, amelyek megismeréséhez nélkülözhetetlen, hogy többször is nekifussunk egy-egy küldetésnek.

Semmi sem tökéletes

Kiforrott játékmenet, nagyszerű (és nem lineárisan felépített) helyszínek, változatos lehetőségek és a közösségnek hála szinte végtelen mennyiségű tartalom jellemzi a legújabb Hitman-t, túlzás nélkül ez a legjobb rész hosszú idő óta, ugyanakkor az IO Interactive munkája így sem hibátlan.

Az egyik fájó pont, hogy a hat nagyobb küldetést összekötő történet csak alibi, az illuminátusokat felvonultató sztori teljesen súlytalan, érződik, hogy csak muszájból van az egész, ráadásul a küldetések végeztével sem jutunk sehová, nincsenek nagy meglepetések, csak elvarratlan szálak, amelyeket nyilvánvalóan a játék „második évada" hivatott majd lezárni.

A ránk váró helyszínek csodásak, de a játék története még jóindulattal is csak felejthetőForrás: Square Enix

Szintén bosszantó, hogy a játék folyamatosan igényli a netkapcsolatot, és ha önhibánkon kívül (tegyük fel, nem mennek a szerverek) arra kényszerülünk, hogy offline módban játsszunk, akkor az elért eredményeink igazából nem számítanak, hiszen sem a teljesített kihívások, sem a megszerzett extrák nem szinkronizálódnak azon eredményeink mellé, amelyeket akkor értünk el, amikor zavartalanul tudtuk használni az online funkciókat.

"Pihenj le barátom, szükségem lesz az uniformisodra..."Forrás: Square Enix

Utóbbi még fájóbb is, mint a normális történet hiánya, viszont az is igaz, hogy még ezen negatívumok sem rontanak hatalmasat az összképen. Ha valaki régi rajongója a szériának, esetleg olyan játékra vágyik, ahol nem feltétlenül a gyors reflexeken, hanem az alapos tervezésen, a türelmen és a kreativitáson múlik a siker, az bátran tehet vele egy próbát.

Hiába nem változott sokat a játékmenet, a Hitman: The Complete First Season a kellően változatos küldetéseivel és a folyamatosan bővülő tartalmával még így is simán képes arra, hogy hosszú hetekre/hónapokra kihívásokban gazdag szórakozást nyújtson a műfaj szerelmeseinek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK