A sötét zseni hálójában

Biztos vannak olvasók, kik úgy néznek meg egy James Bond-filmet, hogy nem a sármos kémnek, hanem ellenségeinek drukkolnak. Az Elixir Evil Genius címen készülő munkájában végre kiélhetik hajlamaikat, és kedvükre csalhatják tőrbe a filmek pozitív hőseit.

Igen, a jó és rossz kérdése szinte minden egyes filmben, regényben és persze játékban feltűnik. Bizonyos esetekben egyértelmű, hogy melyik oldal a szimpatikusabb - aligha van épeszű ember, aki az orkokat favorizálta volna Frodóékkal szemben, habár manapság már ebben sem lehetünk biztosak -, de bizonyos filmekben például az embernek tele van a hócipője a golyóálló, dúsgazdag, jólfésült pofával, aki még a szupercicát is a karjaiba zárhatja a film végén. Ekkor temérdek ötlet merül fel a nézőben vagy játékosban, hogy mennyivel jobb lett volna, ha így vagy úgy próbálkozik a főgonosz, csak hát a mozi székből elég rövidre nyúlik az ember keze. Nem úgy egy számítógépes játékban, ahol végre nem James Bondot és kollégáit alakítjuk, hanem annak a bizonyos őrült gonosz tudósnak a bőrfotelébe süppedhetünk, kinek minden vágya, hogy letörölje az önelégült vigyort a 007-es képéről.

A feladatunk egyszerre bonyolult és egyszerű. Van egy lakatlan szigetünk a trópusokon - de jó nekünk -, melyen kiépíthetjük a mi kis bázisunkat. Ez egy igen egyszerű feladat, főleg ha az ember már játszott olyan alkotásokkal, mint a Hotel Giant, vagy a Restaurant Empire. Először ledöntjük, hogy mekkora legyen az a szoba, melyet éppen be akarunk rendezni. Ezután elkezdjük bútorokkal, valamint felszerelési tárgyakkal telezsúfolni a termet. A felszerelési tárgyakra azért van szükség, mert a szobákban azokat a gazfickókat képezhetjük ki, akiket majd szétküldünk a világba, hogy terjesszék aljas miazmánkat.

A játék a kémfilmek virágkorát, a hatvanas éveket dolgozza fel, mikor még javában dúlt a hidegháború. Fő gonoszként bármely nagyhatalmat választhatjuk célpontnak, de ha túl sok borsot törünk egy adott hatalom orra alá, számítanunk kell némi piszkálódásra részükről. Ha, mondjuk, Amerika orrát csavargatjuk meg, akkor kommandósok vagy ejtőernyősök próbálhatnak meg zaklatni, a keletre küldött embereink pedig akár nindzsák seregeit csalhatják a szigetre. Pánikra azonban semmi ok, mivel számos ravaszabbnál ravaszabb csapdát állíthatunk fel a betolakodók fogadására. A helyzet akkor kezd meleg lenni, ha a nagyhatalmak szuperügynökeiket küldik ellenünk, akiket eleve nehéz felismerni, és még nehezebb elhárítani - igaz, mondjuk egy Kate Archert ki a csuda akar egyáltalán elhárítani!

A végső cél egy olyan fegyver megépítése, mellyel akár az egész világot elpusztíthatjuk. Összesen három ilyen szuper gonosz eszköz közül választhatunk, melyek mibenléte még a jövő zenéje. Ha megvan a szerkezet, elküldhetjük zsaroló levelinket Pekingtől New Yorkig, Londontól Párizsig a hatalmak központjaiba, hogy legyen mitől reszketni a politikus uraknak. Ők persze nem lesznek restek mindenféle szuperkémet, nindzsát, kommandóst, szpecnaz-pitbullt a nyakunkra küldeni, de ekkorra már annyi csapdát állítottunk fel, hogy magunk is alig merünk kimenni a mosdóba.

A rossz megítélés nemcsak hátrányokkal, hanem előnyökkel is jár. Azt már említettük, hogy minél több rossz fát teszünk a tűzre, annál hevesebben szeretnének elfenekelni bennünket a nagyhatalmak. Viszont ha már minden újság címlapján a mi képünk vigyorog az olvasókra, a híres bűnözők is felfigyelnek ránk, és felajánlják szolgálataikat. Ha már nagyon híres bűnözők vagyunk, akkor a már felbérelt emberek hűsége miatt sem kell aggódnunk.

Az egész játék persze vastagon át van itatva humorral. Ez egyfelől látszik a rajzfilmszerű megjelenítésen, másfelől a csapdák hatásai és a gaztettek is mosolyt csalnak arcunkra. Ilyen gaztett például az a nemes feladat, hogy felbérelünk egy képzett gazfickót, hogy ugyan lopja már el nekünk az Eiffel-tornyot. Ez a tett egyből a címlapokra repíti képünket, de valljuk be, sokkal inkább komikus, mint tragikus e tett. Ismét hivatkoznánk a NOLF 2-re, ahol ugyan a jó oldalon ringattuk álomszerű csípőnket, de már azért érdemes volt végigmenni a játékon, hogy könnyesre hahotázzuk magunkat a balfék rosszfiúkon.

Talán túl sok olyan játék van, melyben gazfickókat alakítunk, és emiatt nagyon sok támadás is éri a játékipart. Igaz ugyan, hogy a szeptemberre várható Evil Geniusban is mi vagyunk a rosszak, de ezúttal a fiatalok lelki üdvéért aggódó szervezetek sem fognak bosszankodni, hanem inkább ők is a hasukat fogják a nevetéstől.