Egy marék tranzisztorral kezdődött: negyvenéves az Intel

Vágólapra másolva!
Az Intelt negyven évvel ezelőtt alapította Robert Noyce és Gordon Moore - utóbbi híressé vált a tranzisztorok számának kétévenkénti megduplázódásáról szóló jóslatával is.
Vágólapra másolva!

A mikrochiptől már a hetvenes évek végén is azt várták, hogy megváltja a világot. Az akkori jóslatok - automatikus fűnyíró, zsebben hordható adatbank, beszéddel irányítható kütyük - mára nagyrészt megvalósultak. Egyedül a világ problémáit megoldó szuperokos gépelmék hiányoznak, ezek most is feltűnnek a ma negyvenéves Intel születésnapjára készült World Muralon, a világ "legnagyobb" digitális falfestményén. A gyerekek alkotásai arra a kérdésre keresték a választ: milyen problémák válhatnak megoldhatóvá a következő negyven évben a modern technikának hála.

Kezdetben minden olyan nagy volt

Az Intel története nem magával a céggel kezdődik, hanem egy 1965-ben megszülető, és azóta is évenként idézett törvény megteremtésével. A cég későbbi alapítója Gordon Moore ekkor állapította meg, hogy az egy chipbe zsúfolható tranzisztorok száma kétévente megduplázódik, és közben áruk arányosan csökken. A céget három évvel később, 1968-ban alapította meg a mikrochip egyik atyja, Robert Noyce és Gordon Moore. Első processzorukat pedig a hármas szerencseszámot megtartva 1971-ben jelentették meg, ez volt a 4004-es típusjelű lapka.

A következő nagy lépcső az első nyolcbites processzor, majd pedig az első általános felhasználású lapka, a 8080-as megjelentetése volt. A pénztárgépek, közlekedési lámpa vezérlők irányítása mellett ez a lapka volt az első otthoni számítógépek és a korai játékgépek lelke is. 8080-ast használtak azokban az Altair gépekben, amik elé a mai számítástechika atyja - legyen szó Bill Gatesről vagy Steve Wozniakről - először odaülhettek. De ez a lapka hajtotta a leereszkedő ufóival, gyorsuló szívdobogás zenéjével a mai napig csodásnak ható Space Invaders játékokat is.

Házi helyett személyi lesz a számítógép

Az üzleti sikereknek hála a számítástechnika óriása, az IBM is felfigyelt a cégre. Az első személyi számítógépek a nyolcvanas évek elején az Intel chipjeivel készültek el. A következő nagy lépésre azonban az évtized közepéig, 1985-ig kellett várni: ekkor jelent meg az első olyan processzor, ami több programot tudott egyszerre futtatni. Mára már ez egyértelmű funkciónak tűnhet, tanulmányok vitáznak arról, jó-e egyáltalán a figyelem ilyetén megosztása, akkor viszont az ipar nagy lépése volt.

A kilencvenes évek már az egymilliónál is több tranzisztort tartalmazó chipekről és a minden otthon asztalán megtalálható számítógépekről szóltak. Beszédtémává váltak az alkatrészek is, nem volt mindegy, hogy a felhasználó inteles vagy AMD-s, gravises vagy Sound Blasteres. Mindez persze csak azért, hogy az új évezreddel és a megfizethetővé váló hordozható gépekkel ismét elhalványuljanak ezek a különbségek. A versenytársak lassan elveszteni tűnnek a versenyt, viszont kihívásként megmarad az akkumulátoros üzemidő, a készülékek zöldsége, a minél kisebb fogyasztás. Ezek egy részét a cég legújabb Atom processzorai, amelyekkel a minilaptopokat szerelik, már tudják, más részükön viszont gyalázatos lemaradások vannak.


Az Intel World Muralt megalkotó gyerekek versenytársak híján is feladták a leckét az iparág összes résztvevőjének. Virtuális világot, környezetbarátságot, az időjárás szabályozását vagy éppen viselhető kütyüket szeretnének, csupa olyasmit, amik az ötvenes évek óta részét képezik a modern ember jövőképének. Komoly kérdés, hogy a kétévente megduplázódó teljesítményű processzorokon túl mire van szükség ahhoz, hogy a jövő valóban olyan legyen, mint amilyennek az Intel által megkérdezett gyerekek szeretnék látni.