Apple: örök harc és nász

2008.03.26. 17:13

Az iPhone-ra például, hiába egy mobiltelefonnal egybeolvasztott iPod-zenelejátszó, nem lehet bármilyen zenét beállítani csengőhangként: azokat csak vásárolni lehet a cég zeneáruházából. Az érintőképernyős iPod Touch tulajdonosainak fizetniük kell az újabb funkciókat kínáló szoftverfrissítésekért. Az iTunes-on megvásárolt zenéket eredetileg olyan másolásvédelemmel (DRM) látták el, amely nem tette lehetővé, hogy a felhasználó más készüléken is meghallgassa azokat, mint az iPodja vagy a számítógépe. De ami a legbosszantóbb (igaz, nem közvetlenül a fogyasztónak): azok után, hogy az Apple lehetővé tette a szabad szoftverfejlesztést az iPhone-ra, a gyártóktól a bevétel 30 százalékát vámolja le magának.

Újra meg újra feltámadó zárt rendszerek

Amellett, hogy ahol csak lehet, az Apple piacosítja a termékeket, folyamatosan azt kommunikálja: a felhasználó érdekében történik mindez. Mi adjuk a lehető legjobbat, nektek csak meg kell venni és használni kell. Ez még csak-csak érthető - valamit valamiért -, de a számítógépes világban megszokott normákhoz képest különösen szervilis hozzáállást feltételez a fogyasztótól, ráadásul folyamatosan nyitva tartott pénztárcával, és vannak kifejezetten káros vetületei is.

Az Apple - és minden hozzá hasonlóan viselkedő gyártó - számára ugyanis a zárt platformok és disztribúciós rendszerek fenntartása az ideális, jól jövedelmező megoldás, hiszen így a vásárló kénytelen az ő szolgáltatását igénybe venni, illetve az ő termékét beszerezni, és használni, ha az egyébként vonzó szolgáltatást szeretné igénybe venni. Az iTunes - amely, ne feledjük a világ legnagyobb online zeneáruháza, dollármilliárdos forgalommal - esetében már megtört a jég: már a Fairplay névre hallgató saját DRM nélkül is lehet kapni ott zenéket. Steve Jobs, az Apple vezére tavaly egyenesen nyílt levélben fordult a zenekiadókhoz és a közönséghez, amelyben előbbieket hibáztatta a szigorú másolásvédelem fenntartásáért, és a nyitásra ösztönözte őket.

Forrás: [origo]
Az Apple-mobil: szigorúan ellenőrzött fejlesztések

Az iPhone megjelentetésével a cég egy újabb zárt világba, a mobiltelefóniába lépett be, amelyet a mobilszolgáltatók uralnak: ők adják el a legtöbb készüléket, és ők szabják meg, hogy azokat mire lehet használni, és mire nem. Az Apple a siker érdekében mobilszolgáltatókat nyert meg a készülék terjesztéséhez, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a mobilos adatforgalmi díjakból is részesedést kérjen. Ismét csak az "egyetlen igaz út" filozófiájának megfelelően minden piacon egy-egy, arra kiválasztott szolgáltató forgalmazhatja a készüléket - és szedheti be a havi sápot az azzal kötelezően adott hűségszerződéssel. (Németországban például legalább (!) havi 28 eurót kóstál a készülék birtoklása.)

Ennél sokkal aggasztóbb és károsabb viszont az, ahogyan az Apple az iPhone, mint mobilplatform felett őrködik. A mobiltelefon ugyanis, ha tetszik, ha nem, a jövő személyi számítógépe: a készülékek tudásának növekedése révén egyre inkább a digitális tartalmak fő fogyasztási eszközévé válik. Az Apple az iPhone-nal létrehozott egy olyan készüléket, amely kezelőfelületének (kétkezes érintés, mozgásérzékelő) és grafikus felületének (közel teljes értékű böngésző) köszönhetően minden eddiginél teljesebb internetes és multimédiás élményt ad a felhasználóknak - ezzel kategóriájának legjobbja.

iPhone SDK: csak amit mi is szeretnénk

A fejlesztők és felhasználók szempontjából viszont rendkívül bosszantó lépés volt, hogy az Apple, mint említettük, eredetileg nem engedte meg mások számára, hogy a készülékükre szoftverek írjanak, kezdetben azzal a buta indokkal, nehogy azok a mobilhálózat működésében fennakadást okozzanak, netán összeomoljon miattuk a mobilszolgáltatás. Az iPhone-os közösség erre a készülékek feltörésével válaszolt, és egy igen aktív szoftverfejlesztő szcéna elevenedett meg, amely számos hasznos és szórakoztató alkalmazást készített az eszközre - illegálisan.


Az első Macintosh-reklám. Most ők a Nagy Testvér a saját portájukon

Ennek hatására az Apple SDK-t, vagyis fejlesztőeszközöket adott ki, több mint egy évvel a készülék megjelentetése után - azt azonban maga dönti el, hogy mely alkalmazást hagyja jóvá, és, mint említettük, a fejlesztőket is jelentősen levámolja. Hogy miért aggasztó mindez? Képzeljük csak el, ha a számítógépünkre csak olyan programot lehetne írni és terjeszteni, amelyet annak gyártója jónak lát, és amelynek hasznából ő is komolyan részesedik! Ez a fajta hozzáállás a gyártónak kedvez ugyan, de a felhasználónak már nem feltétlenül, az iparág fejlődésének pedig nyilvánvalóan gátat szab bizonyos mértékben.

Hogy meddig marad így, azt nem tudni, de úgy tűnik, az Apple itt is igen opportunista: kihasználják a lehetőséget, hogy ezt meg lehet csinálni, aztán amikor felhagynak vele, minden bizonnyal itt lesz bűnbak, mint a zenekiadók a DRM esetében. Egyelőre azonban nem a mobilplatformok szabadságának élharcosai - ellentétben a Google-lal és az általa az Android mögé állított cégek sorával, akiknek (talán) fontos szerepük lesz abban, hogy változzon a helyzet.

A kietlen végeken

Forrás: tjis/wewantapplehungary.com
Photoshoppal a magyar Apple-ért

Ha mindez nem lenne elég az Apple-lel kapcsolatos vegyes érzelmekhez, hozzá kell tennünk, hogy a magyar(országi) vásárló ráadásul másodrendű állampolgár a gyártó szempontjából. A márka hazai képviseletét egy nemzetközi disztribútor látja el, és, mint ahogy az sok más márkás PC-nél vagy laptopnál megszokott, emiatt mindennapos a korlátozott bolti készlet- és szervizalkatrész-ellátás - ami egy-egy termék, vagy cserealkatrész esetében több hetes várakozásra kárhoztatja az embert.

A szolgáltatások köre ráadásul nem teljes: az OS X operációs rendszert harmadik fél magyarítja, és nem is teljes egészében, az iTunes zeneáruháznak nincs magyarországi "fiókja", vagyis csak trükközéssel (külföldön megvásárolt utalvánnyal és hozzá bejegyzett külföldi címmel, vagy hasonlóan meghekkelt bankkártyás accounttal) lehet belőle vásárolni. Ennek híján az iPhone-t is csak feltört, szürkeimportált változatban lehet nálunk beszerezni, mivel a lezárt dobozban forgalmazott készülék aktiválását és szoftveres frissítését ezen keresztül lehet elvégezni.

A hazai Apple-fanok a márka egyik evangelistájával, Sasvári (Angelday) Józseffel, az első magyar blognak tekintett Plastik.hu szerzőjével az élen március közepén internetes (hecc)kampányba kezdtek a wewantapplehungary.com szájt bejegyzésével. A közösségi híroldalakon, blogokon keresztül népszerűsített oldal célja a feltűnés: a "mozgalmárok" az Apple központjába, a cupertinói fülekbe szeretnék eljuttatni üzenetüket, amelyben többek között a teljes értékű márkaképviseletet és terméktámogatást, valamint a magyar iTunes-hozzáférést követelik. Ezzel egyben be is álltak a sorba a cseh, lengyel, görög és más, hátrányos helyzetben lévő Apple-felhasználók mögé, akik hasonló formában kampányolnak a cég felé. Hogy elérhetnek-e így bármit is? Kétséges. Azt viszont maguk is beismerték, hogy igazából az akció a lényeg.

És mi mégis hiszünk

Forrás: [origo]
Zune: a követők egyike

Trendsetter - vagyis a trendeket meghatározó. Leginkább ez a kifejezés illik az Apple-re szerepénél fogva, és ezért is kell foglalkoznunk vele, gondolkodnunk róla, rajonganunk és megszólnunk folyton. Lépései, termékei ugyanis, tetszik, vagy nem, nagy hatással vannak a számítógép-, a mobiltelefon- és a szórakoztatóelektronikai ipar mindennapjaira, és a fogyasztói kultúrára. Egy sor jó ötlet, mint láttuk, tőlük jött mostanában (még ha buktákkal vegyesen is), követőjük pedig számos - még akkor is, ha utánuk csinálni nehéz, és nem valami dicső dolog másodikként beállni a sorba. (Gondoljunk csak az érintős telefonok özönére, vagy a Microsoft zenelejátszójára, a Zune-ra.)

Hogy meddig tart a lendület, hogy meddig marad ez így, és mikor tör meg esetleg újra a hullám, nem tudhatjuk. Egyelőre azonban nagyon megy a szekér, és rendszeresen sikerül a kaliforniai Cupertinóban székelő cégnek újra meg újra elkápráztatnia minket valamivel. Mostanában egyenesen ez a legkevesebb, amit elvárunk tőlük, hogy azután vagy csorgó nyállal, vagy éppenséggel megvetően kritizálhassuk őket - vagy csak rohanjunk a boltba, hogy megvegyük a legújabb terméket. De ilyen ellentmondások nélkül nem is lenne igazi trendsetter egy trendsetter.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK